Dörmögő Dömötör: A nyuszi aki fázik.

Németh Katalin vagyok és 16 éves korom óta írok verseket meséket több pályázaton is részt vettem már.

Dörmögő Dömötör: A nyuszi aki fázik.

-Anyu, Apu hol vagytok? Mama, papa merre bandukoltok?
Mért hagytatok itt, merre keresselek titeket?
Egy magányos nyuszi vagyok, kinek valami fáj odabent.
Egy kis fehér szőrpamacs, aki nagyon elveszett ebben a hidegben.
Mért nem fogadtam szót? Mért futottam el? Hogy én mindig csak csavargok, és csavargok?
Hajt a kíváncsiság.
-Anyu, kérlek, válaszolj? Mond, ugye te is keresel engem?
Már kipottyant egy könnycsepp a szememből. -Hé te ott! Áruld el nekem mi ez az érzés, ami ennyire elszomorítja a szívemet?

Nem éreztem még ilyet, elvesztem. Nem találom a mamámat. Félek.
Ó ott valami megrezzent, ott a bokorban! Jaj de hiszen ez Otto a kiscinege!
-Otto nem láttad a mamát vagy a papát? Elszaladtak nélkülem! Fázom és reszketek így egyedül.
-De igen, mikor átrepültem a havas fenyves felett, láttam őket. Ott, nem messze innen az öreg tölgynél.
-Dejó, futok, remélem nincsenek messze, és utolérem őket.
Elértem az öreg tölgyet, de a mama sehol.
Egyszer csak valaki zokog a bokorban.- Hol a fiam? Hová csámborgott ilyen hidegben? Biztosan fázik, és magányos is akárcsak én.
-Anyu, anyu itt vagyok! Nézd dejó, megtaláltalak. Anyu most már nem hagylak el soha, de soha!
Németh Katalin

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek