Dörmögő Dömötör: A kis fecske

A fecskéket mindig is szerettem. Épp ezért írtam kis történetet egy fecskéről.

A gólyák melegebb vidékre költöztek. A fecskék is készülődtek. A ház eresze alatt a fészekben szomorú beszéd zajlott.

- Ficseri, ficseri.- mondta a fecskeanyuka.

-Ficseri, ficseri.- válaszolt az apa. Azt jelentette készülődtek melegebb vidékre. A legkisebb madarat nem tudták magukkal vinni. A lába eltörött. Az anya sírt. Nem akart a legkisebb gyerek nélkül repülni. Ott volt a többi, azokkal viszont kellett.

- Nehezen hagylak itt. Kibéleltem a fészket. Teletettem étellel.- sírt a fecskemama.

- Menjetek nyugodtan!- vigasztalta szüleit a kicsi fecske.

A ház udvarán járkáló tyúkanyó észre vette, hogy a fecske család nagyon lassan hagyja el a fészkét. Az anya többször is visszaszállt. Mikor elindultak egy kis fejet látott csak a fészekben.

Gondolta is ilyen még nem történt. Mikor már hideg van minden fecske útra kel.

A tyúkocska reggelente az udvaron volt kicsinyeivel. Látta egy kis fecske ugrál az itatójukhoz. Aztán rájuk nézett, ijedten, de nagyon lassan szállt vissza a fészekbe. A reggelek már nagyon hűvösek voltak. A nap sugarai sem tudták felmelegíteni a nappalokat..

A tyúkanyó egyre későbben sétálgatott az udvaron. A gazdaasszony későn engedte ki őket az ólból. Meg ne fázzanak. A kis fecske is egyre jobban didergett. Egy reggel a tyúkanyó meglátta, így szólt.:

- Ne félj tőlem és a gyerekeimtől! Miért maradtál itt?

-A lábam fáj. Eltörött. Nem tudtam volna messzire jutni, mint a családom. Anyukám visszajön értem, mikor kicsit javul a lábam.

- Szegény!- sajnálta tyúkanyó. Tudod mit? Gyere estére közénk! Többen meleget adunk egymásnak. A lábad is előbb gyógyul majd.

- Köszönöm szépen. Elfogadom. Rossz egyedül. Fázom is

Este a fecske is a csibékkel és tyúkanyóval tért nyugovóra.

Reggel a gazdaasszony meglátta, a csirkék közt egy kis fecske sántikál. Fájt még a lába. Rendesen nem forrt össze a pihenéstől sem. Az asszony próbálta hívni a fecskét. Mondta is este a férjének és gyerekeinek:

- Képzeljétek, a csibék közt van egy kis fecske. Másnap reggel az egész család megleste. Zsuzsika kérlelte:

- Kicsi fecske gyere ide! Beviszünk a meleg szobába. A madár félt. Minden reggel kérték. Már jeges volt az udvar, mikor odament Zsuzsikához. A csibéktől bocsánatot kért.

- Ne haragudjatok, fáj még a lábam. A melegen talán meggyógyulok.

- Dehogy haragszunk. csipogták a csibék.

- Menj nyugodtan!- simogatta meg szárnyával a tyúkanyó.

A szobában jó meleg volt. Kriszti a nagyobb lány kis ruhát is kötött a madárnak. Az apa kenegette a lábát. Azt vették észre szépen megy és repülni is tud. Ahogy jó lett minden úgy kezdett szomorkodni a kicsi fecske. Kint fújt a szél.  Eső verte az ablakot. A család próbált továbbra is kis fecske kedvében járni. Zsuzsika megkérdezte mi a baj.

-A szüleim hiányoznak.

- Majd visszajön az anyukád.- vigasztalták a gyerekek.

Játszott a csibékkel este mégis szomorú volt.

Egy ilyen alkalommal azt gondolták eső veri az ablakot. Kopogtak az ablakon. A fecske mama kereste átfagyva a gyerekét. A tyúkanyó vette észre. Ő mondta el, hogy a lakásban van. A gazdasszony nézett ki. Látta egy fecske. Nem tudott már védekezni, mikor kezébe vette. Bevitte a szobába.

- Anya, anya!- kiáltotta a kis fecske. Mégis eljöttél értem?

Amikor a fecske felmelegedet tudott szólni megörült gyerekének. A fiát akarta vinni a melegebb tájra. A gyerekekés a szülők ellenezték.

-A kicsinek meggyógyult a lába. Olyan messze útra nem mehet még. Várjanak. Így is lett. Tavasszal egymásra talált a fecskecsalád.

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek