Döme Zsuzsa: A bűnlajstrom

Nem emlékszem, hogy gyermekkoromban valaha is rossz fát tettem volna a tűzre. Szófogadó, szorgalmas, csendes kislány voltam.

Tanítóim gyakran megdicsértek, fiatal hitoktatónk pedig sokszor rajzolt fehér krétával keresztet a homlokomra: ez a kitüntetés csak a legjobbaknak járt. Egyszer azt a házi feladatot adta, hogy a közelgő elsőáldozásra írjuk össze elkövetett bűneinket.

Én akkor még olyan ártatlan voltam, mint a ma született bárány. Sem nem árulkodtam, sem nem feleseltem, sem nem rosszalkodtam. Hiába törtem a fejemet, egyetlen épkézláb bűn sem volt a rovásomon.

No de a házi feladat szent dolog volt előttem, kötelesség, amit minden körülmények között teljesíteni kell. Rágicsáltam is erősen a ceruzám végét, hogy megírhassam bűneim lajstromát, de egy bűn nem sok, annyi sem terhelte a lelkiismeretemet. Tiszta voltam akkor, mint a harmat, ám korántsem olyan könnyű. Nagy gond terhe nyomasztott: mi lesz velem, ha nincs mit meggyónni?

Lopva figyeltem a többieket. Nagy igyekezettel, szép kerek betűkkel sorszámmal ellátott szakaszokban sorolták fel a vétkeiket, s nekem úgy tűnt, mintha napról napra gyarapodott volna a listájuk. De az én lapom, a bűneim lapja olyan fehér maradt, mint akkor volt a lelkem.

Eljött az idő, cselekednem kellett. Hasznomra vált a sok mese és könyv, amit elolvastam, segített a fantáziám is. Összesen nyolc tettet sikerült kitalálni; majd minden életévemre jutott egy. Még szerencse, hogy - előrelátóan - kívülről megtanultam valamennyit, mert különben zavaromban egy sem jutott volna eszembe a gyóntatószékben... Remegő térddel, szemlesütve rebegtem utána hálát a jóistennek, amiért zokszó nélkül elhitte el nem követett csínytevéseimet.

Az akkor „bevallott" bűneimet azóta - csak úgy, becsületből - mind elkövettem. Hazudtam: felépülést a gyógyíthatatlan betegnek. Színleltem: mosolyt, jókedvet, amikor pedig sírni lett volna kedvem...

Az én lapom, a bűneim lapja ma már nem maradna üres, talán csak a lelkem.

Mindenesetre mennyei érzés, hogy bűneimet már más jegyzi, nem én.

Döme Zsuzsa