Dezső Ilona Anna: Reflekciók II

Illusztráció : saját festmény Mű keletkezésének dátuma: 2014.01.18.

 

Mint apró szeplő a hófehér arcot,
úgy piszkítja az eső ablakomat...
Szívem dobban, vív vele furcsa harcot,
árnyéka betakarja alakomat.
Sápadt neon pislákol az utcán,
homlokomra villan könyörgő szeme...
A szél vidám vándor, egy zacskót cibál,
fáim duzzadó rügye élettel tele.
Halottak bágyadt mosolya az égen,
melankóliát sugall az ellopott tél,
kertemben, rothadó levélen kandikál
a nárcisz, koránjött tavaszról mesél.
Egy szál ibolya emlékeztet anyámra,
halványkékje elkényszeredett viasz.
Szokatlan színű lepel hull barkámra,
sóhaja éjszakába vesző panasz.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
agnes-senga
#7. 2014. február 12. 15:49
A versed őrzi bánatod, De idővel az ég fényesen mosolyog majd rád, a tél nevetni fog. Csak írj róla ilyen szép verseket, és enyhülni fog a bánatod.

szerető öleléssel agnes
Answer
#6. 2014. február 11. 22:32
Ilike!
Nem így értettem, elnézést.
Kellenek a verseid az oldalnak!
Tökéletesen tudom, mennyire megviselt szeretett édesanyád halála.
Kiérződik a versből a fájdalom.
Minden alkotásodat szívesen olvasom!
Szeretettel: Answer
előzmény: dezsoili hozzászólása, 2014. február 11. 21:49
dezsoili
#5. 2014. február 11. 21:49
Drága Mara! Köszönöm szépen, hogy olvastad.
előzmény: Mara hozzászólása, 2014. február 11. 20:08
dezsoili
#4. 2014. február 11. 21:49
Hanyatlanék? Remélem, csak ez a korszakom. Nagyon nehezen viselem a gyászt. Még csak fél év telt el. Nem megy ilyen gyorsan, bár nagyon szeretném, ha régi énemben térhetnék vissza. Talán ezért menekülök a mesékhez. Ott minden más, de még nem szeretném bemutatni őket. Még tartalékolok egy kötet erejéig. Őszinteségedet köszönöm.
előzmény: Answer hozzászólása, 2014. február 11. 15:40
Mara
#3. 2014. február 11. 20:08
Szeretettel gratulálok: Mara
Answer
#2. 2014. február 11. 15:40
Érezni bizonyos dekadenciát a versedben Ilike!
Még mindig...
Remélem, hamarosan túljutsz rajta.
Garulálok!
A képhez is!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!