Dezső Ilona Anna: Peszternákról, peszternák

Illusztráció: saját festmény.

 

 

Peszetrnákról... hupsz...- döccen egyet egész aprócska teste - peszternák jönnek már a... na -, erre csak megpihen az árok szélén. Nehéz napja volt már megint. Az a pocsék pálinka, ha nem lenne...- gondolja, s dúdolja tovább ócska dalát. Imbolyogva nótázgat, már ülve, majd, mint akit fejbe talál az egész életének súlya, elterül.

- Uram, atyám! - csapja össze kezét csodálkozva Lidi ¬ Jöjjön már valaki - sikong egyre hangosabban. - A Pista bácsi itt fagyott jéggé az árokban, pucér seggel.

Sereglenek a szomszédok, hisz apró falvakban azonnal terjed a szó, mintha visszhang morajlana kétutcányit egyszerre. Félig letolt nadrággal, gatyája már korábban annak ülepében maradhatott, összegémberedve fekszik az árok mélyén az idős ember. Az előzőnapi latyak alaposan ráfagyott. Még reggel van, ilyenkor nem hagy szorításából Tél apánk, nehezen fogja elengedni azt, kit már egyszer foglyul ejtett. Csődül a tömeg, érkezik az orvos, a rendőrség szinte egyszerre. Igyekeznek eltávolítani minden bámészkodót a közeléből. Időközben, nem tudni pontosan mikor és merről, de lámpaoszlopnak is megtenné, ahogy beáll a sarokra a bámészkodók elé a néhai virtuskodó egyetlen gyermeke. A fiú fejét vállába húzva, rezzenéstelen arccal áll, onnan jól belátni a terepet, de mint aki megkönnyebbült is egyben, úgy figyeli a történéseket. Ej, de sokszor fenyegethette ez az aprócska ember, hogy nem mer közeledni még most sem hozzá!? Tartja a tisztes távolságot. Rá nem szól senki, ő maradhat. Mindenki ismeri, még a rendőrök is. Talán beidegződés diktálta félelem ez, vagy a szégyen... ki tudhatja? Az illetékesek rögzítenek minden vélt nyomot. Rövid idő elteltével szóban rekonstruálják a történteket. Jegyzetükre pecsétet, úgyis csak a kórboncnok tehet, de azért írogatnak szorgalmasan, valami plajbásszerűséggel, melyben nem fagyott még meg a tinta. A technikus ide-oda tologatja mérőszalagját, fényképezi a furcsán kitekeredett pózban megkövült testet. A kis öreg alaposan megszívhatta magát, szivacs életet élt vénségére is ugyanúgy, mint legénykorában. Nem volt hajlandó tudomásul venni az elkopó életét. Mondják, talán elfáradhatott. Vagy épp dolgát végezte volna el, még mielőtt a fűtetlen sarkon túli házába hazatért volna. Ki tudja? Na meg egyébként is?!

Ott gubbaszt az árok legalján, elfagyott a hús, annyira hozzá illő a jelenet. Csak a fia áll még mindig mozdulatlanul.

A testet kiszabadítani igyekvők tovább találgatnak, miért is került ebbe a méltóságellenes pozitúrába. Talán álmában csúszhatott be az akkor még olvadt latyakba, vagy a gravitáció húzhatta le. Lényegtelen, most aztán alaposan megdolgoztatja a szemlét végző nyomozó urakat. A fia maga előtt kémlel egy fix pontot. Hiába kérdezik, csak fejével biccent néha-néha egyet. Mégis, érzékelhetően izzik benne a feszültség, még ebben a kutya rideg világban is. Csak robbanna végre... ömlesztve durranna kifelé mindaz, ami ott dúl a szívében. Nem tudni, min tépelődik, talán csak illendően arra vár, hogy befejeződjön a köztéri jelenet.

Közben az orvos megpróbálja már ott a helyszínen megvizsgálni a tetemet, annyira, amennyire lehet, majd addig mozgatják jobbra-balra a jégtömböt, míg a föld végre elengedi. Kiemelnék gyorsan, de ekkor az egyik ügyetlenül elejti, kicsúszik a kezéből. A furcsa testhelyzetből átgurul a másik oldalára, s elővillan teljes csupasz valója, melyre csigaként fagyott rá altestének kifelé igyekvő nedve.

- Bassza meg! - kiáltja el magát a fiú.

Erre mindenki látni akar mindent, megismétlődik a korábbi jelenet. A tömeg szorításának ellenállni nem bíró pár rendőr, kénytelen egyre beljebb hátrálni a test irányában. A fiú ekkor mellé térdel, sapkáját levetve, eltakarja mindazt, amit más meg sem láthatott volna. Szeme sarkában megcsillan egy könnycsepp:

- Öreg! Még ezzel is gyötörted anyámat - mondja ki végre mindazt, ami benne a sok év alatt felgyülemlett.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Ruder - Jana
#8. 2012. július 30. 21:18
Különleges helyzet, Dráma!
Mindig szeretettel olvasok ... és a képeidet is örömmel nézegetem. Pihentet, kikapcsol, gyógyír...
Balage
#7. 2012. július 30. 16:19
Nem gondoltam volna, hogy igaz sztorit örökítesz meg... Megleptél...
előzmény: dezsoili hozzászólása, 2012. július 29. 17:33
Answer
#6. 2012. július 29. 19:48
A visszafojtott indulat...
Sok ilyen sors van, kimondatlan, keserű, s csak a végén tör ki az elkeseredés!
Jól irányitott a cselekmény.
Nekem tetszett ez a dráma!
Gratulálok Ilike!

Ui. A képeidet mindig megcsodálom...
dezsoili
#5. 2012. július 29. 17:33
Nem vagyok jó passzban! van ilyen is... Remélem, a többi majd tetszeni fog! Sajnos, ez a történet is igaz....
Balage
#4. 2012. július 29. 13:57
Érdekes a sztori, de valahogy most nem éreztem mesterinek a visszaadását. Te jobbakat szoktál írni...
Bocsi!
Eliza Beth
#3. 2012. július 29. 10:23
Jó ember lehetett a megboldogult :-((
Szépen felfokoztad a várakozásomat, mikor robban már a fiú...
Mara
#2. 2012. július 29. 01:37
Nagyon szép a festményed.
Írásod rossz emlékeket keltett fel bennem, csak nem halállal végződőt. .
Szeretettel gratulálok. Mara
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

A sárkány, a fiú és az erdő