Dezső Ilona Anna: nyárfák

Illusztráció: saját festmény

 

nehéz sóhajtással szuszognak a nyárfák
vihar tekeri hosszúra nyúlt törzsüket
füttyös kedvében a vad szél mindent átjár
tépi levelüket szétszórja fürtjüket

vihar támad hátulról alant a sok gally
lila árnyak terítenek rá paravánt
nehezen moccan ég rokkáján a guzsaly
ártatlan magoncoknak osztja a magányt

a mennybolt nagy cseppekben hullatja ólmát
ázik fázik egy kis madárka fészkében
villanó égi pásztor zengi az ódát
megtelik az árok áldásos fényében

ahogy jött a veszély bíborba öltözve
vált át habos kékbe elhallgat a sóhaj
a nyárfák már halk dalt dúdolnak megtörve
szellő lebben felettük akár egy tolvaj

lombjaikon fénylenek éjjeli lámpák
csillogó esőcseppek felhő hajából
emitt gyöngyök amott nemes ámbrák
megtért katonák ők egy őrült csatából

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Juhász Kató
#7. 2012. július 27. 21:33
Nagyon tetszett a vers is, a kép is.
Gratulálok, Ilike!
Answer
#6. 2012. július 27. 15:49
Remek képek (a festmény önmagában is).
Gratulálok!
Lyza
#5. 2012. július 27. 15:05
Először a festményt dicsérem! Remekül kifejezi a vihart erős színeivel, a vers pedig gyönyörű hasonlatokkal harmonizál vele...Gratulálok! L.
Mara
#4. 2012. július 27. 13:53
Kedves Ili, gratulálok szép versedhez, különösen a hasonlataid tetszenek.
Szeretettel: Mara
Csilla
#3. 2012. július 27. 10:09
Ilike, ez gyönyörű! Szép dallamos vers, olyan, mint egy színes fonalakból készített szőttes.
A festményed is csodás.
Balage
#2. 2012. július 27. 08:55
Szép vers. Grat!

U.I.: A kép ismerős. A menekülésnek is ez volt a festménye, ugye? :)
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Az elbizakodott egérke