Dezső Ilona Anna: Megtisztulás

Illusztráció: saját kép Vers keletkezésének dátuma: 2014.02.06.

 

Forrva-forr a lelkem,

öröm mámora velem egyesül,

nem félek már semmitől sem,

ami elszigetelne legbelül.

Leomlottak a nagy falak:

megszűnt körülöttem minden határ,

mert aki tegnap voltam, mára eltűnt,

összedőlt a kártyavár!

El akarom érni csillagomat,

hogy Teremtőm lábánál megpihenjek...

Kidobni mind, kik bennem voltak,

még mielőtt újra eltemetnek.

Ledobtam fölös nyűgömet,

tapadt testemre, mint halra pikkelye,

szívemre az éj gyásza vont leplet,

széttépem, tűnjön el örökre!

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#3. 2014. február 18. 17:32
Ez már egy elhatározás, új helyzet.
"Aki tegnap voltam, mára eltűnt..."
Nagy örömmel olvastalak és megcsodáltam a képedet!
Gratulálok!
Juhász Kató
#2. 2014. február 18. 15:25
A megújulásról, örömről szóló szép versedet
szívesen olvastam.
Gratulálok az elbűvölő festményhez is!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!