Dezső Ilona Anna: Hómorzsák

Illusztráció: saját kép Vers keletkezésének dátuma: 2014.01.29.

 

jégkristályok kavarognak udvaromban

leszakadni készül a mindenség

összeáll hatalmas fagyos kupacokba

szürke felhőt forgat a messzeség

lassan elered a mennynek puha bolyha

odafent szöszmötölnek valamit

mint a gyapjú mikor öreg kéz sodorja

lazára hagyva hullatja szálait

virágaim fehér bilincsbe zárva

hómorzsákat koldul az erőtlen szél

jégbarázdán táncát veréb járja

boldog hisz övé lehet az egész tér

nincsen szebb csilingelőbb hangú madár

mindenki örül mikor ablakába száll

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Juhász Kató
#4. 2014. február 14. 20:10
Tetszett Ilikém!
Az idén valóban a verebeké volt az egész tér.
Az erdő madarai nem szorultak támogatásra.
Szép versedhez, és remek festményedhez gratulálok!
Mara
#3. 2014. február 14. 18:39
versedhez gratulálok, a festményed meg lenyűgöző, mint a vulkán úgy tör fól a télűzés.

Szeretettel gratulálok és ölellek: Mara
Answer
#2. 2014. február 14. 15:44
Taán már nem tér vissza, s a virágok bilincs híján nyilni kezdenek.
Gratulálok Ilike!
A képhez is!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek