Dezső Ilona Anna: Éjszaka

Élesd, 2013.07.03.

 

elcsendesül a régi ház

álom takarja be köddel

a Hold mint vörös rózsaváz

kihűlt lámpa fakó bőrrel

 

cserépszilánknyi már a láz

az éjszaka napot földel

sápadtan felsejlik a gyász

nyikorgó szívgyötrelemmel



Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mara
#5. 2013. július 19. 11:35
Kedves Ili!

Szomorú hangulatú versedhez szeretettel gratulálok: Mara
dezsoili
#4. 2013. július 16. 07:15
Köszönöm szépen. Ez a vers, azon az éjszakán fogalmazódott meg bennem, míg jártuk édesanyám haláltáncát. Fogtam áldott jó kezét, ő nézett, néha beszélgettünk, s bennem forrt a düh, a bánat, a belenyugvás, így ebben a sorban sorban. Hosszabb volt, másabb volt, de mire itt hagyott,elfelejtettem és csak ennyi maradt meg belőle.
Igen, ez a gyertya őérte ég, hogy az örök világosság fénye kísérje további útján, és az én szeretetem.
Eliza Beth
#3. 2013. július 15. 23:27
Ez a gyertya édesanyádért ég, ugye, Ilikém? Részvétem újra, itt is.
Csilla
#2. 2013. július 15. 15:45
Kedves Ilike!
A második versszaknak különösen remek a ritmusa, bár a hangulata szomorkás.

Ügyesen megkomponáltad a nyolc szótagos sorokat és a páros rímeket.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

A sárkány, a fiú és az erdő