Dezső Ilona Anna: Asszonyok III. (3/3)

Illusztráció: saját képem

 

 

Luca aznap sem jön ki a szobából, másnap sem és harmad nap sem. Pista nem hiányolja, meg sem kérdi, merre van. Estére aztán újra kimarad. A két asszony vár éjfélig, akkor aztán nekikezdenek az öltözködéshez. Anyósa szépen kisminkeli. Az apró szoknyában, tűsarkú cipőben fel sem ismerné még a saját édesanyja sem. Csak a gyerek gyanít valamit, mert hirtelen ő is csatlakozik hozzájuk.

- Ugye magatokkal visztek?

- Isten ments! Éjszaka a te korodban egy vendéglőben? - kérdi a mama, de a nő engedékenyebb, int neki, hadd jöjjön. Elvégre mindenkinek érdekében áll ezt az ügyet tisztázni. Bemennek észrevétlenül a vendéglő sötétben maradt asztalához, és szerényen meghúzzák magukat. Akkorra a randalírozás már tetőfokára hágott. A pár nappal korábbi szőkeség ropja az asztal tetején. Ismételten meglovagolja a főnökurat, akinek úgy látszik, elég ez a mulatozásból, majd egy másik kolléga kapja fel, és viszi ki a sikátor irányába a lányt. Pista szeme csillog, féltékenyen sziszeg, de nem tehet mást, most nem ő a soros. Ekkor az asszony odainti a pincért, halkan súg neki valamit a fülébe, majd pénzt dug a mellényének zsebébe. Előadja kérését, elmondja neki a tervét. Először megijed, majd látva az asszonyok kitartását, belemegy a játékba. Kézen fogva vezeti az asztalhoz a formás asszonyt, meghajtva magát a főnökúr előtt, Pistának épp háttal állva, bemutatja:

- Uram! Itt az újabb jelentkező! - majd felsegíti Lucát az asztalra. Bedob egy érmét a zenegépbe, meghajol a nő előtt, és visszavonul a szélső asztal mögé. Leül a fiú a mama társaságában, kíváncsian várva a fejleményeket. Luca táncol, lassan vetkőzni kezd. Pista rá se néz egy ideig, majd csak felébred kíváncsisága. Igyekszik neki háttal állni, kívánatosan lengetve csípőjét.

- Tán te is lovagolni akarsz? - kérdi gúnyosan a főnök úr, majd feláll, és melltartója pántjába csúsztat egy jó kövér bankót.

- Na, te ma nem lovagolsz, én erre már fáradt vagyok - mondja, de szemtelenül elkezdi simogatni a lábát mindenki szeme láttára. Luca megugrik, meglepetésében majd leesik az asztalról. Hirtelen felméri helyzetét. Tudja, nincs visszaút, amit elkezdett, be kell fejeznie. Ösztönösen néz a fiára, látja annak nemtetszését, s már állna is fel anyját megvédeni. Úgy húzza le nagyanyja, miközben Luca rácsap a felbátorodott ember kezére.

- Ennyiért? - kérdi kacéron a pénzt kivéve melltartójából.

- Te kis koszos! - üvölti a kövér ember, de akkor már Pista felismerni véli. Lökné félre főnökét, venné le asszonyát az asztalról egyből.

- No, no! - vág kezére tokáját rezegtetve - Mit képzelsz? Ez most itt az enyém! Megvettem! - s már le is rántva Lucát, ölbe kapva megindul az ajtó irányába. Erre Pista sem rest, elkapja, és jól orrba vágja.

- Mit művelsz, te taknyos? Mit képzelsz, ki vagy te? - üvölti, majd ledobva Lucát nekiágaskodik alkalmazottjának. Pillanatokon belül eluralkodik a káosz. Mindenki mindenkit ver. A mama még időben elkapja menye karját, és kirántja a vendéglőből. Szaladnak mindhárman, ahogy csak bírnak, hazafelé. Otthon aztán gyorsan segítenek eltüntetni az este nyomait, lemossák a festéket az asszonyról, és sebtében ágyba bújik a család. Már jócskán virrad, mire kivágja a családfő az ajtót:

- A kutya Úristenit ennek a némbernek! Merre van? - ordítja, mire anyja siet elé.

- Mit akarsz Pista? Megbolondultál?

- Hol van az a lotyó? - üvöltözi a megszégyenült ember. Ruhája cafatokban lóg róla. Erre kikászálódik a gyerek is a szobából, majd Luca is. Nyoma sincsen az esti küllemének. Mikor Pista megpillantja, elbátortalanodik.

- Hol voltál? - kérdi sokkal barátságosabban.

- Hol lettem volna? Ágyban - válaszolja kurtán, majd visszamegy a hálószobába.

- Esküszöm mama, hogy ma este ez az asszony ott táncolt a főnököm asztalán... - mondja egészen emberi hangnemben.

- Apa te megbolondultál! - ripakodik rá a fia.

- Egészen biztosak vagytok benne, hogy Luca itthon volt?

- Már hogyne lennénk, apa! - utasítja rendre a gyerek. - Nem régen mentem a szobámba, megvigasztalhatatlan volt egész este. Válni akar. Apa, egyáltalán felfogod, amit mondok?!

- Váljon! - veszi hangosabbra mondandóját. - Aki válni akar, hadd váljon...

- Csakhogy akkor neked innen menned fiam! - bátorodik fel az anyja.

- Nekem? Ugyan miket beszélsz mama? Már miért mennék én el a saját lakásomból?

- Csak, fiam. Igen megártott a bor ma éjjel, ha még a feleségedet is magad mellett látod... Ha válik, biza neked menned kell! A fiad meg a feleséged nem tehet arról, hogy így lezüllöttél. Szégyelld magad! - ezzel a mama is sarkon fordul, beviharzik a cselédszobába. A gyerek utána ered.

Pista magára marad. Már nem tudja eldönteni, kit is látott az éjszaka. Luca nem lehetett. Tényleg elment az esze? Megártott az ital, vagy öregszik? Vagy a féltékenység elvette volna az eszét? Ám nem Lucára gondol, csak arra a szőke kislányra, aki olyan készségesen állta minden kényét, amikor ott kint a sikátorban azt tehetett vele, amit akart. Ekkor észleli, hogy vérzik a szája. Bemegy a fürdőszobába, megfürdik, felveszi a kikészített tiszta pizsamáját. Beleszagol. Luca illata... mondaná ki, de visszafogva magát, ledobja a földre az alaposan beillatosított ruhadarabot. Reggel, mint aki jól végezte dolgát, bemegy az irodába. Mint akinek semmi baja nem lenne, úgy megy haza munka után.

- Kutya ebet nem mar - mondja neki felesége, mikor meglátja elégedett arcát. Férje tudomást sem vesz róla. Estére szépen felöltözik, magában megy színházba. Nem viszi magával, tudomásul veszi válási szándékát, anélkül, hogy bármit is megbeszéltek volna. Az a kacér gyermeklány jár a fejében, alig bírja végigülni az előadást. Úgy toporzékol az ajtóban, mint egy kamasz. A főnökúr meg is jegyzi: - Neked aztán véged van, Pista! Bekaptad a szerelemmagot alaposan... - s jókat röhögve mennek a már megszokott helyre, ahol várja már őket a fiatal szöszke. Mint ahogyan szokott, már eszükbe sem jut a korábbi estén történt incidens, táncoltatják a lányt. Jön egy kis lovaglás, ami után megint nem Pistának jut, hanem egy nyalka fiatal beosztottnak a finomabb falat. A férfi összeszorított szájjal tűri, nem akarja magát nevetségessé tenni a többiek előtt. Egy idő után felpattan, kimegy utánuk. Ekkor döbben rá, hogy a szőkeség, aki oly készséges volt hozzá, most azt a nyikhajt teszi boldoggá, ugyanazokkal a becéző szavakkal, mint amiket az ő fülébe suttogott korábban. Mögéjük áll, a lány épp farkasszemet nézhet vele. Sóvár kéj ül szemében, nem törődik vele, gúnyosan kacagva rászól, hogy takarodjon. Erre nagyon elszégyelli magát. Mire bemegy, az asztalon megpillantja az előző napi telt szépséget. Áll a főnök úr előtt, és úgy illegeti neki báját, mint egy igazi kurtizán. Hirtelen a sarokba téved tekintete. Döbbenten veszi észre édesanyját és kamasz fiát.

- Álnok csalók! - kiabálja, s már ugrik is az asztalhoz. Hatalmasat ver a főnök kezére, aki nem rest az ő Lucája cipőjét babrálni - Vetted le a kezedet a feleségemről! - ordítja éktelen dühében, mire az asszony úgy tesz, mint aki ezt meg sem hallaná. Az éltes ember hátrál, de Pista kezében a szék hatalmasat lendül, s már le is csap, még mielőtt félreugorhatna. Óriási robbanással esik az darabjaira. A hatalmas ember úgy terül el alatta, mint egy víztócsa.

- Orvost!- kiabál a pincér.

Luca leugrik az asztalról, és gyorsan hazamennek. Pista nem érkezik meg sem reggelre, sem estére. Hiába hívják a mentőket, a rendőrséget, senki sem tud róla. Végül felhívják az irodát. Ott elmeséli az egyik könyvelő, hogy a főnökúrnak tíz öltéssel kellett bestoppolni a feje búbját, mert egy kutya úgy ellökte hazafelé menet, hogy majd belehalt. Beverte a fejét valami éles kőbe. A mama megkönnyebbülve mosolyog:

- Ne sírjatok. Nem halt meg a főnökúr - erre elmeséli neki, amit az imént hallott, és mindhárman jó nagyot derülnek. - Ám Pistáról nem tudnak semmit sem, azt hitték, beteg, mert beszólt, hogy pár napig nem megy be az irodába.

- Rossz pénz nem vész el - jegyzi meg a gyerek.

- Úgy szégyellem magamat... - siránkozik Luca. - Hogy nézek majd Pista szemébe?

- Mé, hogy te? Ő hogy fog a tiédbe? - kérdi a gyerek. Hirtelen zaj, fordul a kulcs a zárban. Kővé dermedten figyelik a bejárati ajtót. Belép rajta Pista, ugyanúgy, mint a korábbi életükben.

- Veletek meg mi van? - kérdi. - Ebéd?

- Azonnal apukám! - pattan fel az asztal mellől Luca. Gyorsan megterít. Este együtt vonulnak be a hálóba, s olyan vigyorogva ülnek asztalhoz reggel, mintha csak a nászútjukról jöttek volna meg.

- Ugye igazam volt? - kérdi huncutkodva a mama. ­- Csak nem árt meg néha a vérfrissítés... Erre aztán mindannyian jóízűen nevetnek.

 

Előző rész...

Első rész...


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Eliza Beth
#10. 2012. március 4. 18:05
Egy kicsit túl hirtelen tért meg a férj, nem? Vagy csak nekem tűnik úgy? Úgy érzem, agyonhallgatták a dolgokat....
dezsoili
#9. 2012. március 1. 21:25
Kedves Zsuzsa! Ebben a sorozatban olyan kérdéseket szeretnék boncolgatni, amit amúgy nem szoktunk. Ez lenne a célom, aztán nem tudom sikerülni fog-e? Köszönöm, hogy olvasol.
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2012. február 29. 19:24
dezsoili
#8. 2012. március 1. 21:23
Remélem jobban vagy. Most én gyengélkedem. Sebaj, míg írni van kedvünk. Köszönöm.
előzmény: Answer hozzászólása, 2012. február 29. 18:38
dezsoili
#7. 2012. március 1. 21:22
Ebben is van némi igazságmag. Köszönöm.
előzmény: Mara hozzászólása, 2012. február 28. 13:31
dezsoili
#6. 2012. március 1. 21:22
köszönöm. Elkényeztetsz.
előzmény: Balage hozzászólása, 2012. február 28. 09:48
Döme Zsuzsa
#5. 2012. február 29. 19:24
Ezen megint csak el kell gondolkodni minden nőnek, férfinak. Hol húzódik az a határ, ameddig elmegyünk, amit megtehetünk a szerelmünkért?
Jó nagyon a kérdésfelvetés is.
Answer
#4. 2012. február 29. 18:38
Gratulálok Ili, remek volt!
Szeretettel: answer
Mara
#3. 2012. február 28. 13:31
Ez igazán furfangos észjárást követelt az alkotótól, de nagyon jól sikerült.
Szeretettel gratulálok: Mara
Balage
#2. 2012. február 28. 09:48
Szerettem ezt a novelládat is.
Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek