Dezső Ilona Anna: A boldogság nyomában

Illusztráció: saját szerkesztésű kép.



Odakint csöndesen hull a hó. Hatalmas pelyhei betakarják a latyakot, mely az elmúlt nap olvadásából ered. Nemsokára itt a Karácsony. A szeretet ünnepe. A szél erre-arra himbálja az idétlenül lámpaoszlopra rögzített díszeket. Az ablakkal szemközt egy zöldséges bolt. Mindenki bemegy vásárolni, aki a kórházba igyekszik kedves betegét meglátogatni. Ki naranccsal, ki almával, de van olyan is, aki csak egy parkolócédulával igyekszik át a túlsó oldalra, miközben szorosan húzza össze kabátját maga előtt. Furcsák az emberek. Olyan egyedinek képzelik magukat, mégis elég egy fuvallat ahhoz, hogy egyenruhaszerűen viseljék az amúgy különböző öltözéküket. A falon túl, hol lanyha művi melegben rándul a térd, lassan simítja végig pocakját egy asszony.

 - Már nem sokáig bosszantasz - mondja ki halkan, fájdalmában belekapaszkodik az ablak alatti radiátorba. Türelem, méltóság... Edzi magát e két fogalomhoz, s bár mindent fontosabbnak tart a jajveszékelésnél, mégis felszisszen a szinte elviselhetetlen mértékben erősödő fájdalomtól. Egyre szaporábban nézegeti az időt. Mobiltelefonjának előlapját lesi, karóráját a férje pár hete eladta. Kellett a pénz. Már megint új vállalkozásba kezdett. Az elmúlt évben csődbe ment az amúgy sem túl sikeres vállalkozása. Vitte a végrehajtó a házat, meg kocsit is. Vigaszt csak ez az apróság tudna nyújtani. Akkor jön, amikor már nem várták. Szereti a férjét, bármit megtenne boldogulásáért. Vagyis majdnem mindent, mert a gyerekről nem tudott lemondani. Pedig kérte.

Ösztönösen nyomja meg a jól ismert billentyűt, úgy állította be, hogy ne kelljen keresgélnie.

- Két percesek a fájásaim. Még ideérnél, ha sietnél.

- Nem lehet. Dolgoznom kell. Tudod, megígértem, mire megszületik a fiam, rendes lakást szerzek. Kérlek, adj még pár napot, mire hazahozlak benneteket, minden a legnagyobb rendben lesz.

- Nem bírom ki egyedül. Legalább hívj, mert hamarosan szülni fogok.

- Nem lehet. Megbeszéltük... Légy türelemmel...

- Türelemmel? Én? Nem érted?! Szülök... A közös gyermekünknek készülök életet adni! Nem akarod látni, amikor a világra jön?

- Már hogyne akartam volna, de tudod, a munka... nincs pénzem. Értsd meg, nem tudok odamenni. Busszal hosszú lenne, a taxi sokba kerülne... Légy megértőbb velem, kérlek!

Újabb fájdalom szakítja meg a beszélgetést, s az asszony már nem is olyan nagy áhítattal guggol le az ablak alatti fűtőtest elé. Férj... munka... távolság... Kinek szüli ő ezt a gyereket és miért? Olyan sokáig vártak rá. Már negyven éves, férje is túl van életének javán. Hiszen akarták, volt idejük bőven... A karrier, a pénz, a munka... csak a munka... Bezzeg az anyja, ha tudná... Miért is nem szólt neki? Talán még nem késő, gondolja. Picit enyhülnek a görcsei. Hirtelen elönti valami ragacsos forróság. Felállna, nem bír. Kiabálni kezd. A bába kirohan, felsegíti. Beviszi a szülőszobába. Az egyik ágyon egy éppen frissen megszült asszony cirógatja hasán pihenő gyermekét. Férje karjában tartja mindkettőjüket. Kicsordul szeméből a könny. Milyen fiatalok, s mégis együtt örülnek az apró jövevénynek. Nekik nem számít a pénz? Ők boldogok nélküle? A zaklatottságtól rosszul lesz. Kesernyés nyálka önti el szájüregét.

Hirtelen elsötétül minden, puha, furcsa világba érkezik, nem érezi a fájdalmat. Semmit sem érez, elindul a boldogság nyomában. Talán ahová érkezhet, ott nincsen karrier, és nincsen pénz. Egészen távol tőle, mintha egy tó fenekén úsznának szerettei. Édesapja nyújtja feléje ölelésre emelt karját, majd nagymamája akarja megérinteni. Ő is próbálkozik, de sehogyan sem bír elrugaszkodni, valami megmagyarázhatatlan erő visszahúzza a partra.

- Ébresztő kedves anyuka! - pofozza egy éltes asszonyság. - Kisfia született.

Magához tér, vissza kellett jönnie. Hiszen anya lett! - tör fel belőle a felismerés. Egyből a telefonját keresi - a gyerek... a gyerekünk... mondaná, de nincsen kinek. A másik végen nem veszik fel. Még mindég dolgozik... már megint dolgozik...

- Itt a babája, kedves - mellére tesznek egy idomtalan, hosszított fejű, rút nyakiglábat. Acsarkodik, bömböl. Ösztönösen félrehúzza hálóingét. Az apró jövevény rácuppan, s ez olyan csodálatos érzéssel tölti el. Kezében a telefonja, úgy öleli a csecsemőt, mint egy kis idegent. Egyedül, némán, vár. Végre felveszik.

- Tessék - szól egy idegen női hang.

- A férjem? - kérdi természetesen. - Kezemben a fia, megszületett.

- Majd megmondom neki. Tudja - köszörüli meg a torkát -, szeretem... most együtt élek vele...

Csend... Kezéből kiesik a telefon.

 



Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mara
#10. 2014. október 26. 17:51
Az előttem szólók, elmondtak mindent, kedves Ili..
Lekötötte figyelmemet írásod a kezdettől az utolsó sorig.
Szeretettel gratulálok: Mara
Ruder - Jana
#9. 2012. szeptember 16. 09:16
Nem értettem, hogy miért nem indul el... miért hagyja magára ... nem is jutott eszembe, hogy mi lehet az oka. Pedig tudnom kellett volna...
Megrázó, szépen megírt (mint mindig) történet.
Döme Zsuzsa
#8. 2012. szeptember 15. 21:37
Hát persze hogy olvasunk!
Ez az írásod is megrendítő, felkavaró.
Gratulálok.
dezsoili
#7. 2012. szeptember 14. 22:13
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastok.
Answer
#6. 2012. augusztus 18. 19:26
Hát, a férj nem nyerné el a fair play díjat, ami azt illeti.
Többféle hazugság létezik (pl. kegyes...) de ez a lódítás nagyon ocsmány dolog.
Mégis, így is mennyire életszagú a történet.
Remekül megfogtad a témát Ilike!
Gratulálok!
A kép is mesteri!
Fer-Kai
#5. 2012. augusztus 17. 19:35
A boldogság valahogy így szökik meg az ember elől - ha kívül keresi. Belül megtalálni pedig talán még nehezebb.

Jól felépített novella, nincs benne semmi felesleg.
Ütős - megrázó és felrázó.
Juhász Kató
#4. 2012. augusztus 17. 18:20
Szomorú történet. Egy a sok hasonló asszonysors közül.
Gratulálok az íráshoz és a képhez is!
Eliza Beth
#3. 2012. augusztus 16. 22:46
Nekem valahogy nem volt váratlan a vége. Sajna, gyanakodtam... Nem úgy, mint az asszony.
Csilla
#2. 2012. augusztus 16. 20:03
Megdöbbentő írás, feszültséggel teli események, meglepetésszerű befejezés.
Gratulálok, Ilike, a képhez is.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek