Dezső Ilona Anna : Ki akartam törni

Illusztráció: saját festmény

 

toltam az ajtót bátran ostobán

mint anyja méhét rugdalja a gyermek

ki akartam törni nincs fény odaát

anyám méhében csak lassan derengett

de egyszer jött egy durva áramlat

összepréselt a korábbi védelem

még ne dobj ki kérleltem anyámat

még nem tudnám elviselni életem

 

kitörni belőle már nem akarok

anyám szűk méhét siratom vissza

ott olyan jó volt mert betakarhatott

most őt takarja a föld nedvét issza

magam elé állítom tükrömet

szeplők és foltok álarcot viselek

apró redők éveket jelölnek

megszépítik elmúlt életemet

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Eliza Beth
#7. 2013. augusztus 31. 12:58
Nagyon szép, fájdalmas vers (de azért én az írásjeleket nagyon-nagyon hiányolom)
Kacsa Zsóka
#6. 2013. augusztus 31. 11:43
Drága Ilikém!

Ismerem mély fájdalmadat, melyet versed hűen és gyönyörűen fejez ki. Szívből gratulálok csodás festményedhez is. A kettő együtt tökéletes alkotás.

Szeretettel:Zsóka
Döme Zsuzsa
#5. 2013. augusztus 30. 21:51
Szép, különleges költemény.
Mara
#4. 2013. augusztus 30. 13:13
Drága Ili!

Kép vers kifogástalan.
nekem az üvegből kiáramló leheletkönnyű átlátszó légbuborék, a lélek távozását idézi fel.
Szeretettel gratulálok versedhez, képedhez: Mara
Answer
#3. 2013. augusztus 29. 19:05
Szomorú vers, fájdalma az elmúlásnak.
A kép nagyon jellegzetes, valami kiveti a dugót az üvegből.
Talán az élni akarás...
Nagyszerű mindkét alkotás!
Csilla
#2. 2013. augusztus 29. 16:18
Kedves Ilike!

A születést és az elmúlást ilyen átélhetően, ilyen érzékletesen és fájdalmasan összekapcsolni egyetlen versben......

Csak gratulálni tudok.

A festményed megint csodás, élethű :)
Hozzászóláshoz jelentkezz be!