Dezső Ilona Anna : Kavicsok II.

Illusztráció: saját festmény

 

kavicsok mindenütt

az utcán a házban az ágyban

az ablakom is belőlük ered

betörték meggyaláztak

súlyuk nyomja szívemet

guruljatok le végre törjetek össze

könyörülj rajtam sziklának morzsaléka

hát nem érzed amit én érzek

itt bent ahol egy varjú ülhetne

bölcs lehetne károghatna kedvére

kit érdekelne már mi jön tavasz vagy ősz

csak törjetek menjetek hagyjatok

hisz egyformán lop a nyár a téllel

rózsák lengenek a széllel

hol erre hol arra

kedvük hogyan tartja

ám a kavicsok őket is megölik

letörik szétverik

akár az én lelkemet

hát arassatok eleget

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mara
#5. 2013. szeptember 7. 17:32
Kedves Ili!

El sem tudom képzelni írásod a képed nélkül.
Annyit fűznék hozzá, hogy még nem történt meg velem, hogy a kettő közül valamelyik ne tetszene.
Szeretettel gratulálok: Mara
Juhász Kató
#4. 2013. szeptember 7. 08:45
Remélem, a kavicsok már elgurultak.
Gratulálok szép munkádhoz.
Csilla
#3. 2013. szeptember 6. 22:05
Kedves Ilike!

Ha ez a vers a Kavicsok II. címet kapta, akkor gondolom, van Kavicsok I. is (?)

Talán az nem ilyen szomorú......

Kívánom, hogy "súlyuk " ne "nyomja" szívedet!

A festményed csodálatos!
Answer
#2. 2013. szeptember 6. 14:00
Hűha...
Kavicsok.
Ez nagy fájdalomról szól.
Egy olyen "bedobom a lelkem" líra.
A hozzá tartozó képen az égbolt is hasonló zordságot mutat.
Kívánom, múljon a rossz!
Erős vers, a kép pedig nagyszerű, mint mindig!
Gratulálok!
Szeretettel: Answer
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek