Derült égből villámcsapás, avagy égi jel

Rohanó világunkban egyre több teher rakódik ránk. Általában észre sem vesszük, vagy, ha igen, egy kézlegyintéssel elintézzük. Aztán derült égből villámcsapásként figyelmeztetés érkezik...

 

Mindenkit megdöbbentett a leukémia híre, csak őt nem. Igazi sportember lévén teljes elszántsággal szállt harcba a győzelemért. Első pillanattól fogva tudta, hogy meg fog gyógyulni, pedig az orvosok is csak ötven százalék eséllyel kecsegtették. Persze világéletében optimista természetű volt, talán ez a legnagyobb szerencséje. Meg az, hogy öccse önként jelentkezett, és a vizsgálatok alapján ideális donornak bizonyult. Minden úgy alakult, ahogy eltervezte, nem is érték meglepetések. Még a steril szobában eltöltött hetekre is úgy gondol, mintha csak egy szanatóriumban pihent volna. Szinte mindenki szenvedett a kemoterápia mellékhatásaitól, a szájfekélytől, gyomorfájástól, ő pedig a steril kosztot is megette, sőt, még ízletesnek is találta. Azt mondja, azért, mert finomnak akarta érezni a mások szerint ehetetlen ételt, nem akarta, hogy émelyegjen a gyomra, és csakis egyetlen cél lebegett előtte: a gyógyulás. Mert hogy szerinte minden fejben dől el.

Rettenetesen sok erőt adott neki a több kilométeres távolságból felé áradó szeretet. Naponta hívták telefonon barátok, kollégák, tanítványok, azok szülei, és olyan ismerősök, akikkel régóta nem is találkozott. Távollétében a nebulók „a világ legjobb tanító nénijének" címzett levelekkel, kis rajzokkal rakták tele a postaládájukat. Ez, no meg a családtagok, akik mindvégig mellette álltak, kimondhatatlanul sokat jelentett neki lelkileg. Nélkülük nem is sikerült volna, és hogyis hagyhatta volna cserben kamaszkorú gyermekeit, akiknek a legnagyobb szükségük volt az édesanyjukra.

A kórházi dolgozók, nővérek és az orvosok embersége sem volt mindennapi. Ők nemcsak a betegséget, hanem az embert is gyógyították kedvességgel, figyelmességgel, megértéssel. Erre a feladatra nem alkalmas bárki, hiszen a csontvelő-transzplantációs osztályon teljesen kiszolgáltatottak a betegek, mivel a steril kabinból több hétig ki sem léphetnek, a látogatókkal is csak egy üvegablakon keresztül tudnak beszélni, illetve szájról olvasni. A személyzet csak fertőtlenítő mosakodás után, maszkban, kesztyűben, „ufónak öltözve" léphet be a „misztikus" helyiségbe. De ő ilyen apróságokkal nem foglalkozott, félvállról vette az egészet, sőt érdekesnek tartotta, ami történik vele. Tudta jól, hogy véletlenek nincsenek, - ez a jelmondata - és őt nem büntette meg a Jóisten, csak figyelmeztette. Ennél kisebb fejbekólintás nem lett volna elég.

Hogy miért is? Mert két végén égette a gyertyát. Szerencsére tanult a leckéből, azóta mérsékletesebben él, de ugyanaz a sportember maradt. Már csak hetente két alkalommal tart aerobik órát, odafigyel a táplálkozásra, és a pihenésre is szakít időt. Régebben nem volt elég a nap 24 órája, állandóan pörgött, az iskolában minden feladatot elvállalt, legalább tízszer körbejárta a dolgokat, amikor egyszer is elég lett volna. Mazsorett csoportot vezetett, próbák, szereplések, felkészülés a tanítási órákra, naponta 3-4 kilométer futás, evésre meg alig jutott idő. Úgy látszik, szükség volt erre az égi jelre, hogy észhez térjen.

Azóta átértékelt sok mindent, azoknak a pillanatoknak tud a leginkább örülni, amit szerettei körében eltölthet. Azt mondja, hogy ő nem lett jobb ember, csak az élet íze változott meg. Vannak fontos és kevésbé fontos dolgok, a legfontosabb a szeretet. Ahol tud, segít, abból a rengeteg gondoskodásból, amit kapott, most szeretne visszaadni valamennyit.

A betegség, de főleg a gyógyulás különös, furcsa hatalommal ruházta fel, emiatt sokan- elsősorban a tornájára járó hölgyek - példaképnek tekintik. Az edzések családias légkörben telnek, és felérnek egy nagy adag adrenalin bombával. A kitartó küzdés eredményeként a méreganyagok verejtékcseppek formájában távoznak, bomlik a zsírpárna, és dagadnak az izmok. Van, aki nem fogyni akar, hanem a mozgás és a jó hangulat kedvéért jár el az órákra, valamint azért, hogy felfrissüljön, jól érezze magát a bőrében. Elengedhetetlen a vidámság, a néhány perces nevetésszünetek különösen kellemesek, mert olyankor a hasizom mindenféle erőlködés nélkül keményedik. Mostanában a gerinc- és hátizmokra, valamint a testtartás javítására helyez nagy hangsúlyt. Hiába, ő is öregszik. Múltkor azt mondta, hogy aki nem csinálja rendesen a gyakorlatokat, olyan hajlott hátú vénasszony lesz, hogy a talaj menti fagy megcsípi majd az orrát. Biztos, hogy nem véletlenül tartotta meg a Jóisten, ilyen „csodabogarakra" szüksége lehet a világnak.

Pár éve mesélte, hogy a világhálón rátalált egy rockzenészre, aki szintén leukémiából gyógyult fel. Beleolvasott az internetes naplójába, amit a kórházban vezetett, és csodálkozva állapította meg, hogy mennyire hasonlóan vélekednek a betegségről. Nem is kellett több, azonnal írt neki egy e-mailt, azóta is leveleznek. Óriási élmény minden koncert, ott újra fiatalnak érzi magát, merthogy koncertekre is el-eljár. Még ifjúkorában sem fordult meg ilyen helyeken, most meg ott csápol az első sorokban. Véleménye szerint sohasem késő megújulni, és ragyog, amikor beszámolót tart. A férje mindig elkíséri, pedig ő nemigen szívleli a hangos zenebonát, de nagyon szereti a volt menyasszonyát, még ezt az áldozatot is vállalja, csakhogy a kedvébe járjon. Na jó, ott aztán őt is magával sodorja a fergeteges hangulat, és együtt éneklik a rock nótákat. Ez a titokzatos vonzalom persze nem csak a muzsikának szól, inkább valamiféle sorstársi kötelék lehet. Azt mondja, olyan jó látni, hogy másnak is sikerült. Tetszik neki az a hatalmas energia, magabiztos tenni akarás, ami abból a zenészből árad. Szerinte sokan példát vehetnének róla, mert a művészek keserédes cigányélete sok lemondással jár, de annak az embernek szerető családja van, a felesége minden bulira elkíséri, sokszor még a gyerekei is, és nincs semmiféle káros szenvedélye. Igazi mintapéldány a saját szakmájában. Valószínűleg ez a magyarázata annak, hogy általa ennyire megkedvelte a rockzenét.

Meg aztán mindig is a különleges dolgok villanyozták fel, sőt, amióta meggyógyult, mintha kitágult volna a világ körülötte. Szinte minden érdekli, és állandóan meg tudja lepni a környezetét valami újdonsággal. Mostanság verseket írogat, jelenleg ez a legújabb hobbija, időnként néhányat feltölt egy internetes oldalra. Írt egy verset a betegségével kapcsolatban is, ha megismeri a kedves Olvasó, nem fog kételkedni abban, hogy ez a gyógyulás sorsszerű volt.

 

 

A medál

 

Teri nénivel a László Kórházban

egy éjt töltöttem együtt egy szobában,

hajnalig, hosszasan beszélgettünk,

majd reggel egymástól búcsút vettünk.

Talizmánként egy medált adott nekem,

nemes lelke százszor áldott legyen.

 

Egyik felén Szent Korona,

másikon a Szűz Mária,

egy steril tasakban,

őrködött a fiókban.

 

Ott volt velem, ha bánkódtam,

mikor hazavágyódtam,

hét hétig vigyázott rám,

azóta az őrangyalkám.

 

Az lehet a küldetése,

bánattól a lelkem védje,

ágyam felett a polcon

vigyázza az álmom,

vigyázza a léptem,

s minden tévedésem.

 

 



Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Csilla
#31. 2014. augusztus 23. 20:55
Köszönöm, drága Jana. Puszillak. :)
előzmény: Ruder - Jana hozzászólása, 2014. augusztus 22. 18:31
Ruder - Jana
#30. 2014. augusztus 22. 18:31
Újra elolvastam. Szeretem .
Csilla
#29. 2012. november 9. 19:42
Kedves János!
Nagyon szépen köszönöm szeretettel teli véleményedet. Érzem szavaidból, hogy Neked is fontosak az őszinte emberi kapcsolatok.
Szeretettel ölellek:
Csilla
előzmény: janos hozzászólása, 2012. november 8. 11:03
Csilla
#28. 2012. november 9. 19:39
Kedves Jana!
Köszönöm, hogy olvastad írásomat, és átérezted a mondanivalót.
A medált ereklyeként őrzöm egy kis ékszeres dobozban, és soha nem gondoltam arra, hogy viseljem, mert egészen más célt szolgál.
előzmény: Ruder - Jana hozzászólása, 2012. november 7. 23:02
janos
#27. 2012. november 8. 11:03
Csodálatos írás. Igen a szeretet az mindent legyőz! Aki benne él az reggel mosolyogva kel fel és ugyanúgy fekszik le. Akinek a szivében ott a szeretet, az megtudja köszönni, a Teremtőnek, embertársainak, a létezés minden fórmáját.
Ahol szeretet ott béke is van, a béke magába foglalja az áldást. A szegénység összehozza, összekovácsolya az embereket.A hit erőt ad, csak bizalommal kel gyakorólni.
Gratulálok!
Ruder - Jana
#26. 2012. november 7. 23:02
Örültem, hogy olvashattam az írásodat, melyben a tartalom szépen kidolgozott, de hat a lélekre is. Magam is erőt merítettem belőle.
Kaptam én is néhány "apróságot" valakitől, aki fontos volt nekem és magam is adtam. Valóban nem látókra van szükség, hanem a hitre, ami bennünk van. Hinni abban, hogy önzetlen szeretet bújt el a talizmánban, melynek érintése energiát ad az által, hogy a szeretett személy kedvességére gondolunk...
Csilla
#25. 2012. november 7. 21:23
Ezen sokat gondolkoztam én is. Volt, aki azt tanácsolta, hogy egy sorselemzőtől kérdezzem meg, mit 'jelképez' a Szűz Mária és a Szent Korona a medálon.
Én a látókban nem hiszek... ezt érezni kell (belül). Az biztos, hogy valami különös ereje lehet.
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. november 7. 20:50
Csilla
#24. 2012. november 7. 21:17
Kedves Kató!
Köszönöm segítő, kedves szavaidat.
Az általad említett könyvet olvastam, én is mindenkinek csak ajánlani tudom.
Minden rosszban ott van a jó, és nem biztos, hogy feltétlenül az a rossz, amit annak hiszünk. Az a lényeg, hogy tanuljunk a hibákból.
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2012. november 7. 20:11
Fer-Kai
#23. 2012. november 7. 20:50
Mert nem is volt igazán idegen (a belső "medáljával") - inkább egy ismeretlen "ismerős".
És pont erre volt szükség(ük).
Adni és kapni (elfogadást adni), ami végső soron egy.
előzmény: Csilla hozzászólása, 2012. november 7. 19:03
Juhász Kató
#22. 2012. november 7. 20:11
Kedves Csilla!
Örülök a gyógyulásnak, s szívből ajánlom - a kedves sorstársnak is - Maria Treben: Egészség isten patikájából c.
könyvében leírt házi természetgyógyászati
utókezelést, melynek hatásosságát sokan visszaigazolták.
Meggyőződésem, hogy a rossz dolgok azért történnek velünk, hogy valami jobb kezdődjön utána.
Csilla
#21. 2012. november 7. 19:31
Kedves Titok!
Hozzászólásodat olvasva elhomályosodott a monitor.
Nagyon jólesett, meghatódtam.
Köszönöm... a biztatást is, de nem ígérek semmit.
Szeretettel és barátsággal:
Csilla
előzmény: titok hozzászólása, 2012. november 7. 19:18
titok
#20. 2012. november 7. 19:18
Kedves Csilla!
Gratulálok jól megírt, erőt és reményt adó történetedhez.
Tudod, a hozzászólásaid alapján pontosan ilyennek képzeltelek el, akiből árad a szeretet, az erő, a kedvesség és a kitartás.
Írjál még sok szép történetet nekünk!
Csilla
#19. 2012. november 7. 19:05
Köszönöm szépen, kedves Idamama.
előzmény: hozzászólása, 2012. november 7. 18:11
Csilla
#18. 2012. november 7. 19:05
Én is köszönöm, hogy olvastad, kedves Mara.
előzmény: Mara hozzászólása, 2012. november 7. 18:07
Csilla
#17. 2012. november 7. 19:04
Köszönöm.
előzmény: urdungburdung hozzászólása, 2012. november 7. 17:59
Csilla
#16. 2012. november 7. 19:03
Ez így igaz, mégis hatalmas töltetet ad, és elgondolkoztat ... vajon miért egy idegen embernek, és miért nem az unokájának adta a néni a medált?
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. november 7. 16:49
Csilla
#15. 2012. november 7. 18:59
Köszönöm szépen, kedves Gandalf.
Amit a versben leírtam, pontosan úgy is történt.
Vannak még olyan emberek, akik érző szívvel rendelkeznek. Ilyen volt Teri néni is.
előzmény: Gandalf hozzászólása, 2012. november 7. 16:15
Csilla
#14. 2012. november 7. 18:55
Én is gratulálok a sorok között olvasó Elizának.
Köszönöm :-)
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. november 7. 12:48
Csilla
#13. 2012. november 7. 18:54
Köszönöm az elismerést, kedves Answer.
előzmény: Answer hozzászólása, 2012. november 7. 11:15
Csilla
#12. 2012. november 7. 18:53
Köszönöm, kedves Balázs.
Nem titkolt célom, hogy mások is erőt meríthessenek a leírt történetből.
előzmény: Balage hozzászólása, 2012. november 7. 09:48
Csilla
#11. 2012. november 7. 18:50
Köszönöm kedves szavaid, Kató.
Igyekeztem jól megírni. Már régebben elkészült, több hétig még érlelgettem :)
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2012. november 7. 09:33
Mara
#10. 2012. november 7. 18:07
Kedves Csilla,
meggyőző hangnemmel írtad meg ezt a történetet. Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel: Mara
urdungburdung
#9. 2012. november 7. 17:59
Szép:))
Fer-Kai
#8. 2012. november 7. 16:49
Az a belső medál már "működött", mielőtt testet öltött.
(A külső nem sokat érne a belső nélkül.)
Gandalf
#7. 2012. november 7. 16:15
Kedves Csilla azt éreztem amíg olvastam az írást, olyan kemény tömör mint az a küzdelem amit a betegséggel fojtatott a főhős. De a vers a végén az tetszett a legjobban. Gratulálok.
Eliza Beth
#6. 2012. november 7. 12:48
Jól értelmezem? Önéletrajz? Gratulálok a főhősödnek (neked?!) az élethez való hozzáállása miatt!
Answer
#5. 2012. november 7. 11:15
Kiváló!
Gratulálok!
Balage
#4. 2012. november 7. 09:48
Nagyon tetszett történeted. Biztosan sokaknak erőt is ad, ha ilyenekről olvashat. Gratulálok!
Juhász Kató
#3. 2012. november 7. 09:33
Kedves Csilla!
Ez nagyon jól megírt történet egy nagyszerű ember életében bekövetkezett változásról. Igazolva látszik benne a pozitív életszemlélet fontossága és a szeretet gyógyító ereje.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek