Dávid és Góliát

Ars Poetica


Írásom komolyságát jelzi, hogy egy Ószövetségi történés leírásával szeretném elkezdeni; Dávid és Góliát harcával. Idézzük fel a cselekményt: Dávid, népe megmentéséért vállalt küldetésétől fellelkesülve, az egyenlőtlennek látszó harctól ugyan egy kicsit félve, de Isten segítségében bízva készült a küzdelemre.
Elővette az ókori pásztoroknál rendszerbe állított védelmi fegyverét, az ÁK-160-as parittyát. (ÁK a két ősi pásztor Ábel és a Káin név rövidített jele, akik e fegyver feltalálói, az 1-es szám a parittya lökethosszát- a 60-as a hatótávolságát jelezte könyökben. 1 régi könyök átszámítva mai SI rendszerbe= 0,525 m).
Mély, - mai női táskákhoz hasonlítható, - feneketlennek tűnő, kopott tarisznyájából előszedett 4 követ, (4 kőnél többet nem volt érdemes magával vinni, mert ha ennyi kihajítása után sem találta el a nyájat tizedelni akaró fenevadat, akkor a vad győzött, és ennek eredményeként aznap vagy egy báránnyal, vagy egy pásztorral csökkent a nyájleltár. Letette maga elé a köveket, és válogatni kezdett belőlük. Tudta, hogy a helyes eszköz kiválasztása most élet- és halál kérdése. Nyugodtan válogathatott, mert a behemót óriás neki hátat fordítva, nagyképűsködve hencegett társai előtt: „Úgy beletaposom ezt a burgonyabogarat a földbe, hogy olaj fog föltörni a helyén." Ez a kijelentés is igazolta, milyen izomagyú, tudatlan ez a fickó, mert hol volt még akkor a burgonya és a hozzá kinemesített bogár, bár az olaj említése kicsit előremutató volt. Közben Dávidunk végzett a válogatással. Azt a követ választotta, amit a kiváló-dolgozó pásztoroknak adnak évente. Jellegét tekintve vándordíj és ez évben ő kapta. Értékét az adta, hogy ezzel a kővel verte agyon Káin Ábelt. Ez a kő nagy becsben volt, apáról fiúra, és most a jól megpörgetett parittyából Góliátra szállt. Pont a koponya-alaplapját trafálta el, szétzúzva a belülről hozzá csatlakozó, alacsony órajelű processzort. Mikor mintegy csodálkozva hátrafordult, jól látható volt egyik szemében a „fatal error", a másikban pedig a „game over" felirat. (persze nem angolul, hanem a saját nyelvén, de ennek ismertetéséről a betűkészlet hiánya miatt eltekintek.) A behemót hústorony nem esett el rögtön, vicces hatást keltve - talán a mai „lisztes"-bohócunk mozgásához hasonlóan - ide-oda tántorgott, fura mozgásával az egyik oldalon halálos csendet, a másik oldalon harsány kacagást, jókedvet kiváltva. Majd amikor nagyot puffanva, mint egy liszteszsák elterült a földön, a nevetést boldog kiáltások is tarkítani kezdték: „Győztünk! Győztünk! Megnyertük a háborút!

Miért írtam le nektek ezt a gondolatsort? Mert szeretnék, - és ezt ne vegyétek kérlek titeket nagyképűségnek, - mindennapjaink Andy - Dávidja lenni. Kiállni tízezreket számláló parkinsonos sorstársaim elé, és parittyámba humoros írásokat töltve, majd kilőve, nyelvet ölteni, szamárfület, hosszú orrot mutatni a Parkinson-Góliátnak. És ha a hátam mögül nevetést hallok, ez azt jelenti, csatát nyertünk! Mert ez a nevetés azt jelzi, hogy ha csak egy pillanatra is, elfelejtkeztetek a mindennapok megpróbáltatásáról, sanyarúságáról
Tehát rajta barátaim! Nyerjünk minél több csatát! Mert sajnos, napjainkban még háborút nem tudunk nyerni!

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mara
#14. 2013. február 3. 22:26
Drága Andy, most már végképp megnyugtattál.
Gratulálok a 3. könyvedhez.
Az ötlet nagyon tetszik, ha ezt szánod a könyv indítójának.
Nekem van egy kerámiám, ami Dávid és Góliát harcát ábrázolja. Ez csak amatőr munka., de ha találok valakit, és találni fogok,lefényképeztetem, és elküldöm Neked.
Szeretettel: Mara
andor
#13. 2013. február 3. 20:10
Kedves Kató!
Nagyon örülök meglátásodnak, a csatát bizony több síkon kell megvívni. Sajnos akad még jó pár, ahol csak csatát, vagy még azt se nyerhetünk!
Szeretettel Andy
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2013. február 3. 13:04
andor
#12. 2013. február 3. 20:04
Drága Barátom!
Nagy örömöt okoztál látogatásoddal, és hozzászólásoddal, amit mint mindig, most is elláttál szakszerű kisérőszöveggel.
Szeretettel "csatanyerő" Andy
előzmény: Answer hozzászólása, 2013. február 3. 12:57
andor
#11. 2013. február 3. 19:38
2x-sen köszönöm!
Andy
előzmény: Balage hozzászólása, 2013. február 3. 10:24
andor
#10. 2013. február 3. 19:36
Kedves Mara!
Mindig nagy szeretettel várom a hozzászólásaidat! Ezek mindig örömöt jelentenek nekem!. Ha sokáig nem jelentkezel, elkényeztett gyerekként morgolódva keresem a nevedet a látogatóim között!
Megszünt a külvilág számomra, most állítom össze 3. könyvemet, melynek indítójaként szánom a Dávidot!
Sok szeretettel Andy
előzmény: Mara hozzászólása, 2013. február 3. 10:09
Juhász Kató
#9. 2013. február 3. 13:04
Meg kell nyerni a csatát az öregséggel, betegséggel szemben!
Gratulálok a nyertesnek, Andy-Dávidnak.
Answer
#8. 2013. február 3. 12:57
Ezek a eszköz átlényegítő, és mitológiai alakokat beléptető gondolatok kiválóak, ahogy maga az írás mondanivalója is.
Azt hiszem drága Barátom, te ezt a csatát nyered azóta is folyamatosan.
Ölellek: Answer
Balage
#7. 2013. február 3. 10:24
Tetszett. Grat!
Mara
#6. 2013. február 3. 10:09
Kedves Andor, ha egyáltalán elfogadod a hozzászólásom, fantasztikusan megírt bibliai téma a végén igazi csattanóval.
Kívánom, minden téren nyerd meg a csatát!
Szeretettel: Mara
Döme Zsuzsa
#5. 2012. március 4. 18:25
P. Góliát már régen eltörpül melletted.
Eliza Beth
#4. 2012. március 2. 23:10
ÁK 160-a parittya! Kiváló dolgozó pásztorok! Hihihi! Nagyon jó, tetszik! Nem csak ez, mind.
andor
#3. 2012. március 1. 16:31
Kedves Báró Úr!
Köszönöm a lényeglátó dicséretedet!
Csak annyit fűznék hozzá, hogy ez és a szomorú vers nagyon közeli rokonságban vannak, csak ez eltérően a verstől, vidámnak szánt tartalmú.
Andy
Báró von Shenczky
#2. 2012. március 1. 13:38
Ez a csata mindenképp a tiéd4 :) Szellemes, jó humorú olvasmányt hoztál. Jók a poénok. Tetszik az a show - szerű pankrátorokéhoz hasonlítható jelenet is.Gratulálok!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

A sárkány, a fiú és az erdő