Csillagok útján jártam - Éljen a szerelmesek napja!

Visszaemlékezés a régi szerelemre

 

A fekete égbolt tejútján hozzád ballagok.

Révedezve nézem a vibráló sarkcsillagot.

Te vajon melyik lehetsz?  Csillagok milliárdja közt

Utazom, hogy szemem pupilláján keresztül

Csillagfényed hideg sugára bensőmbe kerüljön,

S úgy érzem, most bennem és csak velem vagy,

Egyes-egyedül csak nekem ragyoghatsz.

Világítsd át testem zsigereit, mi jólesőn bizserget,

Járd át bőröm minden sejtjét, s összeszűkült eremet,

És én hagyom, hogy áramolj szívem pitvarába,

-          Ott tán meg is pihenhetnél, -

Az angyalkák édes mosolyáról csendben mesélhetnél,

Csillagfényeddel megvilágítanád égi mivoltodat,

A görcsösen fojtogató, soha ki nem mondott szavakat

S számtalan kéjet kergető lázas álmokat.

Hány magányos csillag ragyogott le ránk,

Midőn szerelmesen összebújtunk földi nyoszolyán?

Akkor még nem sejtettük, hogy fönn találkozunk éjjelente,

Titokban, a csillagok útját járjuk, önfeledten szeretkezve,

S űzzük tova el a hajnali derengő fényt,

Így éljük át egymás csillagfényében a kéjt.

S mire a nap a könnyező mezők cseppjeit leli,

Langy sugarával az ébredő hajnalt puhán öleli,

A tejút derengő útját már nem is észlelem

Csillagok közt jártam véled szép szerelmesem.

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mara
#3. 2011. január 24. 17:23
Gratulálok szép versedhez.
Balage
#2. 2011. január 24. 15:50
Ez nagyon szép. Gratulálok!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek