Csevej Hans van Vliet-el

Hans van Vliet húsz éve él Magyarországon. Muzsikál és sörözőt vezet.

 

Márkus Deák Gábor: Szeptemberben a MU Színházban léptetek fel az Újbuda Jazz Fesztiválon.  A zenekar egy részével rendszeresen koncerteztek, de most kibővültetek. Dupla bőgő, dupla dob. Hasonló muzsikát ritkán hallani Magyarországon, a kortárs klasszikus zene és a jazz között pendliztek.

Hans van Vliet: Ez a zenekar úgy állt össze, hogy volt egy holland fesztivál Magyarországon, és abban a Jelen Söröző, mint helyszín szerepelt. Mivel ez holland fesztivál volt, engem jól lehetett használni, mint „holland" zenészt. Az alap Grencsó zenekara volt, ez lett kibővítve Dresch Mihállyal, Márkos Alberttel és dupla dob volt, meg dupla bőgő, de dupla dobbal, bőgővel szoktunk játszani. A zenekar csak színpadon szerepelt, nem volt próbája sem.

M.: Koncepciót megbeszéltetek előtte?

H v V.: Nem.

M.: semmit, csak felálltatok?

H v V.: Igen.

M.: Fantasztikusak voltatok. Gondoltatok lemezfelvételre?

H v V.: Volt róla szó, de lel lett fújva sajnos. Valami gubanc volt és a lendület ki ment a zenekarból, de mindenkinek tetszett a koncert, nagyon jól sikerült, biztos újra szóba hozzuk. Heden néven futott a zenekar, ez a jelen holland változata a jelennek (a Jelen Söröző Hans előző „kocsmája"). Játszottunk a Peter Galériában a Falk Miksa utcában és a Jelenben is.

M.: Úgy szoktuk meg, hogy a migráció keletről és délről tart nyugat felé. Hozzánk is innen érkeznek és mi is nyugat felé megyünk, nem szokásos, hogy nyugatról jöjjenek. Miért jöttél Magyarországra?

H v V.: Klasszikus történet, egy nő miatt. Budapest és a női nem összetartozik, ez nekem alapvonal. 1989-ben, a rendszerváltozáskor itt voltam véletlenül három hétig. Hollandiában aktívan zenéltem, kis pénzeket kerestem, éltem a munkanélküli segélyből, akartam egy nagy váltást. Amszterdamba mentem volna a konzira. Láttam, hogy mennyire más itt a hangulat, ott csak maguknak élnek az emberek és ez engem zavart. A szociális élet Hollandiában kevésbé működik, kivéve Amszterdamot. Itt az emberek összetartanak, tetszett ahogy bánnak egymással. Nekem pont jókor jött. Szerettem a volt feleségem, idejöttem. Azóta itt vagyok.

Nyolc kocsmában dolgoztam, most a saját lábamon állok. Ez kerek sztori.

M.: Otthon is a vendéglátóiparban dolgoztál?

H v V.: Mint alkalmazott. Igen.

M.: Nem sokat tudok a holland jazzéletről, valahogy nem ért ide. Össze tudnád hasonlítani az itthonival?

H v V.: Nehéz. Azt látom, hogy két vonal van, és sajnos nincsenek jóban egymással, bár vannak zenészek, akik mind a kettőben benne vannak. Egyrészt a mainstream, és vagyunk mi, meg páran, akik a szabad improvizációs zenét, új dolgokat akarunk. Ez a két tábor nem igazán illik össze. Ez Hollandiában nincs, ott egyben van az egész. Biztos két társaság, a Beerhaus egy nyitott hely, az emberek kommunikálnak egymással. Ott van egy kifinomult kortárs, zene van, amit Te is mondtál a Heden nevű zenekarra kortárs, klasszikus majdnem és a jazzes improvizációk. Nem is tudom hány zenekar van, de mindenhol ugyanazokat az arcokat látni. Nehéz összehasonlítani. A legnagyobb baj itt az, ha nagy nevek jönnek pl. Amerikából, akkor hirtelen megtelik a MÜPA, de a jazzkocsmákba alig jár közönség, inkább az idősebbek. Én is küzdök gyönyörű programokkal, heti három - négy élő zenével, nagyon nehéz közönséget fogni. Hollandiában ez biztos erősebb. Rotterdam, Utrecht, ott van rendes közönség

M.: Gondolom Hollandiában a médiák is több jazzt sugároznak, nálunk talán kettő tart műsoron ilyen muzsikát.

H v V.: JA, ja. Úgy érzem az elektronikus zene pont jókor kezdett itt nagyon modern lenni. A fiatalok talán azt sem tudják milyen egy szaxofon, nagyon távol áll tőlük az instrumentális zene. Hiába írjuk ki, hogy jazz van nem jönnek be, de azt észrevettük, hogy a gödörben, ahol két vagy három havi rendszerességgel muzsikálunk,a fiataloknak tetszik, de maga az a fogalom, nem megy át. Ha véletlenül találkoznak vele, akkor tetszik

M.: Ti nem feltétlenül jazzban hirdethetitek magatok, a kortárszenei színpadokon.

H v V.: Ja, ja.

M.: A holland zenével ápolsz kapcsolatot, jársz haza rendszeresen?

H v V.: A család miatt, nem a zene miatt megyek. Most kaptam egy irgalmatlan adag holland zenét. Képben vagyok és a holland zene jó, kár, hogy nem éri el Magyarországot és szinte mi sem megyünk Hollandiába. Furcsa dolog, ha már unió van.

M.: Mi az akadálya, hogy nem mentek?

H v V.: Egyrészt nem hívnak meg. Voltunk a Magyar Év alatt háromszor is, sikerünk is volt. Nehézkes a menedzselés. Dresch Misi, nagyon jó barátom, sem szalad folyton Nyugat-európába játszani, pedig ő nagy név. Furcsa, hogy ez nem működik.

A hollandok néha idejönnek. A holland fesztiválra és a médiawavre. Meghívtam Tobias Deliust és Wolter Wierbost, a hajón két pozannal, két dobbal, két bőgővel léptünk föl. Voltak ötvenen. Nagyon jól éreztük magunkat, gyönyörű muzsika, de alig voltak. Furcsa. Nagyon rossz a menedzsment. Hollandiában sokkal jobb, régebben csinálják, nagyobb a gyakorlatuk.

M.: Mi magyarok inkább a klasszikus zenét menedzseljük, nem is rosszul. Jazzban egy zenekar jutott el a világhírig, a Syrius, nekik ausztrál menedzserük volt.

H v V.: A holland barátnőmnek, régi kapcsolat, huszonnyolc éve ismertem meg, ismeretségéből talán sikerül találkozni a Jansen testvérekkel, ők nagyon otthon vannak a kortárs zenében akkor hátha lesz egy jobb menedzselés.

A Trafóban összefutottam Wolter Wierbossal, ő a pozanon nagyon nagy név, Amerikától kezdve hívják mindenhova, Amsterdamban egy kis hajón lakik az egyik csatornában, ép hogy megél, pedig több, mint kétszáz koncertet ad évente.

M.: A Weather Report jól kereső zenekar volt, mégis amikor Gulda meghívta Zawinult egy klasszikus előadásra Zawinul is klasszikus gázsit kapott, mesélte, hogy többszöröse volt az ő megszokott juttatásának. Pedig a klasszikus zenét is a 19. század végéig, 20. század elejéig fogadja el a közönség nagyobb része, a zene előreszaladt. De ez elmondható a festészetről, színházról, stb.

H v V.: Majdnem az egész uniós szinten megy ez az egész, amit felsoroltál. Hollandiában is iszonyúan vágják a kultúrát. Nem kapnak támogatást kis színházak, kisebb helyek, ahol támogatásból tudtak művészeket felléptetni Én is szeretnék normális gázsit fizetni a zenészeknek, segítség kéne, nem tudom kifizetni, nem fér bele.

M.: Nem tudom mennyire érint Titeket, de a CD korszak óta erősen megcsappant a zenészek jövedelme.

H v V.: Hát ja. Jogdíj az nincs sehol. Szerencséje a jazzistáknak, hogy sok ember inkább megveszi az eredetit, mert tudja, hogy akkor a zenész is kap valamit. Egyébként lesz új lemezünk Grencsóval, november végén jön ki. (A beszélgetés után megjelent.)

M.: Címe, kiadó?

H v V.: A BMC a kiadó. Az még egy érdekes csapat, nem tudom, hogy csinálják. Rengeteg zenét adnak ki, pedig kicsi a forgalom. Local Time a címe.

M.: Terítik külföldön, ott nagyobb a költekezési kedv, mint nálunk. Gőz maga is zenész, sőt ő is pozanos. Átérezte a helyzetet, amikor belefogott a BMC-be. Játszottál vele?

H v V .: Nem. Egyszer  komolyabban beszélgettünk. Ez a hely bekerülhet a helyszíneik közé. Alkalmas lemezbemutatókra, remélem kialakul valami együttműködés. Játszani még nem láttam, lemezen hallottam.

M.: Kit szeretsz?

H v V.: Ray Andersont hallgatom sokat. George Lewis nagy név nekem, hihetetlen virtuóz, játszik Misha Mengelberg zenekarában az Instant Composer's Pool Orchestrában (ICP Orchestra).

Sztár. Bár ő most, mint pozanos visszalépett kicsit, elektronikus zenével foglalkozik.

M.: Hollandiában is ezt a szabad improvizációt játszottad?

H v V.: Huszonkét évesen kezdtem pozanozni és huszonnyolc voltam, amikor Magyarországra érkeztem. Mivel ilyen ritka hangszer a pozan gyakoroltam, mint az őrült. Utol akartam érni magam. Két év után már mindenfélét játszottam. Volt egy workshop, meg egy jazz-zenekar, kamarazenét is játszottam, mindent amit lehetett. Igazán komoly zenekarban nem játszottam, korai lett volna. Inkább a kottával tudtam bánni, az improvizációval nem, azt most is fejlesztem.

M.: Amikor  megérkeztél még visszafogottabb volt a jazzélet, hogy tudtad magad elfogadtatni? Mennyire volt nehéz elfogadtatni magad, segített e, hogy ritka hangszeren játszol?

H v V.: Az biztos, hogy segített, de inkább a zenei felfogásom. Ja, szaxofonnal nehezebb lett volna, játszom trombitán is, azzal is sikerült volna. Márkos Alberten keresztül. Akkor született a kislányom, öt évig nem csináltam semmit, nem is jazzt játszottam akkor, hanem valami amerikaiakkal jazzfunkot és volt rapperünk is. 2002-ben kezdtem újra játszani. Berci vitt be a Budbudas zenekarba, ez egy nagy gyűjtőzenekar, ő alapította, voltak benne rapperek is, oda mentem trombitás - pozanosnak. Sikeres első együttműködés volt, és megkeresett Grencsó. Elég visszafogott vagyok és neki nem szólista kellett, hanem mellékszereplő, arra pont jó voltam, és egy holland sem árt a zenekarban.

M.: A MU-ban nem mellékszereplő voltál.

H v V.: Nem mindig hagyom magam

M.: Kicsit a lányodról is. Ö tanul zenélni?

H v V.: Még nem, nincs kedve hozzá. Én megértem. Sajnos a legtöbb iskolában nem engedik hangszeren játszani, amíg nem tanul szolfézst. Elvittem egy iskolába, mert nagyon szépen megfújta a trombitámat. Azt mondták, hogy hét éves gyereknek ez nem jó, sok erő kell hozzá. Pedig nem, négy vonalas C-hez igen, de lehet rendesen játszani. Rendszeresen meg szoktam kérdezni, de nem erőltetem. Én is azért kezdtem ilyen későn, mert a szüleim nem erőltették. Sok tehetséges gyereket ütnek - vágnak a szülők, ezért kimegy belőlük a zene.

M.: A szüleid zenélnek?

H v V.: Apukám nagyon szépen orgonázott. Templomban és otthon magának is. A hangszere még mindig megvan.

M.: Eddig a holland és a magyar jazzről beszéltünk. Nagyon fejlett jazzélet van Lengyelországban. Ismered a lengyel jazzt? Tavaly a MU-ban fellépett a Sztonka Trió. Hasonló muzsikát csinálnak, mint Te.

H v V.: Volt egy lengyel élettársam, és kint voltam vagy négy hónapig. Jártam sokat, főleg Varsóban. Jók, de főleg mainstreamet játszanak, nehéz megtalálni a szabad improvizációs programokat. A lengyel barátnőmnek cége is van, lengyel és magyar improvizatív zenével, nem sok sikerrel ugyan, de hozott lengyel zenészeket ide. A Sztonkával zenéltem is. A Sirályban voltunk. Ők hárman, egy trombitás, meg én. Nagyon jó társaság és szépen zenélnek. Van még egy másik zenekar, a Pink Freud. Most átalakultak, de az első lemezeik igen improvizatívak voltak.

Voltunk Lengyelországban, nem nagy anyagi haszonnal, de sikerünk volt, elfogadtak. Belgiumban, ahol azelőtt még soha nem játszottunk Brugge-ben léptünk fel. Nagy zenei fesztivál, sok jó zenekar jár ide. A belgák mondták messze mi voltunk a legjobbak, nagyon elfogadtak. Van remény.

Lejárt a holland útlevelem, a magyar személyivel nem akartak beengedni. Kiállítottak egy ideiglenes holland útlevelet, negyed órával érkeztem koncertkezdés előtt.

Kíváncsi vagyok az új lemezünk, hogy fog tetszeni.

M.: A MU-s csapat volt a mag?

H v V.: Azért volt a koncerten dupla dobos és dupla bőgős, mert nem értek rá, folyton másik dobossal, vagy bőgőssel próbáltunk. Van nekünk témánk is, nem mindig improvizációs zene,

Mondtuk legyenek a koncerten duplán. Most visszatértünk a quartetre. Benkő Robi most jobban ráér. Nagy Imre színházat csinál Franciaországban, folyamatosan kimegy pár napra, most itt van. Néha Hock Ernővel játszunk. Lewis Jordan szaxofonos és költő. Már kevesebbet zenél, de a szöveg amit mond nagyon hangulatos volt a tavalyi lemezen is. Fúvós három van, bőgős kettő, dobos csak egy, a két dobos csörömpölést kicsit abbahagytuk.

Jól megyünk. Játszottunk múltkor a Pintér Galériában, óriási erő van a quartettben. Erősebb lett a koncepció, hogy vannak témák és vannak teljesen kidolgozott számok is. Ezért tudunk negyven perceket játszani, néha még hosszabban is, mert a számoknak gyakran nincs vége, vagy jön a következő, vagy ebből születik valami. Ez volt a koncerten is, amit láttál a MU Színházban. Amikor nincs tovább ki kell valamit találni, újat találni, az nem megy magától, kicsit leül a zene feszültsége. Grencsó ezt érzi, befúj három hangot, beszámol és mi is beszállunk. Ez nem csak nekünk nyugtató, hanem a közönségnek is visszakerül egy megfogható harmónia, rögtön érzi, hogy egy új témát játszunk. Az a jó abban amit csinálunk, hogy érzi közönség, hogy folyamatosan bármi megtörténhet, nem lehet előre érezni, de folyamatosan visszakerül egy struktúrába, együttjátszásba.

M.: Ebből a szempontból szerencsés a kis közönség, együtt lehet lélegezni vele.

H v V.: Ott Belgiumban, meg tavaly Vilniuszban, ott is van egy nagy fesztivál, nagy termekben játszottunk és ott is teljesen odavoltak. Nagyon jó fesztivál volt, nagyon jól éreztük magunkat. Beszélgettem a szervezővel, húsz éve csinálja, és kapcsolatban van a BMC-vel. Nagy dicséret volt, hogy küldhettek valakit, de az a Grencsó legyen, senki más. Pedig a BMC-nek nagy nevek vannak a stábjában, de minket akartak.

Nagyon bízok ebben a lemezben, ha jó lesz a keverés, akkor lehet menedzselni, bármelyik fesztiválon megállja a helyét.

 

Youtube link

 

http://www.youtube.com/watch?v=ssctLGA3xK8&feature=related

 

Márkus

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek