Csendülések

.
Anyám, rezgéseidet terelem, ... Anyám,
ízedet, ... Édes, ...Édes, ... Éden,
a hetedhét mindenségből,
hatvannégy világából,
a hangod, arcodról röppent fotonjaid,
atomjaid burkairól,
gondolataid emlékeit, forrásait,
... és körülötted táncoló Apám,
hullámait, vibrációit, bölcsességeit
az életszerelmetekét, ... Édes,
Napból izzó sugárzásotokat, utamra,
unokáitok, dédunokáitok útjaira,
rügyeikre, hajtásaikra, termő virágaikra,
kik mesébe álmodják rólatok a szavakat,
magukba rajzolják, festik lényetekről
a nemrég magukkal ide lehozott képeket,
hisz indulásuk előtt a nagy, déd, ük és
minden idők gyökereit köszöntötték,
már akkortól ismernek ők is Titeket
éjszakákon a csillagkuckóban vetülékeim
fonom csendjeitek közé,
csendüléseitek közé,
az együtt csendüléseinkhez, és azokból
körénk parázslobbok sziporkáznak,
... közös játékunk világokat nyitogat
Vissza a főoldalra