Csendes ima

Egy újabb négysoros.

    Nem kérek sokat tőled én, Uram.
 A jól megrakott asztalt másnak hagyom.
 A lehullott morzsát, azt add csak nekem,
   számomra ez a legnagyobb kegyelem.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Gandalf
#9. 2016. január 13. 07:33
Zsófi köszönöm szépen.
előzmény: ZsofiaHorvath hozzászólása, 2016. január 12. 23:41
ZsofiaHorvath
#8. 2016. január 12. 23:41
Szerintem ehhez a vershez nem kell ódákat írni, hiszen a sorok közt rejlik a vonatkoztatás. Gratulálok! :) Zsófi
Gandalf
#7. 2016. január 12. 18:53
Fer-Kai köszönöm szépen a Mirdad könyvéből az idézetet nemkülönben. Nagyon de nagyon tetszik.
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2016. január 12. 18:18
Fer-Kai
#6. 2016. január 12. 18:18
Igen, a "kevesebb" szinte mindig "több".

Nekem nagyon idekívánkozik egy idézet:

"Ugyanannál az asztalnál, amely minden ember számára gazdagon és bőségesen meg van terítve, az egyik az arany tisztaságából és szépségéből lakmározik és jóllakik, míg a másik magából az aranyból lakmározik, mégis örökké éhes marad."

(részlet Mikhail Naimy, "Mirdad Könyve" című művéből)
Gandalf
#5. 2016. január 12. 18:07
Elhiszem, de mond miért nem írtad le ezt így? Apropopó tetszik neked a kommentáló szó? Szerintem te sem azért kérnél meg, hogy elolvassam a verseidet, hogy kommentáljam. Mert azért biztos nem olvasom el. Meghagyom a kommentálást másnak. És bocsánatot kérek ha megbántottalak, Nem volt szándékomban.
előzmény: hozzászólása, 2016. január 12. 17:28
Gandalf
#4. 2016. január 12. 16:47
Nem régi idők imája, hanem a mai időkben élő ember imája bármilyen furcsa.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!