Csak ülök, és mesélek

A továbbiakban e cím alatt osztom meg Veletek emlékeinket Ildi kiskorából! Fogadjátok szeretettel.

Hol is kezdjem, képek, emlékek tolulnak elém. Felejtősek, felejthetetlenek, mindenféle. Úgy gondolom, apró adagokba válogatom, hogy tovább tartson. Második karácsonyára kapott egy dömpert, igen, azt a nagy rózsaszín-lila-sárga, platós játékot. A dohányzóasztalra állítottuk a karácsonyfát, ő nem is foglalkozott az ajándékkal, inkább a fát ölelgette volna meg. A dömpernek jó hasznát vettük, tavasszal-nyáron, mikor a sógornőm fiai beleültették Ildit óvatosan és tolták-húzták fel-le a betonon. Volt holdkomp is, tudott vele menni, de nem igazán szerettem, mert féltettem az eséstől, ami egyszer be is következett. Szomszédból kaptunk egy motort, hupikéktörpike-alakú volt, egészen megviselt állapotban, mikor megtanulta hajtani, félelem nélkül ment vele. Természetesen hintája is volt, öreg sokat látott diófánk vastag ága biztonságosan tartotta, míg benne ült. Nyáron kislánynak kisbugyi dukált, s majdnem-majdnem megtanulta a bili hasznosságát, de hűvösebb hetek váltották akkor a napsütést, s persze féltünk nehogy megfázzon, két nyáron tréfált meg minket az időjárás, aztán szép lassan csak szobatiszta lett, mire bölcsibe ment.

Előzmény