Cirkusz - I.

Az ütemes, harsány zene nagy csinnadrattával szinte belerobbant a kissé áporodott, a vadállatok közelségétől szúrós szagú levegőbe.

Cirkusz

 

Az ütemes, harsány zene nagy csinnadrattával szinte belerobbant a kissé áporodott, a vadállatok közelségétől szúrós szagú levegőbe, s a titokzatos megvilágítás láthatóvá tette a porond fölött füstszerűen szállongó porszemeket.

Megkezdődött az előadás. Első érdemleges látványosságként, a konferanszié masírozott be középre, elegánsan, jól vasaltan, kezében az elmaradhatatlan mikrofonnal. Köszöntötte a cirkusz nézőközönségét, s pár szót ejtett a majdan látható műsorszámokról.

Eközben, a széksorok között szinte észrevétlenül, besomfordált a bohóc. Meglepetésre, nem tarkabarka, buggyos ujjú ruhát, hanem egyszerű, sötét öltönyt viselt, mely lazán, mégsem idomtalanul lötyögött rajta, fehér inge nyakban szabályosan záródott. A kissé kövérkés, festetlen arcú fiatalemberről hiányzott a megszokott piros orr, egyedül a haja mutatta, hogy azért ő itt egy kicsit „komolytalankodni” fog, homloka fölött ugyanis egy vékony hajtincs, hegyesre sorodva, égnek állt. Mosolyogva, integetve körbejárt a porond szélén, jelenlétével óhatatlanul maga felé irányította a tekinteteket. Ekkor, mintegy varázsütésre, táncosok tűntek fel a színen, átmenetileg magukra vonva a nézők figyelmét, s a pattogó zene, az ismerős, népszerű melódia ütemére, látványos, balett elemekkel gazdagított táncot lejtettek.

Helyüket megint a bohóc vette át. Ismét csak körbesétált, szeme elé ellenzőt formálva kezéből, apróságokat keresett és hívott ki a színre, következő produkciójához. A játék a szokványos módon kezdődött. A bohóc, úgy mond „ellenőrizte” a gyerekek alkalmazkodási készségét, tudják-e majd követni az utasításait. Meg sem szólalt, csak kezével vezényelte a kicsiket: leülni, felállni, jobbra át, balra át, lábat fel, lábat le. Persze kevergették a gyerekek rendesen, lábaikat, kezeiket, melyik a jobb, melyik a bal. Egy „balra át” után a feladat az volt, hogy mindenkinek az előtte állót kellett gyengéden fenéken billenteni. A legkisebb fiúcskának a sort kipótló felnőtt - belső ember, a cirkusz idősebb férfi alkalmazottja - jutott, akit természetesen a kisfiú nem mert, még jelzésszerűen sem, ülepen illetni. Azután megszólalt a zene, és a kicsiknek az egyre fogyatkozó számú székeken kellett helyet foglalniuk, abban a pillanatban, amikor véget ért a zene. Legutoljára a legkisebb maradt. Persze, bejött a taps, a gyerekek valóban nagyon helyesek voltak, a kedves műsorszám mindenki tetszését elnyerte. Zsonglőr páros jött be, bámulatos ügyességű mutatványuk láttán szinte káprázott a szem. Őket hófehér paripáikat hetykén megülő csinos lovarnők, izmos, sármos férfiak követték, kik úgy ugráltak át száguldó lovaik hátáról a tűzkarikán, mintha csak a vizesárkot lépnék át eső után, hogy ne legyen sáros a cipőjük.

A következő szám szereplőiként, mokány, jókötésű fiatalember sétált be a porondra, két gyönyörű, teltidomú lánnyal. A magukkal hozott hatalmas, dupla fémkerékkel hátborzongató látványt mutattak be, amikor hosszú perceken keresztül hármasban gurultak, hol alul, a földhöz rémisztőn közelítve, hol meg a magasba lendülve, számtalan bukfenccel, spárgával, gyertyaként függőlegesen vagy vízszintesen kinyúlva, időnként macskapózba gömbölyödve.

A földről a magasba emelkedtek a tekintetek, mikor a mennyezetről leomló hófehér selyemfüggönyön egy érzéki jelenség tűnt fel. Biztosítókötél nélkül, egyedül csak a függönyére hagyatkozva, lábára, combjára, dereka köré, karjai, kerek formás hátsója alá tekerve a selymes kelmét, nyújtózkodott, hintázott, és tette mindazt, amit közülünk számosan, a padlón állva se lennénk képesek megtenni. Miután az égről földre szállt a jelenség, egy vágtató paripa hátára ereszkedve eltűnt, újra a bohóc jelent meg a porondon.

Vastagabb, ruhaszárító kötélhez hasonló alkalmatosságot terített a földre, és azon sétálgatott büszkélkedve, mígnem egy cirkuszi ember meg nem invitálta a magasban kifeszített ruganyos kötélre. Először nem akart menni. Kérette magát, majd egyszer csak a létrafokokon gyors mozdulatokkal fölfutva, mint a mókus, ott termett a magasban. És olyan parádés kötéltáncos produkciót adott elő, hogy még a szájak is tátva maradtak a meglepetéstől!

Az előadást - kis szünet után - ugróartisták látványos bemutatója követte, majd kényes paripák táncoltak fandangót, szép lányokkal vegyesen.

A félhomályból váratlanul két ezüstalak bontakozott ki. Egy daliás férfi és partnere, egy csodaszép alakú nő. Egymásba fonódva, egymást szinte ujjaik hegyén tartva mutattak be gyönyörű pózokat, váratlan, hihetetlen figurákat.

Váltás. A védőketrecet leeresztették, s három tigris jelent meg a nézők csodára éhes, várakozásteljesen bámuló szemei előtt. Az állatok fenségesek voltak, erejük dermesztően félelmetes, alkalmazkodási képességük páratlan.

Ekkor ismét a mulatság percei következtek. A bohóc, széles mosollyal, nézőket invitált a porondra, ezúttal azonban felnőtteket. Színi előadásra készítette fel őket, különböző, mulatságos hangszerekkel felszerelkezve, afféle kurta operaízelítőt adtak elő. A kóstoló ízlett. Nem lehetett megállni nevetés nélkül, de maguk a szereplők is élvezték. Nem őket nevették ki a többiek, ők nevettettek, ezáltal magasztosultak.

A show-t cirkuszi elefántok produkciója zárta. Az aranyos, gömbölyű hármas ikrek körbejártak a porondon, ormányaikkal egymás farkába fogódzva, egymás hátára támaszkodva, két lábon sétafikálva, vagy a kis zsámolyon ücsörögve hatalmas, ráncosan hájas hátsójukkal.

Ezzel véget ért az előadás. Leoltották az erős lámpákat, de még hátra volt egy rövidke epizód.

A bohóc búcsúzott a nézőktől.

A porond közepére állított, egy árva gyertyaszállal megvilágított fésülködő asztala mellett ülve, letörölte magáról a kevéske festéket. Kicsit szégyenlősen nézett körbe, miközben nadrágot váltott, majd belebújt a farmerzakóba, s balettcipőjét sportcipőre váltotta. Megnyálazott tenyerével kiegyenesítette a homloka fölött égnek állva kunkorodó hajtincset, és ügyesen beszorította a sapkája alá.

Körülnézett. Mikor úgy találta, végzett minden dolgával, elfújta a gyertyát. S miközben a teljesen civillé vedlett bohóc kifelé sétált a porondról, zsebéből elővett egy piros orrot, komolyan a helyére illesztette, majd végleg eltűnt a nézők szeme elől. Odakinn várta a való élet…

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek