Bűvöletes muzsika

Gimnazista kora óta ismerte Janót, bár azóta elszállt sok év és történés.

 

Kata ült félig könyökölve a pamlagon, miközben falatozta a különleges olasz étket, amivel a férfi kedveskedett. Lelkéig hatolt Janó muzsikája. Neki játszott. Csak neki. A zongora édeskés, de mégis kissé szomorú hagokkal lepte el a kicsiny szobát. A lány teljesen a hatása alá került a hangjegyek hallható világának. A muzsika akkordjai beborították egész lényét. A villa megállt kezében, lassan tette a tányér mellé, nem akarta ezt a magasztos pillanatot evéssel megszentségteleníteni. Megigazította dekoltázsát, mely csinos dombjait rejtette, finoman végighúzta ajkán ujjait, s előre hajolva élvezte a perceket. Imádta ezt a mézillatú, melankolikus jazzt.
Gimnazista kora óta ismerte Janót, bár azóta elszállt sok év és történés. Megtartotta azt a huncut kislányos voltát, mégis igazi nővé érett. Göndör, kissé kócos fürtjei leperegtek arcán, amit a pír rózsásra festett. Művészettel foglakozott, egy közeli gimnáziumban okította a nebulókat, s kiváló festő hírében is állt. Képzelete elrepítette a lágy dallamok szárnyán a régmúltba, kacérkodott a gondolattal, hogy megcsókolja a férfit, de visszafogta érzéseit, melyek talán már ködbe vesztek.
Janó deres hajjal középkorát taposta, de az a korábbi sárm most is körbejárta. Valaha a kisváros népszerű zenekarában zongorázott sok női szívet dobogtatva. Egyszer csak elindult, s úgy döntött, hogy kitelepül külföldre szerencsét próbálni. Akkoriban a visszaút kapuja nem igazán állt nyitva, mert büntették a disszidenseket. Így kint maradt. Játszott kis párizsi bárokban, dallasi bulikon, évek rakódtak istenáldotta tehetségére. Bárzongoristaként kereste a betevőt. Széles e világban sok helyen élt, de az igazi otthon és a családalapítás elkerülte.
Kata ült némán, s nézte a férfit, kereste régmúlt vonásait, s azon elmélkedett, hogyan is ismerte meg. Talán egy nyári estén, mikor a ligetben a Vigadóban koncerteztek a fiúk. Igen. Ott ringott barátnői társaságában a tömegben, és akkor is elvarázsolta a muzsika, különösen egy zongorista srác, aki virtuózan játszott. Szinte csak őt hallotta, pedig a gitárszóló olykor elnyomta a lágy dallamokat. A kisváros legnépszerűbb csapata előtt táncolhatott, együtt a csajokkal. Addig mozgolódtak, míg egészen a színpadig furakodtak, s először láthatta a fiút alig pár méterről. Csak bámulta, amit Janó szeme sarkából észlelve egy könnyed fejbiccentéssel jelzett, hogy látja őt. Kata a barátnőknek olvadozott akik irigyelték bátorságát. Arca vörösre váltott, zavarában ringani is elfelejtett. A tömeg többször visszatapsolta a zenekart. Harmadik ráadás után lazulni kezdett a hallgatóság, de Kata nem tágított, még a barátnők ráncigálásának is ellen állt.
- Gyere már! Észre se vesz. Mit akarsz tőle? Egy ilyen pasi minden ujjára tíz csajt kap. Ráadásul nézd meg, milyen csúf szegény. Ha nem lenne ilyen szuper zenész, a kutya se venné észre - darálta Rozi.
- Nem láttad, hogy rám nézett? Még a bugyim is bele pirult - nevetett Kata, és nem tágított,
s ezt Janó észre is vette. - Megtetszett neki a kis gimnazista lány, a kócos hajával, fülig pirultan. Leugrott a színpadról egyenesen Kata mellé. Szemvillanás alatt forró csókot nyomott a szájára, majd ugyanazzal a gyors mozdulattal lépett vissza, hogy összepakolja a szereléseket társaival.
Kata minden porcikájában kifordult a világból. Levegőt is alig kapott, ájulás környékezte. A barátnők tátott szájjal bámulták az eseményt.
Te nem vagy normális! Mire volt ez jó??? - harsogta Márti a fülébe. Persze ezek a szavak, mint valami üvegfalról lepattogtak, és el sem jutottak füleihez. Forgott vele minden, szinte megrészegülten indult a lányokkal haza.
Attól kezdve sokat fantáziált a fiúról, aki egyszer csak eltűnt a városból. Hallotta a szóbeszédet, hogy talán külföldre ment. Sok éven át gondolt rá, de tisztában volt vele, hogy ez csak egy csók volt, és más semmi, talán többé nem is látja.
Most pedig itt ül, és végre így kettesben, s csak neki játszik Janó. Hihetetlen. Kereste magában a gimis lány érzéseit, de már elbújtak szíve legmélyére.
Pár nappal ezelőtt az egyik bevásárlóközpontban pillantották meg egymást. Sokat változtak, de valami mégis ugyanaz maradt. Szemük csillanása. Egymás mellett álltak a tésztás pultnál. Kata lasagnét ígért gyerekeinek vacsorára, s nézegette az olasz választékot. Épp nyúlt egy tasakért, mikor valaki ugyanazt akarta a kosarába tenni. Ekkor pillantottak egymásra. Janó kissé ziláltan, de ugyanolyan elegánsan állt mellette, mint akkoriban, ellensúlyozván markáns vonásait. Választékos öltözködése most is magára vonta a figyelmet. Zavartan nézték egymást így, majd harminc év távlatából. Kata zavartan odabökött egy „szia"-t, mire a férfi szeme felcsillant.
- Te Vagy? A gimis lány a koncertünkről? A csók? - hebegte Janó.
- Igen, az a csók. Kata vagyok. Elmúlt a fél életünk, és most itt? Ez hihetetlen! Mindketten pont lasagnet? Ezt nem hiszem el! - Kacagta el magát Kata. A másodperc töredéke alatt lepergett előtte a múltbéli pajzán história. A férfi egy pillanatra lehunyta a szemét.
- Még az illatod is érzem, az akkorit. Tudod, hogy azóta sem találtam a szád ízéhez foghatót? Pedig óceánokat szeltem át. De akkor úgy eltűntél, s azóta se láttalak. Igaz, nem sokkal utána kimentünk egy nagy koncertútra nyugatra, de mi ketten az öcsémmel nem jöttünk vissza. Később pedig nem is lehetett. De hogy te is ugyanazt főzöd!? Imádom a lasagnét! Amikor Olaszországban éltem, megtanultam elkészíteni, állítólag majdnem annyira értem már, mint a zongorát - s csak mondta, és kérdezett, és beszéltek kipirulva. Egyeztettek egy találkozót a közeli kávéházban szombatra.
Sokat beszélgettek, egymásnak mesélve a hosszú életút csodáit és gyötrelmeit. Szinte minden nap találkoztak ott a sarkon a kis kávézóban. Mindketten egyedül éltek, Kata gyerekei rég kirepültek, Janónak pedig nem adatott meg a gyermekáldás. Sehol sem lelt igazi otthonra széles e világon. Édesanyja betegsége, majd elvesztése szólította haza. Most éli az agglegények életét, alig kap már felkéréseket. Megszűntek az élőzenés helyek a városban. Újra vegye nyakába széles e világot? Már nem vonzza. Megállapodás, nyugodt öregkor a terve, itt a szülővárosában.
Kata igencsak fordulatokban bővelkedő életéről mesélt, persze a szomorkás részletekkel nem untatta Janót, aki könyökére támaszkodva bámulta, és itta szavait.
A következő randit a kisváros szokásához híven a posta elé beszélték meg, hogy egy nagyot sétáljanak az ősz még simogató karjaiban a folyóparton. Kata előbb ért oda, és nem értette, hol késlekedik lovagja. Leült egy padra, és elővette retikülje mélyéről a mindig ott lapuló rejtvényújságját. Talán húsz perce is irkálgatta a feleleteket, amikor egy lágy simogatást érzett a háta mögül a nyakában. Megérezte a férfi parfümjének fűszeres illatát, de hátrafordulni már nem volt ideje, mert Janó mellé huppanva egy forró csókot nyomott a szájára. Kata meg sem tudott szólalni, ugyanaz a valamikori forróság öntötte el egész lényét. A gimis lány zavarával küszködött.
- Kedvesem, bocsánat a késésért, de meglepetésem van a számodra, és az előkészületek picit elhúzódtak - mosolyogta el magát Janó. - Ne kérdezz semmit, csak bízd rám magad! - s nevetve kacsintott.
Kata a csóktól még bódultan követte lépteit a legközelebbi trolimegállóig. Felszálltak, a jármű repítette is őket át a kis folyón, a kertvárosba. Kata semmit sem kérdezett a meglepetésről, cseverésztek útközben jelentéktelen dolgokról. Egy régi társasházhoz értek. Az emeleti lakás ajtajában kattant a kulcs.
Kata a mesésen fűszerezett lasagne után koccintott az alkalomhoz gondosan választott olasz borral. Janó lassan letette a poharat, majd szorosan átölelte felforrósodott vállát, és ismét az a bizonyos csók érintette ajkait, de most végre vissza mert csókolni. Közben hallgatták a férfi zseniális CD válogatását, amit erre az alkalomra komponált. A muzsika lágyan, mint egy fátyol fedte be alakjukat...
Kata sorra alkotta műveit a zongorista bűvöletében, aki újra önmagára talált. Komponált, gyakorolt, fellépései egymást követték.
Egy nap felkérés érkezett a tengeren túlról mindkettőjüknek...

 

 


2012.11.09. Mimmy

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mimmy
#13. 2012. november 12. 20:20
tényleg???? valós alapja van. ölellek.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. november 12. 17:38
Mimmy
#12. 2012. november 12. 20:20
Drága Answer! Dehogy nem, most is folyik, de nem írom le, ez maga az élet.
Ölellek: mimmy
előzmény: Answer hozzászólása, 2012. november 12. 17:15
Mimmy
#11. 2012. november 12. 20:18
Köszönöm Kató!
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2012. november 12. 17:20
Mimmy
#10. 2012. november 12. 20:18
köszönöm...
előzmény: Mara hozzászólása, 2012. november 12. 15:23
Mimmy
#9. 2012. november 12. 20:17
Istennő Vagy!!!! mint a zongoristám..... köszönöm...,ja ő isten, hahaha
előzmény: Csilla hozzászólása, 2012. november 12. 14:41
Mimmy
#8. 2012. november 12. 20:16
Köszönöm Balage...
előzmény: Balage hozzászólása, 2012. november 12. 13:56
Eliza Beth
#7. 2012. november 12. 17:38
Ez nagyon-nagyon jjóóóóóóóóóóóóóóó!
Juhász Kató
#6. 2012. november 12. 17:20
Szép történet.
Gratulálok!
Answer
#5. 2012. november 12. 17:15
Remek írás!
Az átívelő idő...
Nincs folytatás?
Mara
#4. 2012. november 12. 15:23
Kedves Mimmy,
szeretettel gratulálok: Mara
Csilla
#3. 2012. november 12. 14:41
Imádom az ilyen mesébe illő, romantikus történeteket :-)))

Egy dalt juttatott eszembe:

"Mindig szól egy zongora,
megkísért, hogy van csoda " ....

/Kell egy álom/
Balage
#2. 2012. november 12. 13:56
Tetszett. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Az elbizakodott egérke