Búcsú Édesapámtól

A fotó a búcsúnapon, 2013. január 30-án, a győr-nádorvárosi köztemetőben készült.

 

 

Könyörtelen az idő, végtelenül véges,
versenyt futni véle nem is érdemes.
A földi utadra, ha visszatekintesz,
büszkeség tölti el halhatatlan lelkedet.

Harcos voltál mindig, a szabadság harcosa
- ez a szent cél lett életed záloga.
Keményen küzdöttél, semmi sem volt ingyen,
elszántságodért szeretett az Isten.

Mikor leventék közt a legifjabb Te voltál,
bátorságból már akkor is példát mutattál.
A szakmád csínját-bínját jól kitanultad,
ezzel méltó tekintélyed kivívtad magadnak.

Soha, senki nem tudott megtántorítani,
nem féltél a véleményed nyíltan kimondani.
A hazafias érzés veled született,
erőt adott a hit s a nemzetszeretet.


Minket is mindig arra tanítottál,
hogy Emberek legyünk, őszinték és tiszták.
Az utolsó órákban még valamit mondani akartál,
de a szó elnémult, és csendben elaludtál.

Szívünk fájdalomtól csordul most,
hogy Tőled búcsúzunk,
de van egy közös, szent vigaszunk:
a lelked él, és majd találkozunk.

 

 

 

Drága Édesapám!


Igazi hős voltál, hősként éltél, és hősként távoztál ebből a világból. Egész életutadat, kitartó tenni akarásodat példaként lehet állítani bármely nemzedék elé.

Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint egy 2010-ben készült interjúrészlet, amelyben így vallottál önmagadról:


"1945. február 8-án leventeként önként vállalt felderítő bevetésen voltam, ahol hárman indultunk el, de csak én értem vissza. Amikor eltemettük a bajtársainkat, akkor odajött hozzám a levente parancsnok, aki nagyon kemény ember volt, és teljes meglepetésemre azt mondta: „Tudod, bajtárs, azért nem haltál meg, mert neked valamit még meg kell cselekedni, amit az Isten tőled elvár". Két nap múlva kezdtem el gondolkodni, hogy megyek és megkérdezem a parancsnok urat, mi az, amit nekem meg kell cselekedni, sajnos azonban már nem tudtam feltenni a kérdést, mert hősi halált halt. Attól a pillanattól minden nap keresem, hogy mi az, amit nekem meg kell cselekednem, mert elvárja tőlem az Isten, és nagyon szeretném, hogy ha ezt a gondolkodásmódot nagyon sok ember magáénak érezné. Egyetlen vágyam és reményem, hogy fel fog támadni ez a magyar ifjúság, és keresni fogja azt az utat, amelyen járnia kell, ebben nagyon reménykedem."


Legyen áldott minden szavad, két dolgos kezed, imádkozzál értünk ott fenn, az angyalok között, és Csaba királyfi csillagösvényén járva mutasd az igazság, a szeretet és a béke felé vezető utat! 
Emléked örökre szívünkben él, nyugodj békében!
Mindig büszke voltam Rád, és nagyon szeretlek.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Csilla
#14. 2013. február 7. 17:00
Örülök a véleményednek, köszönöm szavaid, kedves Balázs.
előzmény: Balage hozzászólása, 2013. február 6. 22:17
Balage
#13. 2013. február 6. 22:17
Kemény, nagyon jó írás. Részvétem!
Csilla
#12. 2013. február 6. 20:27
Köszönöm kedves hozzászólásodat, Kata.
Igen, példakép .... nemcsak családját szerető ember, hanem nemzete sorsáért aggódó igaz magyar (volt). A Horthy Miklós Történelmi Társaság alapító elnöke, az '56-osok Szövetségének tagja.
előzmény: Mysty Kata hozzászólása, 2013. február 5. 21:22
Csilla
#11. 2013. február 6. 20:22
Köszönöm, Eliza.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2013. február 5. 20:34
Mysty Kata
#10. 2013. február 5. 21:22
Példa_kép
A legtöbbet adta, ami méltó egy igaz apához!
Isteni kegyelem, nem mindenki kap ilyet!
Szeretettel! kata
Eliza Beth
#9. 2013. február 5. 20:34
Részvétem, kedves Csilla! :-(
Csilla
#8. 2013. február 5. 19:41
Kedves Rézi, Answer, Mara, Fer-Kai, Csaba, Kató!

Köszönöm kedves szavaitokat, és azt különösen, hogy átéreztétek, milyen nagyszerű Ember volt az Édesapám. Ez azért is megható számomra, mert személyesen nem ismertétek.
Sokan szerették, tisztelték Őt, mert mindig hű maradt az elveihez, egyszerű, szerény életet élt, vargabetűk nélkül.
Pótolhatatlan űrt hagyott maga után, de biztos vagyok benne, hogy már jó helyen van, és büszke vagyok, hogy Ő volt az Édesapám. Szerencsére sokszor volt alkalmam ezt elmondani Neki, mint ahogy azt is, hogy nagyon szeretem.... és szeretni is fogom.
Juhász Kató
#7. 2013. február 5. 17:45
Drága Csilla!
Nagyszerű, példamutató ember lehetett az Édesapád. Lelki fájdalmadban őszintén osztozom.
Ő továbbra is Veled marad, hisz örökre a szívedben él majd emléke.
Vigasztaló, hogy Te is hiszel a lélek halhatatlanságában, így könnyebben elviselhető a szeretett lény földi létből való távozása.
Bedő Csaba
#6. 2013. február 5. 15:08
Fogadd őszinte részvétemet!
Egyben biztos vagyok. Akinek ilyen tiszteletteljes életútja volt és ilyen szép sorokkal búcsúznak tőle, az örök szeretetre van ítélve.

Minden jót kívánok!
Fer-Kai
#5. 2013. február 5. 13:39
A zárómondat utolsó szavának jelenideje mindennél többet mond.
Maradjon is így, örök jelenben.
Mara
#4. 2013. február 5. 12:01
Drága Csilla,
Édesapád biztos látja szép soraidat, és engedd őt elmenni, ne lássa nagy fájdalmad, mert az visszatartja.
Rézi minden szavával egyetértek, és most virtuálisan és gondolatban meleg szeretettel átölellek, és igyekszem lelkednek megnyugvást sugározni.
Puszillak: Mara
Answer
#3. 2013. február 5. 09:19
Igazán megható, szívbemarkoló emlékező sorok ezek.
Nehéz megszólalnom...
Fogadd legőszintébb részvétemet!
Szeretettel: Answer
Rézi
#2. 2013. február 5. 08:26
A sorokat olvasva biztos vagyok benne,hogy egy igaz-egyenes ember volt az Édesapád. Az én felfogásomban mindenkinek kivan mérve az ideje,más-másért.
Méltó tisztelgés és megemlékezés ez az Édesapádról.
Ui. azt nem írom,hogy részvétem,mert akik elmennek,azok már az örök fényben lakoznak, és mi gyarló s önző emberek,akik itt maradtunk,azoknak hiányzik.
Üdv,Rézi
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek