Búcsú az őszi kerttől

Kerti fáim, virágaim, Isten veletek, kikeletkor újra látlak titeket!

Talán március volt,
amikor idén a nap első sugara
homlokon csókolt,
s lám, a nagyra becsült égi óriás
most, mint fakó kis virág,
nyílik a felhők ránca között,
s bár arcomat simogatja,
ereje már fogytán,
szenderegni készül lassan,
akár a magvak, a csiga, a sün, a bogár,
a tücskök is megunták, nem ciripelnek…
Kerti fáim, virágaim, Isten veletek,
kikeletkor újra látlak titeket!


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Csilla
#9. 2015. december 2. 19:37
Köszönöm Zsuzsi. Aranyos vagy.
Tudod: január, február, itt a nyár!
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2015. december 1. 19:18
Csilla
#8. 2015. december 2. 19:36
Köszönöm kedves szavaidat, Zsuzsi.
Nálunk csak a szép fehér krizantém bokor díszeleg a kertben. Az ibolya még várhat tavaszig.
előzmény: zsuzsahorváth hozzászólása, 2015. november 30. 12:45
Döme Zsuzsa
#7. 2015. december 1. 19:18
Csillám,
ahogy elnézem, erre a fára még föl is lehetne mászni könnyedén! A vén diófa tetejéről messzire el lehet látni. Talán még a kikelet is mutatkozik.
Versedben mindenesetre már ott van.
zsuzsahorváth
#6. 2015. november 30. 12:45
Csillám, minden álom után jön az ébredés, kertünkkel is így van ez...itt is szeretettel olvastam a természet szeretetét sugárzó versedet.
Nekem tegnapra ibolya nyílt ki a sziklakertben...
Csilla
#5. 2015. november 29. 19:44
Fájó szívvel búcsúztam kertünk szenderegni készülő növényeitől, de tudom, hogy hamarosan újra felélednek. Amilyen gyorsan repül az idő.....megint advent, az első gyertyát meggyújtottuk, és hittel várakozunk.

Köszönöm, hogy figyelemre méltattad versemet, kedves Answer.
előzmény: Answer hozzászólása, 2015. november 27. 11:57
Csilla
#4. 2015. november 29. 19:41
Igen, a létünk annyira hozzákapcsolódik a természethez, a nap és a hold járásához és fázisaihoz, nem érdemli meg azt az eltévelyedést, amely az ember eltorzított életmódjában bekövetkezett.
Szeretni kell a fát, a virágot, a földet, a vizet.......

A faölelgetés ötlete egyébként Döme Zsuzsitól ered.
Éreztem az életerőt, amikor átöleltem a vén diófát.

Köszönöm megtisztelő figyelmedet és véleményedet, kedves Fer-Kai.
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2015. november 27. 09:20
Answer
#3. 2015. november 27. 11:57
Csendes várakozás...
Eljön a tavasz, kedves Csilla, csak még egy kicsit(?) várni kell rá.
Szeretettel olvastalak!
Fer-Kai
#2. 2015. november 27. 09:20
Érzékletes hasonlat az égi óriás, mint fakón nyíló kis virág.

Igen, egy kis szeretgetés után a fa is egész másképp tér nyugovóra. :)
Minden normális élőlény meghálálja a hálát - kivételek sajnos leginkább az emberek között fordulnak elő...
És a nap, az örök adakozó. Amikor így visszafogja magát, lehetőséget ad a befelé fordulásra - egy adventi várakozásra -, hogy a természet legsötétebb időszakában ráhangolódjunk a Szellem világosságára.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek