Bolyongó lelkek/A hősök

Az értékrendek változnak, ám a Halál változatlan....

 

Ott távol a kéklő messzeségben a juharfák lombjai között, piroslik a reggel.

Mintha az erdő égne, magasodnak a lángok, nem érezni a füst szagot, nem hallani a fák jaját, elérte az utolsó leveleket, fönn a csúcson. Már a hegy mögött is izzik az ég...

Közeledik az ősz. A gesztenyefák leveleit körbehervasztotta a rozsdabarna, fehér foltokat tett rá a betegség. A Nap tüze kialszik hirtelen, és mindent elfed a sárga szín, magasan fenn jár az égen. A "tenger hullámai "csíkozzák, fodrozzák a vonuló fellegeket. Felhőkből született hajók közelednek, balról.

A fuvallat leáll, nem mozdulnak a fák levelei, hang sem csendül, meghalt a világ... Festmény született a démonos éjszakából. A gyönyörű színek társakra leltek, egymás mellett csendéletté lettek. Megszületett az egyszeri, megismételhetetlen reggel. A holnap az oly messze még.

Reménykedve várunk valamit, ami tegnap sem érkezett meg. Talán majd ma!

A reggel átvette birodalmát, hogy uralkodjon, míg trónjáról le nem taszítja a sötétség, amelyre a csillagok üzenete van írva. A hegyoldalban, a fák oltalmában áll ruhátlanul és megcsúfoltan egy ősi vadászkastély. Időnként a téli hóesés ad rá takarót, hogy ne fázzon. Vakolat csak imitt- amott látszik rajta, elvitte a háború. A 60-as években úgy tűnt, hogy romjaiba dől. Koldusabb volt a koldusnál. Gazdája sok volt, ám igazán nem szerette senki. „Piszkos" múltja volt. Ifjúságában bálozókat látott, szép vallomásokat hallott. Fordult egyet a világ és „bűnöst" kiáltottak reá. A kastélyból kilopakodott a zene, a fény és a mosoly. A harci bombázók szétvertek mindent, amit a földön leltek. Belerokkant a kastély. Dámák és kisasszonyok helyett lovakat látott a falai között. Üvöltött a német tiszt, vezényelt az orosz katona, életéért üzletelt a francia. Mire a béke megérkezett a kúria üres lett.

A kárpitozott székek a kandalló tüzében hamuvá lettek. Elégett egy régi eszme. A föld, és a rang oda vesztek, ám hagyatéka is lett a háborúnak. A föld alatt német, orosz, magyar emberek alusznak örök álmot. A béke nem érkezett a szóval. A Halál ezeregy arca hever szanaszét az erdőkben. Számolatlanul szedte áldozatait, még évek múltán is. A birtok területéről nem vonulhatott el minden katona a csapatával. A magyarok elhantolták a holtakat, fejfákat állítottak és az emlékezetre bízták, hol nyugszik a német és orosz fiatalember. Nekik nem jutott hazafelé vezető út. A német a fekete zongorán hagyta imádságos könyvét. Úgy gondolta, rögvest jön. Tévedett! A zöld, keményfedeles könyvecske nálam van. Őrzöm és néha a gazdájára gondolok. Sok mindenről mesélhetne ez a néma tanú. Ő pontosan látta a férfi arcát, jól ismerte félelmét, hét pecsétes titkát. Mindent tud róla! Ez a mindentudó itt a kezemben, és most én is tudom a titkot. Gótikus betűkkel írott vigasztaló szavak. A 139. oldalon, grafitceruzával bejegyzett gondolatok. A 8x 13 cm lapokon gyönyörű képek, Jézus életéről. Jó ember volt ez a katona. Volt Hite!

A háború után az orosz katonából hős lett. A szocialista brigádtagok április 4.-én megkoszorúzták a sírját. A nevét nem tudta senki, csak azt, hogy hősi halott. Életét adta a szabadságunkért. - Esze ágában nem volt érettünk halni, szeretett volna hazamenni „mámicskához, bábuskához, Olga Nyikolajevnához". Élni akart!

A holt katonák lelkei lerongyolódva bolyonganak a parkban. Közömbösen, semmitmondón bámulnak egymásra. Már nem ellenségek, már nem érvényes a parancs. Az orosz katona ideje is lejárt, nincs már koszorú, már nem hős. Megint fordult a világ. Ismét van birtok és rang, kigyúltak a kastély fényei!

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Pataki Glica
#13. 2013. március 12. 06:38
Hálásan köszönöm a megtisztelő Figyelmet...időnként a szívével olvas az ember....csak azok értik meg szavaim. Fajzatpuszta arra várt, hogy valaki meghallja fájdalmas sóhaját...így születtek a munkáim. Érezd magad jól az én világomban!
Szeretettel:Glica
előzmény: dezsoili hozzászólása, 2013. március 11. 16:35
Pataki Glica
#12. 2013. március 12. 06:30
Kedves Balage köszönöm a megtisztelő figyelmed. A köpönyegforgató valóság ma is fáradhatatlan teszi a dolgát! Napjainkban is a barátból, testvérből könnyen lehet "áruló!" Időnként belepusztulunk, majd Föltámadunk. A "Bolyongó lelkek"-nek több fejezete is olvasható...Örülök, hogy tetszett...Üdv:Glica
előzmény: Balage hozzászólása, 2013. március 11. 10:59
dezsoili
#11. 2013. március 11. 16:35
Nagyon szép írás. A tőled megszokott lírai leírást zárja a drámai képsor. Megindító, gratulálok!
Balage
#10. 2013. március 11. 10:59
Még most is tetszett. Grat!
Pataki Glica
#9. 2011. március 22. 07:18
Köszönöm, hogy közösen Emlékeztünk.
Szeretettel:Glica
Remélem a fotóm is tetszik?
Ez itt a Fajzati Kereszt.
előzmény: Mara hozzászólása, 2011. március 21. 22:33
Pataki Glica
#8. 2011. március 22. 07:15
Köszönöm.
A lelkünk azonos rezgése, utat mutat egymás felé...
Hamarosan a Fotóimat is "fölismered!"
Szeretettel:Glica
Igyekszem jól boldogulni Nálatok...
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. március 21. 15:48
Pataki Glica
#7. 2011. március 22. 07:10
Köszönöm, hogy ismét a Vendégem voltál.
Szeretettel:Glica
(Képekben látjuk a szavakat.)
előzmény: Answer hozzászólása, 2011. március 21. 15:07
Pataki Glica
#6. 2011. március 22. 07:08
Biztos vagyok abban, hogy a "bolyongó lelkeknek" is jó esik a megemlékezés!
Igyekszem, olyan fotókat küldeni, amelyek az irásaimhoz kötődnek. Ez itt a Fajzati Kereszt-sokat "emlegetem..."
"Látta az egész életem...öt éves koromtól...
Üdv:Glica
előzmény: Balage hozzászólása, 2011. március 21. 14:29
Mara
#5. 2011. március 21. 22:33
Gratulálok, kedve Glica!
Eliza Beth
#4. 2011. március 21. 15:48
Valahogy sejtettem, hogy te vagy, Glica!
Már ráismerek az írásaidra :-))))))))))
Answer
#3. 2011. március 21. 15:07
Remek képi megjelenítések.
Tetszett!
Balage
#2. 2011. március 21. 14:29
Érdekes írás. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek