Black Widow: Diótörés

- Segítség! Meneküljön mindenki! - kiabálta eszelősen. - A diók életre keltek, és meg akarnak enni! Fusson, akinek kedves az élete!


Közeledik a Karácsony. Az előkészületeket már megkezdte jó egy hete. Most is, hogy adódott egy kis szabadideje, nekilátott a teendőknek. Nagy dirrel-dúrral kutakodott a fiókokban. A diótörőt kereste. Egyre dühösebbé vált, mert sehol sem találta, ami nem is csoda, hisz egész évben csak egyszer volt rá szüksége. Már minden fiókot kihúzott, kipakolt, rendezett, de sehol nem lelte. Tanácstalanul állt meg a konyha közepén, és hosszasan töprengett, majd széles mosolyra húzta a száját.
- Megvan! Tudom már, hová tettem!
Fogta a létrát, bement a spájzba, és a legfelső polcon pihenő cipős dobozt levette. Óvatosan lemászott a létráról, majd örvendezve ment ki a konyhába. A dobozt letette az asztalra, kinyitotta, és elővette belőle a diótörőt. Leült, kötényét eligazgatta magán, a dióskosarat az ölébe tette, és komótosan fogta a hideg fémtestű eszközt.
A megtört dióhalom szépen növekedett, de nem elég gyorsan. Kezdett nagyon unalmassá válni ez a monoton művelet. Megívott egy pohár vizet, hogy felfrissüljön. Kicsit megropogtatta elgémberedett derekát, majd újult erővel folytatta a diótörést, de hamarosan elkalandoztak gondolatai.
Odakint eleredt a hó. Szép nagy pelyhekben hullott. Egy kicsit bámészkodott, gyönyörködött benne, és arra gondolt, milyen szép is volna, ha az idén végre fehér karácsony lenne! Hirtelen ötlettől vezérelve bekapcsolta a tévét, hátha a déli hírekben mondanak valamit a meteorológusok.
Néhány szem dió társaságában, kényelmesen beült a fotelba. A híradóban semmi olyat nem mondtak, ami egy kicsit felborzolhatná a kedélyeit. Már majdnem kikapcsolta a tévét, mikor hirtelen elakadt a lélegzete a hallottaktól: - Ebben az évben, igen különleges és veszélyes diók teremtek. Valamilyen ismeretlen vírus fertőzte meg a termést. Már két asszonyt felfaltak diótörés közben.
- Á! - legyintett hitetlenkedve -, hisz ilyen nem létezhet! A diók nem élnek! Már, hogy a csudába ehették volna meg az embereket! Ekkora badarságot sem hallott még soha életében! Mindenesetre jobb kedvre derült tőle.
Ismét fogta a diótörőt. Szárai közé helyezte a diót, és egy erős roppantással kettétörte annak kemény héját. A dióbél feltárult. Hősünk megbűvölten nézte: - Ez pont olyan, mint az agy!
Maga is megrémült a gondolattól, de megint legyintett: - Biztosan az az idióta hír motoszkál még bennem!
Tovább törte a diókat. Egyszer csak, ahogy megroppant a csonthéj, és szétnyílt, a benne lévő tekervényes gyümölcs hirtelen növekedni kezdett, akár egy lufi. A levegőt beszívta, életre kelt, és lüktetni kezdett. Az asszony nem hitt a szemének! Először csak pislogott bambán, majd megdörgölte szemeit, de a dió-agy csak nőtt tovább.
- Az árgyélusát! Ennek fele sem tréfa! Mégis igaz volna!?
- Igaz bizony! - szörcsögött a dió.
Az asszony letépte magáról a kötényét, ami akadályozta a szabad mozgásban, és futásnak eredt.
- Szaladj csak te rusnya tehén! - kiáltott utána a dió-agy. - Úgyis utolérlek!
A nő rohant, csak úgy döngött alatta a lépcső, amin igyekezett elérni a bejárati ajtót. Szoknyáját a nyakába kapta, nehogy rálépjen, úgy loholt kifelé a házból, még az sem zavarta, hogy a hóban hancúrozó gyerekek meglátják vaskos sonkáit.
- Segítség! Meneküljön mindenki! - kiabálta eszelősen. - A diók életre keltek, és meg akarnak enni! Fusson, akinek kedves az élete!
Aki csak az utcán volt, mind összecsődültek. Voltak, akik nevettek, voltak, akik összesúgtak, hogy szegény asszony meghibbant, de voltak, akik futásnak eredtek.
Hatalmas robajjal gurult a dió az asszony után, ki a szabadba. Mikor az emberek meglátták, hanyatt-homlok menekültek. A dió-agy, nekigurult a frissen épített hóembernek, és megakadt benne. Egészen besüppedt annak jeges testébe. Ettől a dermesztő hidegtől a dió kezdett kihűlni, és visszatérni eredeti valójába. Éppen arra szállt egy varjú. Észrevette a diót. Odaszállt a hóemberhez, megkérte hadd szedje ki a testébe fúródott csemegét, aminek a hóember igen örült, mert semmi szüksége nem volt rá. Nem készül ő farsangba! A varjú egy szemvillantás alatt csőrébe kapta a diót, és szinte azonnal, egyben le is nyelte...

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Gitka_61
#13. 2013. március 17. 21:48
Hát, Elizám! Nem is tudom! MInden esetre na hallgass híreket közben :)
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2013. március 17. 15:06
Gitka_61
#12. 2013. március 17. 21:47
Kedve Csilla! Tényleg! De rég olvastam a kis gömböcöt.. Jó, hogy eszembe juttattad. Azért pedig, hogy írásom jobban tetszett, igen hálás vagyok!

szeretettel! Gitta
előzmény: Csilla hozzászólása, 2013. március 16. 20:43
Gitka_61
#11. 2013. március 17. 21:45
Marám! Még mindig : G i t k a! :)

Nagyon szépen köszönöm kedves szavaid! szeretettel! Gitka
előzmény: Mara hozzászólása, 2013. március 16. 15:23
Gitka_61
#10. 2013. március 17. 21:44
Szia Kató! De helyes vagy!!!!! :)
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2013. március 16. 12:49
Gitka_61
#9. 2013. március 17. 21:44
Hát nem tudom kell e a gyermeket ijesztgetni :) Minden esetre kíváncsi vagyok a véleményére.

Köszönöm, hogy olvastál! Gitta
előzmény: Rézi hozzászólása, 2013. március 16. 08:44
Gitka_61
#8. 2013. március 17. 21:42
Drága Balázs! Örülök neki! Ez volt a cél.
előzmény: Balage hozzászólása, 2013. március 16. 08:18
Eliza Beth
#7. 2013. március 17. 15:06
Most dobjam ki az összes, még megtörésre váró diómat? :-)
Csilla
#6. 2013. március 16. 20:43
A kis gömböc meséje jutott eszembe, de a tiéd még jobban tetszett. Mozgalmas, élénk képzelet szülte história.
Tetszik az illusztráció is :-)
Mara
#5. 2013. március 16. 15:23
Kedves Ditka, ötletes, és fordulatos írásodhoz szeretettel gratulálok: Mara
Juhász Kató
#4. 2013. március 16. 12:49
Kedves Gitka!
Az a gyanúm, a diótörő asszony összetévesztette a vizes kancsót a borossal. Minden esetre jót nevettem a meséden.
Rézi
#3. 2013. március 16. 08:44
Derültséget fakasztó volt az írásod. Majd később felolvasom a hat éves unokámnak is.
Gratulálok,Béla-Rézi
Balage
#2. 2013. március 16. 08:18
Megmosolyogtalak. Tetszett. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek