Barnás Márton: Variációk boldogságra 2.

Klaus Molotov még mindig a boldogságot keresi. Aki keres, az a kereső. Aki talál, az a boldog ember.

 

Barnás Márton

 

Variációk boldogságra 2.

 

Öt évvel ezelőtt Klaus Molotov lehelete már nagyon büdös volt. Na, az volt a szájszag, nem az, ami egyik kedvenc macskájának (Lalika) jelenleg gyengéje. Nem arról volt szó, hogy a fogmosás ne lett volna erőssége, egyszerűen csak minden gyomorból jött. Bomlottak a belei is, nem csak az idegei. Nem számít. Molotov öt évvel ezelőtt még egy általános iskolában tanított. Az általános iskola ötödikes tanulóinak Paul De Man Az olvasás allegóriáit, míg a hatodikosoknak egy bizonyos Bahtyin összes műveit tette kötelezővé, a hetedikesek Todorovot olvastak, és a szülők nem értettek semmit. Igaz, Klaus sem. No para, mondta a szülőknek egy évvel ezelőtt, és A Perfect Circle-t hallgattatott velük. Molotovot másnap (de lehet, hogy még aznap) kirúgták, de valahogy túltette magát rajta. Buliba ment. Szesztestvéreivel ivott, szívott. Klaus üldögélt egy asztalnál Geraszimovval, az asztalon két kiskorú hölgy táncolt. Most csókolják meg egymást, mondta nekik Molotov. A két hölgy engedelmeskedett. Hosszú, forró csókot váltottak, és telefonszámot cseréltek. Most engem csókoljanak meg, mondta Klaus. A hölgyek perceken keresztül csak engedelmeskedtek, de Molotov nem is akarta igazán a csókokat. Aztán az egyik hölgy befészkelte magát Klaus két lába közé, de nem talált semmit. Rájött, hogy Molotovot valaki csak férfinak álcázta. Atyám, suttogta a hölgy. Az anyja is lehetnék, mondta neki Molotov. Hiába, az elfojtott szexualitás nagy úr. A szexuális feszültség pedig az űr. A lány sikoltozva rohant el Klaus észrevette, hogy Geraszimov közben gyanús fehér port szippantott fel, majd eltűnt. Molotov hat napig várta Geraszimovot ugyanannál az asztalnál. Túl sok értelme nem volt. A hetedik napon azonban G. megjelent. Visszaült Molotov mellé. Minden műanyag, mondta Klausnak, majd újabb hat napig csak nézett maga elé. A hetedik napon Molotovra akart nézni, de nem látta őt, mert Klaus már a harmadik napon elment. Semmi kedve nem volt ahhoz, hogy visszatérjen a szülői házba. Pedig szülei, testvérei nagyon várták őt, aggódtak érte. Molotov hétfő hajnalban megszökött Kula Cityből, önmaga, valamint Isten elől. Egyedül sétált a sötét utcákon, majd HÉV-vel Szváziföldre utazott. Volt ott egy kiskocsma, ahol adtak Molotovnak nyolc szem Rivotrilt (K. M. bevette), majd ihatott rá egy liter bort. Köszönöm, mondta Klaus. És most menjen Atyja házába, mondta neki Ludmilla, a kocsmárosné. Molotov engedelmeskedett. Felszállt a HÉV-re, és visszament Kula Citybe. Első útja a templomba vezetett. Ott volt a misén. Minden szép volt, jó volt - és igaz volt. Az ég már kék volt. Isten lelke lebegett ott fenn, talán épp ott ahol az égnek kellett volna lennie. Ha az lett volna, ami. Mise után Molotov váltott néhány szót a helyi plébánossal, akit Gábrielnek hívtak. Klaus gyónni akart. Tíz óra múlva gyónhat. Addig bírja ki, mondta Gábriel Molotovnak. Rendben, mondta Klaus. És Molotov tíz óra múlva meggyónt. Túl sok ember túl sok jót feltételez rólam, mondta Klaus, és nem akarom őket átbaszni. Először magának kell elhinnie magáról, hogy Klaus Molotov tényleg jó ember, mondta neki Gábriel atya. Aha, nyögte Molotov. És Gábriel feloldozta Klaust a bűnei alól. furcsa érzés kerítette hatalmába Molotovot. Tudta, hogy Isten szereti őt, és ő is szereti Istent. De önmagát? Az más. Klaus elköszönt Gábrieltől, és elindult. Vissza a templomba. A templomban találkozott egy régi tanítványával. A lány elég jó tanuló volt annak idején. Éppen imádkozott, mikor Klaus letérdelt mellé. Az ima után beszélgetni kezdtek. Öt perc múlva egymásba szerettek, de ezt ekkor még nem tudták. Nemsokára kiléptek a templomból. A lány megszólalt. Tudja, ön fontos nekem. Félek, nem érdemlem meg önt. Félek, hogy megbántom. Félek... és szeretem, mondta Lucy. Mindez kölcsönös. De tudja... megérdemeljük egymást, mert itt vagyunk egymásnak. Furcsa, de szép. És jó, mondta Klaus. Ezután Molotov úgy érezte, visszatér szüleihez, testvéreihez, macskáihoz, és bemutatja nekik Lucyt. Meg is tette, mert Lucy szívesen ment vele. Mert jó volt Klaushoz tartozni. Miután Klaus bemutatta családjának a lányt, nagyon fáradt lett. Feküdjön le, hisz halálosan fáradt, mondta neki Lucy, és ágyba fektette Molotovot. Klaus Lucyt nézte. Ön valóban Lucy mondta Klaus. Igen. Aludjon. Legyen szép az álma, mondta a lány. Klaus elaludt. Lucy imádkozott a fiúért. Mikor Molotov felébredt, Lucy még mindig ott volt vele, és Klaus még mindig azt a különös boldogságot érezte. Biztosan álmodott valamit. Senkinek sem mesélte el az álmát. Úgyis mindenki tudta, mi az.

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Balage
#2. 2010. november 19. 15:12
Szia!

Nekem a variációk1 jobban bejött. Az ütősebb volt.

Bocsi!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek