Bandi farkas kertészkedik

Ez az első mesém amit írtam. Évekekl ezelőtt próbáltam megírni, de abbahagytam, ez év tavaszán előkerestem s végül megírtam. Ha jól emlékszem nem ez volt az eredeti címe.

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen és azon túl, a kerekerdő közepén élt a 3 kismalac, Bandi a farkas és Jojó az erdő tündére és az erdő többi lakója. Bandi, a farkas, akit mindenki gonosznak gondolt és félt tőle, nagy elhatározásra jutott. Hosszú gondolkodás után, úgy határozott ő bizony kertészkedni fog. Bár a kertje pici volt, de neki is fogott. Persze, titokban akarta tartani, de minden lakónak a fülébe jutott, hogy a gonosznak vélt farkas, kertészkedni fog.

Tanakodtak a többiek, meg kellene lesni a farkas komát. Senki sem mert elindulni, mi lesz akkor, ha megeszi őket. Nyuszika volt köztük a legbátrabb s kiállt eléjük.

- Kedves barátaim! Gyertek és kövessetek! Ne féljetek, én sem félek, menjük és lessük meg a farkas komát.

Így történt, hogy az erdő lakói nyuszikát követve, nagy bátorságot merítve, útnak indultak Bandi farkas házhoz. Ahogy mentek, mendegéltek, útjuk során elértek a 3 kismalac házához. Épp kint ültek a házuk előtt, egy nagy munka után pihenni. Meglátták a sokadalmat, s kérdezték őket, merre mennek. Ők még nem tudták, mit eszelt ki a farkas.

- Hát ti meg merre mentek?

- Megyünk meglesni Bandi farkast - válaszolta nyuszika.

- Farkast? S miért?

- Nem hallottátok?

- Ugyan mit?

- Kertészkedik.

- A farkas? Ugyan már! Nem hisszük mi azt!

- Nem? Gyertek velünk!

- Mi ugyan nem! Gonosz az! Félünk tőle.

Így történt, hogy a többi lakó a malacok nélkül folytatta útját.

 

Bandi farkas épp veteményezett, mikor a társaság megérkezett. Csodálkozva nézte őket, mit keresnek erre. Nem is sejtette, kinevetni érkeztek.

- Kedves barátaim! De jó hogy jöttök! Nézzétek! Veteményezem.

Nem állták meg szó nélkül s kinevették őt.

- Haha! Még hogy te kertészkedel? Gyümölcsöt, zöldséget és fát nevelsz? - Nevetve ott hagyták a farkast. Senki sem hitt neki, hogy az ordas képes lesz kertészkedni.

Nagyon elszontyolodott farkas koma, fejét lehajtva sírdogált. S azt gondolta magában, megmutatom én nektek, mire vagyok képes. Arra szállt éppen Jojó, az erdő tündére. Meglátta az orrát lógató farkast, s leszállt hozzája.

- Kedves farkas barátom, miért lógatod az orrod?

- Jaj, Jojó, ne is kérdezd! Arra az elhatározásra jutottam, kertészkedni fogok. Titokban akartam tartani, de a többi erdőlakó tudtára jutott. Itt voltak s kinevettek. Bár segítene valaki!

- Ne búsulj, egyetlen barátom! Nem is értem őket, pedig tudom, hogy neked nagyon jó szíved van. Majd én segítek.

Így történt. Jojó segített az elkeseredett farkason. Hetek múlva rengeteg zöldség, gyümölcs termett a pici kertben.

- Jojó! Nem tudom, hogy köszönjem meg segítségedet. Annyi termett, hogy télire elrakva is rengeteg megmarad belőle. Hát a többivel mit csináljak?

- Azt rád bízom! - S már ott sem volt.

Gondolkodni kezdett, s eszébe jutott a 3 kismalac, akik az erdő közepén laktak. Biztos örülni fognak a sok gyümölcsnek. Felpakolt s elindult hozzájuk. Bekopogott.

- Ki az? - kérdezték egyszerre.

- Én vagyok az, Bandi, a farkas. Gyümölcsöt hoztam, kérlek, fogadjátok el tőlem! Sok termett, s nem tudom már eltenni télire.

- Még mit nem! Hallottunk ám rólad! Te gonosz vagy! Menj innen!

A farkas ismét elkullogott, és a szobájában sírdogált. Napok teltek el így, míg egyszer látogatót kapott. Jojó volt az, a tündér.

- Miért búsulsz ismét, farkas koma?

- Jaj, Jojó, ne is mondd! Tudod, mennyi minden termett, meg szerettem volna osztani a malacokkal, de elküldtek! Mondd, mit tegyek?

- Várj! Hadd gondolkodjam! Már meg is van! Hívj meg mindenkit vacsorára!

- Köszönöm, Jojó, ez jó ötlet!

- Majd én segítek, elrepítem a híreket.

- Úgy is kételkedve fogadják.

A tündér bólintott s már ott sem volt.

A többi állatot, a malacokkal együtt az erdő közepén találta. A tündér érkezését örömmel fogadták.

- Kedves barátaim! Örülök, hogy megtaláltalak titeket. Kéréssel fordulok hozzátok!

Nagy figyelemmel hallgatták őt.

- Tudom, hogy kinevettétek a farkast, s azt is tudom, a malacok elutasították őt. Nem kellett volna, én már régről ismerem őt, tudom, hogy jószívű!

Most a többi állat állt lehajtott fejjel.

- Ő barátságot akart volna veletek kötni, s hogy nem kell félnetek tőle, s nem fog bántani egyikőtöket sem.

- Mi azt hittük, csak viccel, ezért nevettük ki őt.

- Mi pedig azt hittük, bántani akar minket.

- Pedig egyik sem volt igaz! Ezért meghív titeket vacsorára, egyetek vele egy asztalnál, abból, ami a terméséből megmaradt.

Így történt, hogy az erdő lakói a tündérre hallgatva este elmentek a farkashoz, aki odaadással, jó szívvel készített vacsorával várt mindenkit. Azóta is örök barátságban élnek egymás mellett az erdő lakói és a farkas.

 

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek