Balage: Városmajori Szabadtéri Színpad - Lili bárónő

Június 24-én, pénteken, negatív hangulatban vágtunk neki a Városmajori Szabadtéri Színpadhoz vezető utunknak. A kissé csípős, inkább őszies, mint nyárra hajazó idő volt pesszimizmusunk fő forrása.

„Mi a nyavalyáért kell nekünk ilyenkor SZABADTÉRI előadásra mennünk?!" gondoltuk magunkban. De ha már elfogadtuk a meghívást, nem volt menekvés, mennünk kellett... Hál' Istennek...

 

Ugyanis Gergely Róbert rendezésében Huszka Jenő legismertebb, és legtöbbet játszott operettjéért bőven megérte. Hosszú gatya, vastag pulcsi, plusz két, a nézőtér előtt magunkhoz vehető kispárna segítségével már nem is tűnt olyan hidegnek a levegő. Meg amúgy is, azt a kevéske időt, amit nyugton ültünk, igazán ki lehetett volna akármelyik szavannákra tervezett ruhában is bírni, ugyanis egy idő után az egész közönség elkezdett mocorogni. Na nem nyugtalanságában, félreértés ne essék, hanem inkább a különböző, fordulatokban és félreértésekben gazdag jeleneteknek hála, szinte mindenki rekeszizom gyakorlatokat végzett ültében. Nevető-rekeszizom gyakorlatokat, természetesen.

    A szándékos, illetve a véletlen szülte átverésekkel és romantikával fűszerezett történetben megismerkedhetünk egy eladósodott, írói vénával rendelkező gróffal, aki nem rég örökölt kastélyát egy habókos, rang-mániától szenvedő milliomos, vagy épp milliárdos bárónak adta el. Alapesetben már a festőből lett báró úrivá válása, illetve válni akarása is elég sok kacagnivalót hozhatna a konyhára, de mindezt a szerző még feljavította azzal, hogy Illésházy László grófot egy véletlen folytán inasnak nézik az új lakók. Mivel grófunk imádja az ihletgazdag, váratlan helyzeteket, melyek műveihez kitűnő táptalajt biztosítanak, ezért belemegy a játékba.

 

És mintha innentől kezdve minden a feje tetejére állna, az ember szinte minden percben hol a hasát fogta, hol a szeméből kicsorduló kacagó-könnyeket törölgette volna legszívesebben. Erről pedig olyan személyek is gondoskodtak, mint a grófi örökségre pályázó vénlányok, akik testvéri kötelékük ellenére is, úgy hasonlítottak egymásra, - mind külsőleg, mind belsőleg,- akár Stan és Pan eltorzult női változatai. A sminkeseknek és a jelmeztervezőknek hála, még mielőtt ők bármit is csináltak volna, már mosolyok tömkelege suhant végig a nézőtéren. Hát még ha cselekedtek is! Elvégre fő céljuk, a kastély visszaszerzése, vagy minimum gazdag tulajának elcsábítása lett volna.

 

És ha már csábítás, akkor legyen romantika! Ugyanis az inas-gróf és a címadó Lili kisasszony, vagyis a báró lánya közt is csak úgy vibrált a levegő. Hát, még akkor mennyire forrónak érezhette azt Illésházy, mikor beállított exe a várba... Arról nem is beszélve, hogy Lilinek is meg volt a maga, igaz eléggé esetlen, ám kifejezetten kitartó udvarlója. Ilyen alakok mellett ki az aki komoly tud maradni? És ekkor még nem is beszéltünk a kissé kapzsi lakájról, aki természetesen mindig mindenkiről mindent tudott...

 

Gergely Róbert rendkívül kifinomultan vezényelte szereplőit. Az alakítások egytől egyig zseniálisak voltak, a megformált karakterek kivétel nélkül telitalálatoknak bizonyultak. Talán egyedül a közös énekek kihangosításánál lehetett csak némi ellenvetése az embernek, ugyanis sajnos egyszer-kétszer előfordult, hogy a zene elnyomta az éneket, de ettől függetlenül, vagy épp ezzel együtt, még így is élvezhető volt a legkevésbé érthető duett is.

Ezek után már nem is olyan meglepő, hogy kezdeti pesszimizmusunkat már hiába is kerestük volna az előadás után, ugyanis ragyogó vigyorunk messzire űzte negatívumainkat, s széles mosollyal az arcunkon távoztunk a kiérdemelt vastaps után. Egy biztos, nem egyhamar fogjuk elfelejteni ezt a darabot, s erről nem csak a nevető-hasizomlázunk gondoskodik!

 

 

További információk


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Balage
#5. 2011. július 2. 08:19
Köszi Tara!

A következő évadnál mi a helyzet? Csak mert ha szeretnél menni, és a térded nem fog ebben meggátolni, akkor privátban beszélhetnék rről is. Lehet, hogy megoldhatnánk egy ingyen színházat egy ingyen kritikáért dolgot... ;o)
Ha érdekel, szólj ;o)

Pusz:
Balázs
előzmény: Tara Scott hozzászólása, 2011. július 1. 21:04
Balage
#4. 2011. július 2. 08:15
Még pironkodok egy kicsit, de nagyon örülök, hogy olvastál, és ilyen pozitívan jellemeztél! :D
előzmény: Trophy hozzászólása, 2011. július 1. 15:54
Tara Scott
#3. 2011. július 1. 21:04
Remek kritika, igazi Balázsos. Kicsit fájdítod a szívemet, mert tavaly itt Szolnokon amit csak lehetett megnéztünk a nagy,-és a szobaszínházban is. Pld: Albee: "Nem félünk a farkastól", Sartre: "Zárt tárgyalás"-át kétszer néztük meg Sztárek Andrea, Karczag László fantasztikus főszereplésével, vagy a szobaszínházban a "Szárnyak" c. táncjátékot, mely úgy tudom külföldön is osztatlan sikert aratott. Az elmúlt évadban azonban már a térdem miatt egyetlen előadásra sem tudtunk elmenni, és nagyon-nagyon hiányzott-hiányzik. Ezért bocs, de kicsit irigykedve olvastam élménybeszámolód.
De ennek ellenére még nagyon sok hasonló élményt kívánok Nektek a következő időszakra is!
Üdv: Tara
Trophy
#2. 2011. július 1. 15:54
Tetszett a kritikád stílusa. Kicsit laza, de talán ez adja meg a hangulatát.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek