Balage: Vakon születve

Ha úgy gondolod, rossz a sorod, akkor képzeld el, milyen lehet annak, aki vakon,süketen kezdi életét. Arról nem is beszélve, hogy mindezt úgy, hogy alapelvében a boldogság pillanataié a főszerep.


Volt egy ember, ki azt mondta, az élet apró pillanatok sokasága. A boldogság pillanatait ne feledjük soha! Én e szerint élek. De hogy ti is megértsétek, mik ezek a pillanatok az én életemben, elmondanám saját történetem.

Vakon születtem. Vakon és süketen. Sötétségben, némaságban jöttem erre a zord világra. Talán ezért is finomult ki jobban többi érzékszervem. Talán ezért emlékszem arra a bizonyos napra, mikor édesanyám életet adott nekem, hisz szemeimbe, füleimbe nem áradt tömérdek feldolgozandó információ. Nem láttam semmit, csak a rideg ürességet. Nem hallottam semmi mást, csak saját gondolataimat. Egyedül voltam. Legalábbis így éreztem. Emlékszem, visítottam félelmemben, s éhségemben, aztán megéreztem anyám közelségét. Először csak puha, selymes teste ért az enyémhez, majd emlőjéhez dörgöltem apró kis pofikámat, s már próbáltam is magamba szívni az oly áldott nedűt. Persze, nem ment minden elsőre. Kellett hozzá egy kis idő, mire rájöttem az ivás technikájára, viszont mikor ez sikerült... Félelmem a másodperc töredéke alatt elpárolgott, eltűnt a messzeségbe. Belélegeztem szülőm semmivel össze nem téveszthető illatát. Mintha a rózsa, a fű és még valami, valami más is keveredett volna benne. Tudtam, hogy benne bízhatok. Rá számíthatok. Aztán megéreztem egy másik testet magam körül. A testvéremét. Ikerfelem is csatlakozott a falatozáshoz.  Boldog voltam.


Ez volt életem boldog pillanatainak egyike, az első megjegyzendő pillanat.


Azóta? Azóta sok minden történt velem. Először is, alig pár napos koromban anyám is, testvérem is eltűnt mellőlem. Ekkor kezdtem megérteni, hogy valami nem stimmel velem. KI LETTEM DOBVA! Hiába ordítottam, ahogy a torkomból kifért, hiába sírtam, hogy jöjjenek vissza, csak a némaság fogadta nyekergésem. El tudjátok képzelni, milyen érzés, ha az ember nem hall mást, csak a saját sírását? Ha ott van körülötted a nagy sötétség, és közben senki nem válaszol? Vagy ha válaszol is, te azt úgyse hallod? S még csak nem is tudod mit vétettél? Miért hagytak itt? El tudod képzelni azt az ürességet, melyet akkor érezni, mikor már tudod... Mikor már tisztában vagy vele, hogy nem kellesz a saját anyádnak, csak mert olyannak születtél, amilyen vagy? Ahogy érzed, miként hasad vagy ezer darabra szíved??? És azt, mikor a fejedben saját ordításod visszhangzik, és visszhangzik még akkor is, ha már nem is kiabálsz, hisz nincs rá erőd? És ha mindehhez az éhhalál közeli éhség is párosul? Ezt mind el lehet képzelni?


 Mert én ezt átéltem! A magány és az éhség egyszerre mardosta testem, s lelkem. Már épp feladtam eme sötét, kétségbeesett harcot értelmetlen létezésemért, mikor a feketeségből egy halk hang kúszott felém. HALLOTTAM, azt a hangot!!! Süketségem mint a tóba esett kenyér, úgy kezdett eloszlani.  Utolsó energiámmal e felé a tompa zörej felé kiáltottam. Vagy inkább csak megeresztettem egy halk nyivákolást, hisz többet nem tudtam kipréselni magamból, majd a sötétség duplán lett úrrá rajtam, ezúttal az eszméletvesztéssel párosulva.


Akkor álmodtam először. Legalábbis olyat, melyet nem lehet elfelejteni az ébredés örvényébe lépve. Alámerültem ebben az álomvilágban. Kezdetben csak a virágok illatát éreztem, majd a sötétség kezdett eloszlani szemem elől. Eleinte csak homályos foltként tárult elém a nagyvilág, majd ahogy hirtelen minden kitisztult, megláttam egy rétet. Egy pipacsokkal zsúfolt mezőt, melyben testvéremmel, s anyámmal fogócskáztunk. Először én futottam előlük, majd miután utolértek, ők kezdtek el menekülni. Örömteljesen rohantam utánuk. Élveztem az életet. LÁTTAM őket. HALLOTTAM nevetésüket. Ám, mikor már kezdtem elfáradni, ők nem lassítottak. Kiálthattam utánuk, hogy várjatok! Ők csak nevettek. S közben egyre inkább távolodtak. Összeszedtem utolsó tartalékaimat, s még egyszer megpróbáltam utánuk iramodni, de hiába. Szép lassan eltűntek a messzeségben. Szemem köré könny gyülekezett. Nem sírok, gondoltam magamban. Erős leszek! Ám minden igyekezetem ellenére, ez a kissé visszatartott sós vízpatak utat tört csipáim közt, és szép lassan elhomályosította előttem a nap fényét, lassan sötétségbe vonva mindent.


Kiáltva ébredtem. Egy kéz puhaságát éreztem fejem alatt, „ANYA!" - volt az első gondolatom. De nem... Éreztem, hogy ez nem ő. „Nyugalom, kis árvaságom" - mondta. És én ezt már hallottam! Igaz, csak tompa suttogásként, de akkor is HALLOTTAM! Nem tudom, milyen lehetett anyu hangja, de biztos nem ilyen. És az illata... Mintha egy öreg pincéből jött volna elő ez a kedves asszony. Doh, és zöldségszag keveredett ruhája körül. És amúgy is... Még csak bőre tapintása sem volt anyuéhoz hasonlítható. Eltűnt minden selymessége és csak az ÉRDES BŐR volt, mindaz ami hozzámért. Arról nem is beszélve, hogy ez a nő hatalmas volt hozzá képest! Megijedtem. El akartam volna menekülni. Futni bele a semmibe, rohanni szülőm felé... De mindez csak vágyként tört a felszínre, hisz izmaim nem engedelmeskedhettek. A hölgy, talán látván félelmemet, szép lassan számhoz emelt egy kis üveget. Tej volt benne. Ránéztem, vagy legalábbis arra néztem, merre a mozdulatsort sejtettem, s a sötétség fátylán keresztül, mintha némi fény is átszűrődött volna. Még hetek kellettek ahhoz, hogy látásom kiteljesedjen, hallásom kiélesedjen, de egy idő után már láttam is és hallottam is. S mire ez az idő eljött, addigra már teljes voltam. „Látod, anci, csak várnod kellett volna! Látod? Én se vagyok többé korcs. Én is jó vagyok!"


Az volt életem második boldog pillanata. Az, melyben egy vadidegen nyújtotta kezét, hogy segítsen nekem. Nekem, egy akkor még félig vak, félig süket lelencnek.

Emma, így hívták az idős asszonyt, nevelt fel egészen addig, míg tejen kívül mást nem ehettem. Ő tanított meg járni is. Ő látta első, suta mozdulataimat. S az ő ölében hajthattam nyugovóra fejem, mikor elfáradtam. Azonban egy idő után ő is elhagyott! Nem is... Nem elhagyott! KIDOBOTT! Mint egy használt ruhát, úgy adott át másnak. Sírva magyarázta nekem, hogy nem tehet mást, nekem ez lesz a legjobb. Átölelt, mielőtt továbbadott volna egy kopasz, zord embernek. Hiába kapaszkodtam foggal, körömmel az én Emmámhoz, nem volt vita. Hiába sírtam, ordítottam, hogy én maradni akarok, mennem kellett. Láttam szemében a megtörtséget, s ugyanazt a fájdalmat, amit én is éreztem. „Nem volt választása" próbáltam nyugtatgatni magam. „NEM... VOLT... VÁLASZTÁSA!".


A férfi egy olyan helyre vitt, ahol velem egyidős árvákkal lehettem. Minden reggel együtt keltünk, együtt feküdtünk, és minden nap mások maradékán éltünk. Minden egyes nap a felnőttek felénk dobott ételcsonkjait kellett, hogy megegyük. Abból is csak keveset kaptunk. NAGYON KEVESET. A nagyok, mikor már nem bírták az éhezést, gyakran fogtak egy-egy patkányt, vagy egeret, és azzal csillapították éhségüket. Ezekből a rágcsálókból pedig akadt bőven azok közt a falak közt! Igazából nem voltak ezek olyan rossz napok. Nagyon sok barátra tettem szert. Mondjuk furcsa volt, hogy alkalmanként vagy új taggal bővült csapatunk, vagy pedig valamelyikünket kivitték a szobából. És akik kimentek, azokat soha többet nem láttuk viszont. Különböző teóriákat gyártottunk, hogy mi lehet eltűnésük oka, merre mehettek, s csak remélni tudtuk, hogy egy jobb helyre kerültek. Ettől függetlenül rettegtünk, hogy mi leszünk a következőek, kik kisétálnak ebből a szobából. Márpedig előbb-utóbb mindannyiunknak ki kellett OTT mennie.


Lassan lecserélődtek azok a tagok, kiket idekerülésemkor megismertem. Kezdtem érezni, hogy már én se maradhatok soká. Egyik nap odamentem a többiekhez, s meg is mondtam nekik, hogy hamarosan odébbállok. Megmutattam nekik, hogyan kell egerekre vadászni, s mi a legjobb módja az elfogyasztásuknak. Minden, az elődeim által összegyűjtött tudást átadtam nekik. S mikor legközelebb jöttek értünk, már magamtól mentem. Tudtam, hogy én leszek, kinek mennie kell. Nem is tévedtem. Én lettem a következő, akit kivittek azon a bizonyos ajtón.

Amint kiértünk, szemembe csapott a nap vakító fénye. Örültem ennek a kis szabadságnak. Végre nem egy komor szobában, fülledt levegőben kellett lennem. Mélyen szívtam magamba a friss levegő boldogító ízét, aromáját. S ekkor... Ekkor egy ismerős illat csapott arcomba. Hasonló volt anyuméhoz. Bár nem az övé volt, ez kétségtelen. De NAGYON hasonlított rá. Egy kislány közeledett felém. Rózsa, fű, s valami más ivódott virágmintás ruhájának rojtjai közé. Felém nyújtotta kezét, s én örömmel mentem hozzá. Szeme kéken, vidáman tündökölt, szőke tincsei csak úgy lobogtak a szélben. S a hangja? Ezernyi csengő gyönyörű szólamán mondta nekem:

- Te leszel az enyém! Te vagy a világon a legszebb kiscica. 




Ez volt életem harmadik legboldogabb pillanata.



Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Balage
#69. 2012. október 22. 22:16
Köszönöm szépen, köszönöm!
előzmény: Answer hozzászólása, 2012. október 22. 20:45
Balage
#68. 2012. október 22. 22:16
Köszi szépen!
előzmény: Lakó Péterfi Tünde hozzászólása, 2012. október 21. 20:53
Balage
#67. 2012. október 22. 22:15
Őszintén örülök, hogy ennyire megfogtam oldalunk egyik legaktívabb kommentálóját is. :o)
Köszönöm hogy ennyire tetszett neked az írás, és ezt nem rejtetted most sem véka alá! :o)
Balázs
előzmény: Csilla hozzászólása, 2012. október 21. 20:12
Balage
#66. 2012. október 22. 22:14
Nagyon szépen köszönöm elismerésed!
És a megfogalmazásod is nagyon jól esik!
Balázs
előzmény: titok hozzászólása, 2012. október 21. 19:45
Balage
#65. 2012. október 22. 22:12
Semmi problem! Így is nagyon örülök, hogy még egyszer, immáron ki tudja hányadszor is nekifutottál. Az meg hogy még most is tetszett....
Örülök, na :o)
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. október 21. 19:40
Balage
#64. 2012. október 22. 22:11
Köszönöm mindkettőtöknek!
Balázs
előzmény: Violet hozzászólása, 2012. október 21. 11:31
Balage
#63. 2012. október 22. 22:10
:)
Ez már egy ezeréves írás. Kifejezetten a NosztalgiaVasárnapra. Mindenesetre köszönöm!
Balázs
előzmény: Mara hozzászólása, 2012. október 21. 09:56
Balage
#62. 2012. október 22. 22:09
Köszi szépen!
előzmény: Ruder - Jana hozzászólása, 2012. október 21. 08:49
Answer
#61. 2012. október 22. 20:45
Ua. Balázskám, ua!
Lakó Péterfi Tünde
#60. 2012. október 21. 20:53
Nagyon tetszett! Gratulálok!
Csilla
#59. 2012. október 21. 20:12
Kedves Balázs!
Gazdag képzelet -és gondolatvilágodat, beleérző képességedet csillogtattad meg e novellában.
A vége nagyot csattan, szinte megkönnyebbültem (bár az egereknél már kezdtem gyanakodni...).

Egyetértek a lentebb szólókkal: fantasztikus írás, gratulálok, és köszönöm, hogy olvashattam.

Úgy látszik minden NosztalgiaVasárnap különleges meglepetéseket tartogat :)
titok
#58. 2012. október 21. 19:45
Ezt hívják az emberi mélységek irodalmának.
A történet elolvasása után valóban kell egy kis idő a felocsúdáshoz, Megindítóan szép, nagyon tetszett.
Gratulálok Balage
Eliza Beth
#57. 2012. október 21. 19:40
Ez még mindig nagyon-nagyon jó!
Bár tudtam a csattanóját, a részleteket már elfelejtettem (szégyellős szmájli!) ...
Violet
#56. 2012. október 21. 11:31
Megrendítően szép írásodat köszönjük és gratulálunk: Ibolya és Feri
Mara
#55. 2012. október 21. 09:56
Nos, kedves Balage, kinek van igaza?
Mit is mondtam Neked? Első helyen a saját magadban hordozott kincseidet ápold, azután jöhet a többi!
Látod, mennyien olvastak elragadtatással?
Szeretettel ölellek, és remélem egyszer az életben egy Tóth Balázs nevezetű ifjú megfogadja őszinte tanácsomat Mara
Ruder - Jana
#54. 2012. október 21. 08:49
Már régen olvastam ennyire lélekérintő novellát.
Balage
#53. 2011. szeptember 23. 11:12
Yippi! Megint én vagyok a legolvasottabb :P
Köszönöm a hsz-t. Szerintem is mehetne nagyobb publicitással. Majd ha többen leszünk szerkesztők, akkor magamra is szánni fogok némi időt, és propagálni fogom. Főleg, ha már ennyien olvassátok még mindig... ;o)
előzmény: léna hozzászólása, 2011. szeptember 23. 01:50
léna
#52. 2011. szeptember 23. 01:50
Korábban már olvastam ezt az írásod, hozzáolvastam a hsz-eket is így már teljesebb a kép. Igazi mélylélektani írás, amolyan lélektől - lélekig ható. Amit nehezményezek az az, hogy nem kapott ezidáig nagyobb publicitást ez az írásod, szükség lenne rá.Felrázna,elgondolkodtatna, talán meg is változtatná az állatokhoz fűződő viszonyát.
Köszönöm Neked, minden állatot szerető - védő nevében!
Balage
#51. 2011. július 29. 08:59
Én is számolom. Még pár óra, és zötykölődhetünk feléd ;o)
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. július 28. 14:27
Eliza Beth
#50. 2011. július 28. 14:27
Az órákat már megszámoltam, 8 van a lakásban, + a két szgép, + 3 mobil...
előzmény: Balage hozzászólása, 2011. július 28. 14:18
Balage
#49. 2011. július 28. 14:18
:D
Akkor inkább nem vetném össze a Hazafelével. :P

A napokat számolod? Neked már az órákat kellene nem? Vagy eddig ez nem jutott eszedbe? Mert akkor... Bocsi XD
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. július 28. 13:57
Eliza Beth
#48. 2011. július 28. 13:57
A Hazafelé egy ócskaság, de tényleg. Csak megtörtént, ha nem is azokkal a szavakkal. A toronyban pl. megkérdezték, miért nem tördeltem bekezdésekbe, mert tömény (és unalmas is, én mondom!), de a valóságban sem volt benne tördelés. Úgy adtam vissza, ahogy kaptam.
Olyan minőség, hogy ide fel sem merem tenni. Ha nagyon látni akarod, nálam megtalálod.

Én is számolom az alvásokat, mint a gyerekek :-))) és irigylem azokat, akik már kézbe vehették! Grrrrrrrrrrr.........
előzmény: Balage hozzászólása, 2011. július 28. 13:20
Balage
#47. 2011. július 28. 13:20
Hazafelével? Na mesélj csak?
Amúgy már csak kettőt kell aludni. Már várom. Szombat hajnalban indulunk feléd... ;o)
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. július 20. 08:22
Eliza Beth
#46. 2011. július 20. 08:22
Ui:
Mi lenne, ha az Isteni... -t a Hazafelével hasonlítanád össze! No, ezt képzeld el! (röhögő szmájli)
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. július 20. 08:17
Eliza Beth
#45. 2011. július 20. 08:17
Jólesik hallani.... olvasni :-)
Szóval az Isteni.. tökéletes? :-)) Már csak 10 nap, és kézbe vehetjük.... jujuj...
előzmény: Balage hozzászólása, 2011. július 20. 06:26
Balage
#44. 2011. július 20. 06:26
Rendben, igazad van, tényleg írást írtam :S
De novellára gondoltam!!! :o)

Én se hasonlítom össze az Isteni sakkodat szimplán remek novelláiddal. :P

Hogyisne! Egy jó novella és egy tökéletes regény nem összemérhető. (Bár mondjuk nálam a Bosszú még messze sem tökéletes, és regénynek is rövidke, de akkor se tessék mán összehasonlítgatni a novelláimmal :D)

Amúgy mondtam már, hogy imádlak, és hogy örülök, hogy a Bosszúmra még emlékszel? ;o)
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. július 14. 17:12
Eliza Beth
#43. 2011. július 14. 17:12
"Amúgy nekem is tetszik ez az írásom" hahahahahahahahahahaaaaaaaaaaaa
előzmény: Balage hozzászólása, 2011. július 14. 16:54
Balage
#42. 2011. július 14. 16:54
Az más...
Én novellát mondtam és nem kisregényt ;o)
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. július 13. 14:41
Eliza Beth
#41. 2011. július 13. 14:41
No és a Bosszú???

(szájbefogós szmájli)
:-)))))))))))))))))
előzmény: Balage hozzászólása, 2011. július 13. 14:39
Balage
#40. 2011. július 13. 14:39
Hát, fene se gondolta volna, hogy ennyi hsz születik egy ezeréves feltöltéshez.

Köszönöm, hogy olvastál, a bókokat is.
Amúgy nekem is tetszik ez az írásom, az egyik legjobbra sikerült. (Talán csak a babák, illetve Gurrlu a superbird tetszik jobban a sajátjaim közül)
előzmény: janos hozzászólása, 2011. július 11. 21:44
janos
#39. 2011. július 11. 21:44
Most nem azért de komolyan jó írás.
Ez mindenkinek tetszeni fog,ha nem hinnéd akkor nézd meg a sok véleményt. Most már hiszed nekem is, hogy jó írás ugye?
Gratulálok!
Balage
#38. 2011. július 11. 13:38
:D
előzmény: Gitka_61 hozzászólása, 2011. július 8. 17:14
Gitka_61
#37. 2011. július 8. 17:14
ÓÓ! Te leszel Holle anyó (apó) :)))
előzmény: Balage hozzászólása, 2011. július 7. 09:15
Balage
#36. 2011. július 8. 12:51
:D Örülök, hogy csapdázhattalak :D
A hsz-edből töröltem két sort, gondoltam, háta még valaki besétál ;o)
Köszi a gratot!
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2011. július 7. 15:11
Juhász Kató
#35. 2011. július 7. 15:11
Bementem a csapdába. Mielőtt még megszakadt volna a szívem, kiderült az igazság.
Örülök, hogy a végén jó sorsa lett,
Neked pedig gratulálok. Nagyszerű írás!
Balage
#34. 2011. július 7. 15:04
Mit mondhatnék?
Katuskának legyen hála! :D
Köszi a bókot(?)!
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2011. július 7. 13:04
Döme Zsuzsa
#33. 2011. július 7. 13:04
Nekem elkerülte ez az írás a figyelmemet. Jó, hogy előkerült - kevesebbek lennénk nélküle. Balázst pedig már megint új oldaláról ismertem meg. Gratulálok.
Balage
#32. 2011. július 7. 09:15
Hoppá! Ez egy ezeréves írásom, hogyhogy ráakadtál????
És írnék én, írnék, de mikor??? :D
Lassan ideje lesz szerkesztőket keresnünk, mert ha Melinda szülni megy, akkor havazok ám majd ezerrel :S
Bár az is igaz, hogy imádom ezt a közösséget, és tök jó olvasni titeket, szóval ha jönne egy új szerkesztő, akkor sok ember kimaradna olvasásilag(bár talán írásra is jutna időm.) Ez ám a dilemma... :D
előzmény: katuska hozzászólása, 2011. április 8. 19:15
katuska
#31. 2011. április 8. 19:15
Írjál csak még ilyeneket!
Balage
#30. 2011. április 8. 09:57
:D

Kösz a ny...ást :D
Hát, majd ha nem lesz pályázat, esetleg akkor szakítok erre is időt. Addig is van még jó pár korábban feltöltött írásom, azokból tudsz szemezgetni ;o)

Kösz hogy nem hagytál szavak nélkül!
Balázs
előzmény: Answer hozzászólása, 2011. április 7. 20:16
Balage
#29. 2011. április 8. 09:55
Köszi szépen!
Nekem is egyik kedvencem ez az írásom :D
Kár hogy mostanság nincs időm novellázgatni :S

Köszi, hogy olvastál, hogy szerettél, és hogy véleményeztél!
előzmény: ariadne hozzászólása, 2011. április 7. 18:24
Balage
#28. 2011. április 8. 09:36
Jól van na, én téged is dícsérlek ;o)
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. április 7. 16:14
Answer
#27. 2011. április 7. 20:16
Nem merek csupa jót írni, mert akkor az lezs hogy ny..ok. A meglepi a végén van, de hát hol másutt egy jó írásnál (látod már megint...)
Mindegy, nem vacakolok, ez remek.
Szakits időt! (Könnyű azt mondani ,igaz?)
ariadne
#26. 2011. április 7. 18:24
Ez varázslatos volt :) Tüneményes és csattanós, nagyon-nagyon szép:) Köszönöm, hogy olvashattam :)
szeretettel gratulálok:ariadne


A legjobb írások, csak úgy kipattannak az ember fejéből, mintha mindig is készen lettek volna :) Meg fogod látni :)
Eliza Beth
#25. 2011. április 7. 16:14
Nagyon helyes! :-))))))))))))))))))))))))

(azért akkor sem sértődik meg Eliza, ha őt is dicsérik)
előzmény: Balage hozzászólása, 2011. április 7. 11:51
Eliza Beth
#24. 2011. április 7. 16:12
Te meg nem kapsz tiszteletpéldányt. :-)))))))))))
Egyelőre nincs új könyvem a tarsolyomban, bár a minapi beszélgetésünk után már jött pár gondolat az isteni folytatáshoz....
előzmény: Balage hozzászólása, 2011. április 7. 11:47
Balage
#23. 2011. április 7. 11:51
Látod, én még itt is a könyved reklámozom :D
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. április 6. 19:08
Balage
#22. 2011. április 7. 11:50
Köszi Gitka!

Örülök, hogy kincsnek tartasz! Örülök, hogy dicsérsz minket. Annak meg pláne, ha engem is ;o) Ne hallgass Elizára! Nem fog megsértődni akkor sem, ha csak az én írásaimat tartod jónak. Ha meg megsértődik... Isteni SAKK-ban tartom ;o)

(Megj: Isteni Sakkjátszmájához anyu csinálja a képet: tollal.hu/mu/eliza-beth---palyazati-kiiras-konyvkiadok-reszere)
előzmény: Gitka_61 hozzászólása, 2011. április 6. 19:05
Balage
#21. 2011. április 7. 11:47
De irigy vagy!!!! :P
Na, meg is mondalak anyunak. Nem kapsz több borítót, ha így viselkedsz ;o)
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. április 6. 19:08
Gitka_61
#20. 2011. április 7. 09:16
akkor storno :)) de tényleg így van..dicsérek én mindenkit. Ez olyan mint a kis gyerek: köszönj mindenkinek mert nem tudhatod ki az apád...:)))) vagy valami ilyesmi..

DICSÉRET MINDENKIT NAGY SZERETETTEL :))))))))))
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. április 6. 19:20
Eliza Beth
#19. 2011. április 6. 19:20
Rossz válasz! Dicsérek másokat is - ezt kellett volna :-))))))))))))))))
előzmény: Gitka_61 hozzászólása, 2011. április 6. 19:16
Gitka_61
#18. 2011. április 6. 19:16
Okés! Majd csendben dicsérek :)))
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. április 6. 19:08
Eliza Beth
#17. 2011. április 6. 19:08
De ne túl feltűnően, mert lázadunk mi, többiek! :-)))))))))))
előzmény: Gitka_61 hozzászólása, 2011. április 6. 19:05
Gitka_61
#16. 2011. április 6. 19:05
tudod, igyexem behozni a lemaradást, sok mindent nem láttam még itt, így hol itt, hol ott bóklászok, és találok kincseket :))) Na, meg dicsérni kell a szerkesztőket :)))
előzmény: Balage hozzászólása, 2011. április 6. 13:38
Balage
#15. 2011. április 6. 13:38
Végül is, ez is egy módja, hogy valaki bekerüljön a Könyv-könyv hátánba. Csak fűzni és dicsérni kell a szerkesztőket :D
Köszönöm a bókot ;o) Örülök, hogy tetszett. Meglepett, hogy valaki rám talált. :D
Már vagy ezer éve nem volt időm novellázni :o)
előzmény: Gitka_61 hozzászólása, 2011. április 6. 10:12
Balage
#14. 2011. április 6. 13:35
Köszi! Remélem, a többi is tetszeni fog ;o)
előzmény: Trophy hozzászólása, 2011. április 6. 09:05
Gitka_61
#13. 2011. április 6. 10:12
Azt a leborult szivarvéget!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :))) Ekkora csattanót!!!!!!!!!!!! Végig szörnyülködtem az egész szörnyű életutat...Hihetetlen képzelőerő! Így belehelyezkedni egy másik élőlény helyébe, gondolataiba, érzéseibe...le a kalappal! GRATULÁLOK
Trophy
#12. 2011. április 6. 09:05
Remek a stílus, ütős a vége. Egyszerűen jó. Még rád keresek...
Balage
#11. 2010. június 18. 10:11
Bevallom, ez az egyik leggyorsabban megírt novellám. Ennek megvan az ihletforrása is, sajnos. Reggelente, mikor megyek melózni, sokszor egy vak nővel egy buszon utazunk.
Vannak dolgok, mikben nem vagyok jártas, ilyen a fogyatékkal élőkhöz való viszonyulás és a róluk való írás is. Ezt meghagyom másoknak.
Viszont megfogott ennek a nőnek a viselkedése. Akartam Róla írni. Bele akartam magam képzelni a helyzetébe, de egyrészt pozitívan akartam kikerülni belőle, másrészt, bevallom, szeretem a csattanókat. Így született meg kb. két óra alatt ez az írás. Másnap még átnéztem, hogy a kismacsekok mennyi ideig nem látnak, kiderült, hogy kezdetben nem is hallanak, majd ezek alapján átírtam kissé a sztorit, így csempészve egy kis pozitívumot az amúgy eléggé lehangoló valóságba.
Örülök, hogy erre is jártál ;o)
Ölellek (menyasszonykám engedélyével):
Balázs
előzmény: Lótuszvirág hozzászólása, 2010. április 28. 16:13
Balage
#10. 2010. június 18. 10:04
Ez pedig egy kevésbé visszafogott :D
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2010. április 28. 10:54
Lótuszvirág
#9. 2010. április 28. 16:13
Kedves Balázs... Ez volt az első írás, amit akkor régen, amikor megismerkedtünk, olvastam Tőled. Ennél az írásnál dőlt el az is, hogy barátokká leszünk.:)
Szebben, empatikusabban, és líraibban ritkán írnak fiatal férfiak egy "maszületett" kiscicáról.:))
Szívből gratulálok, szeretettel ölellek, és boldog vagyok, hogy feltetted ide is ezt a megindító monológot.
Eliza Beth
#8. 2010. április 28. 10:54
:o
Ez itt egy szégyenlős szmájli!
előzmény: Balage hozzászólása, 2010. április 28. 10:44
Balage
#7. 2010. április 28. 10:44
Huhh, úgy érzem, rettentően hanyag vagyok, de nem vettem észre kommented. Köszönöm a hozzászólásod, és örülök, ha tetszett. Nekem is egyik kedvencem a sztori, csak kérlek, legközelebb a csattanót ne lődd le XD
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2010. március 13. 10:56
Eliza Beth
#6. 2010. március 13. 10:56
Ez nagyon nagyon jóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó!
Balázs, ez egy remekmű. Annyira beleéltem magam, és a végén kiderült, hogy egy cica vagyok....
Ezek után kezdem sejteni, miért tetszenek neked az én írásaim.... valahol rokonlelkek vagyunk! :-)
Köszönöm az élményt!
Balage
#5. 2010. március 12. 12:15
Szia Melinda!
Kiegészíteném hozzászólásodat a többiek felé. Nem csak hogy olvastad ezt az írásom, de segítettél a véglegesítésében is. Ha jól emlékszem nem egy mondatomat kellett miattad átfogalmaznom ;o)
De úgy tűnik megérte...
Köszi itt is!
Balázs
előzmény: Szabados Melinda hozzászólása, 2010. március 11. 11:11
Balage
#4. 2010. március 12. 12:13
:D

Kell egy kis idő, míg rájönnek eddigi olvasóink, hogy az oldal igenis él, és minden fenyegetettség elhárult.
Illetve, kell hogy íróink, költőink újra visszatérjenek.

Örülök, ha tetszett az írás ;o)
Köszi a kommentet.
előzmény: rapista hozzászólása, 2010. március 11. 11:00
Szabados Melinda
#3. 2010. március 11. 11:11
Én már olvastam ezt az írást és akkor -szóban- elmondtam a véleményemet Balázsnak. Szuper jó. Gratulálok.
előzmény: rapista hozzászólása, 2010. március 11. 11:00
rapista
#2. 2010. március 11. 11:00
Nem tudom, hogy megkukultak-e az oldal olvasói - vagy éppen egy nagy-levegő HIÁNYZOTT ahhoz, leírják meglepetésüket. -süket -süket...

Bocsának a szóviccért!

De a történet lélektanilag is, a megírás módját - a kifejletét figyelmbe véve is - nagyon izgalmas, irodalmi!
Egyszóval, amely mindjárt kettő: JÓ ÍRÁS!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek