Balage: Karinthy Színház - Aranysárkány

Mindenkinek tiszta szívből ajánlom ezt a zseniális darabot, akik nem csak egy egyestés élményre vágynak.

 

Bevallom, mikor először olvastam az Aranysárkány bemutatójáról, mérlegre kellett tennem a mű tartalmát azzal az élménnyel, amit egy színházi előadás okozhat. Ugyanis a rövid leírásban az szerepelt, hogy egy ember lelki (és testi) gyötrelmeit láthatjuk, melynek során eljut a főhős az öngyilkosság előtti pillanatokig. Éppen emiatt féltem attól, hogy túlontúl filozofikus, vagy épp túldramatizált lesz a történet. A mérleg másik oldalán viszont ott állt a Karinthy Színház neve, mely színvonalas előadást ígért, és nem csak a hírnév, hanem korábbi tapasztalatom alapján is. Végül is Karinthy Márton személyes meghívása volt az, ami kibillentett vacillálásomból. Szerencsémre...

Ugyanis így abban a jóleső érzésben lehetett részem, hogy az előadás végén méltán kijárt vastaps után fájó kézzel, és egy nem egykönnyen felejthető, nagyszerű, ám tragikus darabbal a hátam mögött térhettem aznap este nyugovóra. De mielőtt a bennem felmerülő gondolatokat, illetve érzéseket részletezném, illene bemutatnom magát a darabot is.

Legnagyobb meglepetésemre a mű már az elején eltért a formalitásoktól. Ugyanis ezúttal nem a halálig vezető út kezdete volt a kiindulási pont, hanem épp ellenkezőleg, egy szellemidézéssel tárult elénk a főhős élete. Ezután az idézés után két szálon kezdett el futni a cselekmény, és ami a legeredetibb mindebben, hogy míg az egyik szálat az elejétől, addig a másikat a végétől kezdte el felgöngyölíteni a rendező.

Ezen szál-kibogozások folytán egyrészt bepillantást nyerhettünk Novák Antal, mint özvegy édesapa, és Hilda, mint lázadó korban lévő kislánya életébe. Itt megfigyelhettük, miképp befolyásolja az ifjúság szerelme a szülői hozzáállást gyermekéhez, valamint végigkövethettünk egy kamaszszerelmet, mely talán nem is indult túl komolyan mindkét fél részéről, egészen egy nem várt terhességig. Vajon miképp lehet a várandósággal egy tininek együtt élni? El lehet ezt titkolni? El kell egyáltalán titkolni? Hilda, talán édesanyja elvesztéséből, talán a diáktársai magatartásából adódóan, igazi lázadó, aki sohasem választja az őszinte utat apjával kapcsolatban, így nem szól még meg sem született gyermekéről...

Másrészt megfigyelhettük, hogy Novák Antal, mint szeretetre méltó tanár, milyen tettekkel vívta ki maga ellen Liszner nevű diákja haragját. Ennek a vonalnak az érdekessége, hogy az egyes jelenetek időben visszafelé haladnak, melynek következtében csak sejteni lehet az adott pillanatban, hogy mi miért történik, mintha a darab célja az lenne, hogy mindig csak egy-egy fátyolt szedjen le a néző szeméről, aki már látja a végeredményt, de emiatt még jobban koncentrál, hogy minél többet láthasson abból az útból, mely idáig vezetett. Hiszen itt nem a végeredmény a fontos, hanem az addig megtett lépések sorozata. Így például már a darab első pillanataiban megtudjuk, hogy tanárunkat alaposan elverték diákjainak egy kisebb csapata, s csak a későbbiekben látjuk magát az esetet, melynek indítékára még később derül fény. Számomra ez a vonal a legkeményebb mind közül, ugyanis Novák Antal személyében egy igazi álomtanárt ismerhetünk meg, akinek szeme előtt a diákjai sikere jelenti a legfontosabbat. Ő az az ember, aki érettségi vizsgán is megpróbálja átrugdosni diákjait még akkor is, ha azok egy szemernyi tudással sem rendelkeznek. Ő az, aki az ember szájába rágja nem csak a szavakat, hanem a komplett tételeket, egy „igazam van?" kérdés kíséretében, melyre csak egy igent vár, és máris átengedi a felkészületlent. És ő az, akinél Liszner Vilmos leblokkol, és már az „igen"-ek kinyögése sem megy neki. Végül pedig ő az, akit miután félholtra vernek, még akkor is képes arra, hogy eltitkolja a tettesek kilétét, hogy ne kelljen neki 17 éves kora ellenére börtönbe mennie senkinek...

Mindemellett ízelítőt kapunk abból is, hogy Kosztolányi Dezső miképp féltette kora fiatalságát. A mű címében szereplő aranysárkány is ennek az ifjúságnak, az éggel, és ezáltal mindennel szembeszálló akaratnak és indulatnak a szimbóluma. Ennek megfelelően láthatunk féktelen, szexualitástól sem mentes bulikat, hazug, tanárokat megfélemlítésben tartó diákokat, szülőknek ellenszegülő kamaszokat. Ismerős valahonnan a szituáció?

A színdarab kulcselemének a rendezést és a Novák Antalt megformáló színészt, Egyed Attila játékát emelném ki. Az előbbi azért kap előkelő pozíciót, mert képes volt úgy megkavarni a szálakat Vidovszky György, hogy bár a darab elején a néző azt se tudja, mi folyik körülötte, mégis valahogy kezébe adják azt a bizonyos fonalat, így a szereplőkkel közösen göngyölheti fel mindenki a szálakat, mely által teljesen leköti az egész darab az ember figyelmét. Talán egyetlen negatívumot tudnék kiemelni a rendezéssel kapcsolatban, ugyanis nekem a darab végéről hiányzott annak a bizonyos fegyvernek az elsütése, mellyel kerekké vált volna a történet.

Egyed Attila zseniális alakítását nehéz szavakba ölteni. Azt látni kell! Neki ugyanis sikerült elhitetnie velem azt, hogy minden egyes lépést, melyet az adott pillanatban megtett, azok ugyanazok, melyeket abban a szituációban én is megcsináltam volna. Az ő játékának köszönhető, hogy csak a darab végén álltam neki azon gondolkodni, hogy vajon minden döntést így kellett volna meghoznia? Így utólag azt mondanám, talán egy-két helyzetben másképp, esetleg keményebben, szigorúbban kellett volna cselekednie főhősünknek. Talán...

Mindent összevetve az Aranysárkányt egy nehéz darabnak tartom, épp emiatt nem javaslom azoknak, akik egy könnyed estére vágynak. Viszont mindenkinek tiszta szívből ajánlom ezt a zseniális darabot, akik nem csak egy egyestés élményre vágynak, ugyanis az garantált, hogy ez a mű megfogja, és elgondolkodtat közönségét, és egy örök emléket biztosít minden egyes nézőnek.

Köszönet a Karinthy Színháznak.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Balage
#6. 2011. január 12. 12:41
Kedves Zsuzsa és Eliza!

Nem sok előnye van Bp-nek, de az biztos, hogy a mozgalmasság ezen előnyök közé tartozik. De ha megnyugtat, a friss levegőért és a tiszta környezetért pedig az én szívem sajdul meg sokszor :P
Balage
#5. 2011. január 12. 12:37
Köszönöm az észrevételt!

Javítottam a hibám ;o)
előzmény: egri magdi hozzászólása, 2011. január 12. 08:47
egri magdi
#4. 2011. január 12. 08:47
Balage-vel egyetértek. Egyetlen korrekció: az Aranysárkányt Vidovszky György rendezte.
Döme Zsuzsa
#3. 2011. január 11. 20:33
Csatlakozom az előttem szólóhoz.
Eliza Beth
#2. 2011. január 11. 19:45
És köszönet Balázsnak, hogy megint fájdítja a szívemet. Én ugyanis csak akkor láthatom ezt a darabot, ha lehozzák Szombathelyre....
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek