Balage: Jó szörnynek rossz a sorsa

Rémálmunkban néha szörnyeket látunk, olykor önmagunk vagyunk eltorzított formában. De vajon egy szörny hogyan éli meg, ha embernek álmodja önmagát? Mi a rémisztőbb? Embernek lenni, vagy valami másnak?

 

Azt mondják, kétféle világ létezik. Az egyik a gyönyörű tündérek, a csintalan koboldok, a szó szerint nagyképű óriások, a mindenre éhes szörnyetegek és a többi csodás teremtmények, azaz a mesebeli lények világa, míg a másik a csupasz, de néhol mégis szőrös, önmagukat és környezetüket folyamatosan romboló, rémisztő embereké. Persze, némelyek azt mondják, ez utóbbi csak mende-monda, amolyan valóság a mesében. Egészen a tegnap estéig én is így vélekedtem, viszont azóta...

 

Tudjátok, soha nem szerettem a horrorokat, ahol ezek a rémisztő emberek folyamatosan elkapták a szegény koboldokat, hogy azok kívánságaikat teljesítsék. Gyűlöltem azokat, kik felmásztak az óriásokhoz, és nemcsak kirabolták, de még orvul meg is ölték némelyiküket. Ugyanígy utáltam azokat a sztorikat is, mikor szegény vasorrú bábát megégették, miután felfalták a fél házát és még így is ingyen szállást kaptak AZOKNAK a kölykei. Nem szerettem ezeket a rémtörténeteket, igazából nem is hittem bennük, de az éjszaka minden megváltozott...

 

De még be sem mutatkoztam, Gabriel B. Todd vagyok. És emberi látomásom volt az éjjel. Egy alternatív világ tárult fel előttem. Megláttam, mi lett volna, ha én is ilyen félmeztelen lényként jövök a világra, gyönyörű kék bundámat hátrahagyva. Az álmom egy ébredéssel kezdődött. Kinyitottam szemeim, és mintha kinyomták volna nyolc szemem, mindössze kettővel érzékeltem a világot. Odakaptam mind a hat kezemmel, de ebből négy sosem ért célba. S ekkor, mintha emlékek tömkelege áramlott volna be az agyamba...

 

Láttam magam, ahogy élem, vagy még inkább megéltem a hétköznapiság se eleje se vége monotonitását. Eltűnt minden csíny a létezésemből. Sőt, a felmenőiméből is. Ki hallott már olyat, hogy egy szörnynek csak EGY felesége legyen? Márpedig ABBAN az álomban fateromnak se volt 4-5 gyereke 4-5  anyától. Ott nem nősült 1-nél többször, nem hogy négyszer? De rendben van, ezt még csak-csak megértettem volna, hisz nálunk is vannak egyes sátánista-emberista szekták, akik az úgynevezett monopáliának, vagy minek a hívei, de hogy a világ az ő szintjükre süllyedjen...

Jézusom! Mennyire hiányoznának a legnagyobb anekdotáink, hisz ezek is a poligamáliához kapcsolhatóak. Emlékszem, és ez a szörnyecskés emlékezetem, volt faternak egy 10-20 évvel fiatalabb élettársa is. Hát, mit ne mondjak... Egy igazi bombaszörny volt. Bevallom, életemben először irigylésre méltó helyzetben volt apám. Nem is csoda, hogy volt, aki megkérdezte tőle:

-          Ő a te lányod, Szörnyesz? - majd a kissé büszke „nem" után:

-          Csak mivel itt-ott mindig elpottyantasz egyet-egyet. Azt hittem ő is a tied.

Na, ehelyett azt a perverzitást kellett elviselni, hogy a norma csak egy esetleg kettő asszony a háznál. Borzasztó, de nem halálos sebet ejtett szívemen. Viszont a többi szörnyűség...

 

Hihetetlen, amit a terhes asszonyokkal ABBAN az emberekkel zsúfolt világban műveltek... Képzeljétek el, hogy egy-két koszban bővelkedő vidéket kivéve mindenhol SEGÍTETTÉK őket. FŐZTEK, TAKARÍTOTTAK, MOSOGATTAK helyettük. Egyáltalán, minek kell takarítani, meg mosni? Hülyék ezek a csupasz lények? Úgyis piszkos lesz utána minden! Arról nem is beszélve, hogy szegény öregem belehalt volna a fájdalomba, ha nem követelhetett volna várandós asszonyától olyan kaját, melynek illatát anyám nem bírta elviselni. Na meg, ha az előző akkorra már szintén terhes szívszerelmével nem játszadozhatott volna. Hisz ki jött volna egy másik alagútba odúvásárlás céljából, ha nem az az asszony? Kinek mondta volna el apám főnöke, hogy fatert már máshoz köti a szíve, vagy épp egy másik testrésze? Na neeem!!! Olyan világban nem akarok élni, ahol a szörnyecske nem játszadozhat ilyeneket a párjával! Olyanban meg pláne nem, ahol majdhogynem bűnnek tartják, ha az ember két asszonyt tart a tűzben úgy, hogy ők nem tudnak a másikról. Elvégre nem azért jöttünk a világra különálló teremtményekként, hogy valami furcsa kényszer miatt szimbiózisba álljunk más lényekkel! Ezt nem veszem be! Elképzelem amint, az álombeli lényem találkozna szörnybeli apámmal, melyben tízenX éves koromig nem lett volna barátnőm, biztos valami ilyesmivel jött volna az öreg:

-          Ejjj, fiam... Én a te korodban már minimum egyszer elváltam. Te meg... Csak nem vagy buzi?

Na jó, a kérdést lehet, már csak azután tette volna fel, miután közöltem volna vele, hogy én más vagyok, mint a többiek. Áhh, kár is lenne azt a „mást" beletenni. Onnantól kezdve nem lehetne neki megmagyarázni, hogy nekem nem az egy éjszakás kalandok a kedvenceim, hanem várni akarok az igazira. De miket is beszélek! Méghogy nem az egyéjszakások a kedvenceim?! Úgy tűnik az az álom kicsit megártott! Na, be kell nyomnom még egy kis potroh-fröccsöt, mert a végén megárt a józanság!

 

De ami még nagyon furcsa volt álomutazásomban, azok a nyaralások. Képzeljétek el, az emberek többsége kikapcsolódásra vágyott. Jézusom! - már ott sem lehetett egymást kiidegelni? Képzeljétek el, mi lenne, ha elmennétek a család fejével, plusz valamelyik féltesótokkal mondjuk Szörnyiptomba, megnézni a legendás Szfinxet, ki állítólag több száz embert juttatott a túlvilágra, és egyszer se lennétek lecseszve! Na, azért ez már csak több a sokknál! Már kukac koromban utáltam az óvodai alvást! Nekem igenis kell a pörgés! Milyen emlékek lettek volna akkor, ha az ősöm a szomszéd szobában nem a dadát dugta volna, míg mi féltesóim egyikével hülyéskedtünk? Őszintén! Van akinek bejön az, ha csak a tengerparton bohóckodik a család? Hisz úgy semmi maradandó emléke nem lesz róla! Na, de hagyjuk, még ez se borított ki teljesen...

 

Nem úgy mint a családi kötelékük! Komolyan mondom, az volt az utolsó csepp a köcsögben! Vagyis az egymáshoz való viszonyulásuk. Mindenki kedves volt a másikhoz. Már megint az a fránya szimbióta viselkedés! Na, ezt egyetlen szörny sem viselné el, az biztos! Kimaradnának azok az élmények, mikor feleslegesen vásárolsz a nagymutternak meglepit, hisz ötévente egyszer-kétszer, mikor a közeledbe jön, akkor nincs menekvés, meg kell látogatnod. Szerencsére, legutóbb fater megoldotta, hogy ne találkozzunk. Őszintén, nem jobb, ha megmarad az ajándék? Most nem is lenne miről mesélni! Pedig volt egyszer, hogy meghívtak minket az odújukba, délután háromra úgy, hogy előtte szólnak, hogy igazán ütős legyen a megijesztés. Jól behúztak a csőbe! Apám igazi tréfamester volt már fiatal korában is, de akkor tényleg meg tudott viccelni. Három után mi hívtuk, hogy mi lesz már, mire közölte, hogy egy óra múlva mennek már a mamáék a szörnyjárattal haza. Mi meg nekiálltunk rohanni, hogy majd az állomáson talizzunk vele, de elkéstünk... Pontosabban szólva a vonat még bent volt 5 percig, de szülőm addigra már eltűnt, kiderült félúton van hazafelé. Őszintén, hogy ijesszünk meg valakit egy nyilvános féreglyukban? Ráadásul nálunk nem szokás megvárni míg a vonat elmegy, így az is feltűnő lett volna, ha fellopózunk. Bezzeg az embereknél... Minek órákat várni, ha már kint van az állomáson az, aki utazik? Belegondolok, ha minden kikísért ősnél kellett volna 10-10 percet várnom, akkor már minimum egy hetet el is vesztegettem volna életemből. Na, az álmomban végig kellett élnem minden ilyen percet! Azaz, csak végig kellett volna élnem, ugyanis hirtelen felriadtam...

 

 

Még egy kicsit elfilózok álmomtól kábán. Ezen utolsó eset teljes szörnnyé válásom előtt egy hónappal történt. Akkor, erre hivatkozva dobott ki szörnyapám, hogy innentől nem vagyok az ő szörnyecskéje. Végre férfi lehettem!

 

 

Kétféle világ létezik. Az embereké, kik folyamatosan rombolják környezetüket, ugyanakkor valahol a szeretet is megbújik lelkükben, és a meséké, melyben minden fekete-fehérre van leszűkítve.

Tóth Balázs Gábor vagyok. A tündérmeséket szeretni szeretem, de nem igazán hiszek bennük. Ettől függetlenül vágytam egy olyan világra, ahol nem kell szégyenkeznem amiatt, mert féltestvérem és köztem nincs három hónap korkülönbség. Egy olyan életre, melyben édesanyámnak nem kell több éven át eltűrnie egy zsarnokot, ki testvéremet el is titkolta előle. És egy olyan apára, aki nem tagad ki, csak azért mert elrontott egy időpont egyeztetést.

 

 

 

Szerencsére ez a világ eljött. Már nem szégyenkezem más múltja miatt. Anyunak jó sorsa van jelenlegi férje mellett, s én is igazi, bár nem vérszerinti apát kaptam az ő képében.

Ezt köszönöm is nevelőapámnak, Ferinek!

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Balage
#36. 2013. november 11. 20:45
Azt sajnálom, hogy ennyire át tudod érezni a leírtakat. Annak viszont örülök, hogy írásilag neked is tetszett!
Köszi, hogy most nem aludtál át ;o)
előzmény: Answer hozzászólása, 2013. november 11. 18:16
Answer
#35. 2013. november 11. 18:16
Szóval végre idetaláltam.
Az írás születésekor még nem volt Toll a hátamon, a másodvirágzását pedig átaludtam.
Ez most is majdnem sikerült...
Ez az "apa" dolog megfog, és nem véletlenül.
Te szerencsésebb vagy nálam, mert "új" apát találtál (nem írom, hogy mostoha, mert az olyan "mostoha", azt sem, hogy nevelő, mert nem biztos hogy nevel ő...), akire fel lehet nézni.
Az én mostohám (most viszont kiírom...), inkább ne lett volna, bár anyám boldogsága sokat megért számomra.
Én hamar "szörnnyé" váltam, ezért tökéletesen értem a leírtakat, ami nagyszerűen sikerült!
Csak gratulálni tudok!
Balage
#34. 2013. november 10. 20:24
Szeretem, mikor másodszorra is tetszik egy írásom. Köszönöm, hogy ismét olvastál!
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2013. november 10. 19:02
Balage
#33. 2013. november 10. 20:24
Most már minden így marad. Örülök, hogy tetszett!
előzmény: Csilla hozzászólása, 2013. november 10. 18:43
Balage
#32. 2013. november 10. 20:23
Van olyan bundám, amit csak az asszony láthat :P
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2013. november 10. 09:34
Balage
#31. 2013. november 10. 20:22
Köszi szépen! Örülök, hogy így és ilyennek látsz ;o)
előzmény: Mara hozzászólása, 2011. november 7. 19:44
Juhász Kató
#30. 2013. november 10. 19:02
Újra szívesen olvastam, és tetszett a befejezés.
Csilla
#29. 2013. november 10. 18:43
Kedves Balázs!

Egészen a befejezésig ügyesen álcáztad magad.
Tetszett!

Örülök, hogy végül minden jóra fordult :-)
Maradjon is így!

Szeretettel olvastalak:

Csilla
Eliza Beth
#28. 2013. november 10. 09:34
Azért egyszer majd megmutathatnád a kék bundádat, ha az asszony is engedi :-)))
Mara
#27. 2011. november 7. 19:44
Kedves Balage,
elgondolkodtató az írásod.
Tudod, nekem van egy véleményen, a környezt, amelyben nevelkedik az emberpalánta, nagyon rányomja bélyeglt az életére, de a d9ntés, hogy mivé válsz, az rajtad áll. Persze kell sokszor a segítség, amit Te megkaptál.
Álom és valóság ad egy teljes képet RÓLAD.
Örülök, hogy olvashattalak, mint nagybetűs Embert.
Szeretettel gratulálok: Mara
P.s. : Ne változz meg soha!
Balage
#26. 2011. augusztus 15. 12:03
Hát, már ébren vagyok. Szerencsére mostanság én irányítom az álmaimat. A múlt ezen részét igyekszek lezárni, max néha-néha hőbörgök még rajta ;o)
előzmény: rapista hozzászólása, 2011. augusztus 11. 11:04
Balage
#25. 2011. augusztus 15. 12:02
Ferivel nagyon nagy mázlim van. Igaz barát, valódi példakép. Kifejezetten örülök, hogy anci vele jött össze ;o)
Köszi!
előzmény: Gitka_61 hozzászólása, 2011. augusztus 11. 10:13
Balage
#24. 2011. augusztus 15. 12:01
Jani, te is mindig szívet mellengetsz. Köszönöm!
előzmény: janos hozzászólása, 2011. augusztus 9. 17:04
Balage
#23. 2011. augusztus 15. 12:00
Köszi! :D
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2011. augusztus 9. 16:29
agnes-senga
#22. 2011. augusztus 11. 15:27
Nem mindig igaz, hogy a jó apa, a vérszerinti szülőA A jó szülő, akiről azt gondolják,..azt mondják...amit Te a nevelőapádról. Nem hallottam, nem láttam csak olvastam, és rengteg gondolat kavargott bennem. Végtelenül jó írás. Köstzönöm, hogy olvashattam. agnes szeretettel
rapista
#21. 2011. augusztus 11. 11:04
mesének jó, megélni kissé nehezebb - pláne, ha olyan nyomokat hagyott, hogy felnőtt korban is emlékezetes!

de mesének a megírása is jó, sajnos - vagy szerencsére végén zökken egyet! az ébrenlétben is lennének örömök?

vagy csak az álom szép színes, ha bevacsoráztál töltött kápsztából és a sörből felszabadul a szénsav, miközben álmodban a bikák taposnak?
Gitka_61
#20. 2011. augusztus 11. 10:13
A nevelőszülő is jobb a semminél....hiszen a társas kapcsolatok lánca hiánytalan...van viszonyítási alap. És ahogy eldöntötted édesapád példáját nem követed, így az is elönthető a nevelőszülő példája követhető-e....

Szerencséd volt, hogy anyukád jól választott...

Gitta
előzmény: janos hozzászólása, 2011. augusztus 9. 17:04
janos
#19. 2011. augusztus 9. 17:04
Szeretettel olvastam remek írásodat.
Külön gratulálok annak a sikerednek, hogy nevelő apukád mellett kitartóan élted mindennapjaidat és fel emelt fejjel járhatod a világot,mert,''VALAKI LETT BELŐLED''. Meg maradni minden körülmények között,EMBERNEK, ami neked összejött.
Szeretettel, János
Juhász Kató
#18. 2011. augusztus 9. 16:29
Nincs mentség a viselkedésére.
Talán majd karácsony táján megint jelentkezik.
Kíváncsi lennék, hogy öreg korára marad-e majd
mellette valaki?
A lényeg az,hogy Te egész más ember vagy,
mint Ő.
előzmény: Balage hozzászólása, 2011. augusztus 9. 15:52
Balage
#17. 2011. augusztus 9. 15:54
Szeretem a csavarokat, viszont anno ki kellett írnom ezt magamból. Amúgy a jó családi háttér sokat segített :D
előzmény: Gitka_61 hozzászólása, 2011. augusztus 8. 20:21
Balage
#16. 2011. augusztus 9. 15:52
Utolsó soraid szívmelengetőek. A sztorihoz még annyi jött az elmúlt két évben, hogy idén egyszer (születésnapomkor) véletlenül felvettem apám hívását. (Volt előtte egy telefoncsere asszonnyal, s azt hittem, az ő édesapja keres :D) Miután már felvettem, nem akartam lecsapni, s mivel ő külföldről hívott, ezért megbeszéltük, hogy egy hét múlva (mikor már hazánkban lesz), felkeres. Azóta tart az a hét, pedig június 3-ai vagyok :D
Szóval grrrr.... :D
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2011. augusztus 8. 18:05
Balage
#15. 2011. augusztus 9. 15:49
:D
Örülök neked. Köszönöm a hsz-t is!
előzmény: dezsoili hozzászólása, 2011. augusztus 8. 16:24
Gitka_61
#14. 2011. augusztus 8. 20:21
Nagyon tetszett a szörny rémálma. És örülök a végének, hogy sikerült túljutni rajta...
Juhász Kató
#13. 2011. augusztus 8. 18:05
Jó, hogy Ilike megtalálta ezt a régi írást.
A jó és rossz példák egyaránt formálják az embert, de a lényeg, hogy ő milyen példát
követ.
Az apa nem érdemel meg egy ilyen fiút, mint Te vagy.
dezsoili
#12. 2011. augusztus 8. 16:24
Kedves Balázs! Mindegyik írásodat többszörösen is elolvastam, gratulálok!
Balage
#11. 2011. március 17. 10:01
Hát, van némi közös vonása a dolgoknak :S
Tény, nekem úgymond mázlim van...

Örülök, hogy erre jártál!

Amúgy egy írót is kérhetnék az Escape-hez?
előzmény: Sospirosa hozzászólása, 2011. február 4. 19:42
Sospirosa
#10. 2011. február 4. 19:42
Kedves Balange!

Olvastam írásodat. Ez alapján és saját írásommal (Szerelmi játék) sok mindenre fényt deríthetünk. Igen, vannak emberek, akik sajátos alapelvek szerint élnek, s nem figyelve oda, sérülést okozhatnak a másiknak.

Örülök, hogy mi rémként került elő az vagy tanúságként szolgálta az életedet vagy az álom és fantázia világában ragadt meg. Annak kifejezetten, hogy kaptál egy pozitív példaképet, ki formát téged s lettél azzá, ami most vagy.

Sok szeretettel ajánlom, mint létező személyiségromboló poligám szektáról szóló életrajzi könyvet, ami a fundamentalista mormonokról szól. Egy onnét elmenekült nő írta Escape címmel.
Balage
#9. 2010. április 28. 10:51
Örülök, hogy tetszik. Próbáltam csattanósra tervezni a történetem ;o)
Köszi, hogy olvastál, és még inkább, hogy kommenteztél ;o)
Balázs
előzmény: Rájcsú hozzászólása, 2010. április 17. 10:31
Rájcsú
#8. 2010. április 17. 10:31
Nagyon tetszik! Gratulálok!
Balage
#7. 2010. április 16. 13:05
Köszönöm hogy olvastatok!

Örülök, ha tetszett írásom.
Van pár ember az életemben, aki meghatározóan formálta életem. Feri az egyik ilyen, aki amolyan példaképpént szolgált. Meglepő módon, de apám is ilyen, hisz hibáiból rengeteget tanultam és igyekszem nem megismételni azokat. (Barátnőm szerint néha túlságosan görcsös is igyekezetem ;o) )
Bevallom, ez az írás főképp magamnak készült (3-4 változat is elvetélt, a Mikulás napi meglepő kitagadás óta) és tényleg örülök, ha olyan formában tudtam kiírni magamból, ami olvasható mások számára is.
Köszi még egyszer!

(U.I.: Apám mellett szóljon, hogy Karácsony óta 2x is próbált visszafogadni, de azóta már én ragaszkodom a jelenlegi helyzethez.)
Eliza Beth
#6. 2010. április 11. 18:53
Én is köszönöm Ferinek, hogy ilyenné varázsolt téged! Mert biztos van köze mostani lényedhez :-)
markusdeak
#5. 2010. április 8. 22:42
Szörnyen tetszett.
Kovácsné Éva
#4. 2010. április 8. 21:35
Szia Balage!
Megint hoztad a már "szokásos" meglepetést! Újra egy távoli, idegen világot mutatsz be. Egy mást ...
Ismét telitalálat a témaválasztásod.
Nagyon örülök, hogy olvashattam!
Gratulálok.
katuska
#3. 2010. április 8. 18:35
gratula
Szabados Melinda
#2. 2010. április 7. 21:15
Pazar írás.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek