Balage - Karácsonyi lista (2009)

Ez egy tavalyi írásom, mellyel már akkor is szerettem volna tisztelegni a Tollal.hu 2009-ben aktív szerzőinek. Mondhatni, ez egy ajándék nekik, kik közül már sokan eltűntek, de el nem feledtettek...

 

Vajon tartósan el lehet határolódni a karácsony szellemétől? Ha valaki folyton morog, az ünnepek akkor nem lesznek rá hatással? Milyen lehet utálni a Karácsonyt? Szerintem nem egyszerű dolog...

 

Ehh... Karácsony! Nem tudom mit esznek annyira ezen a népek. Istenemre mondom, ez a világ legszétszórtabb, legdrágább és legidétlenebb ünnepe. Hihetetlen, mennyire kapkodóvá és szenilissé teszi az embereket a nagy Jézuska közeledte. Ráadásul le merem fogadni, hogy a mi családunkra ez az átlagosnál is jobban jellemző. A szentestére való készülődés, a sok kaja minél tökéletesebb formában és ízben történő találása, és a minél puccosabb ajándékok precíz megvétele senkinél sem egyemberes feladat. Na de nálunk... ami sok, az sok!

Azzal még én is megelégednék, ha december 24-én csakis a sütés-főzésé lenne a főszerep, hiszen enni minden nap kell, de neeem... Nem az van, hogy kész a kaja oszt pihi. Dehogyis! Az embernek otthonról már akkor el kell jönnie, mikor az asszony még javában az ebédhez szükséges előkészületekkel foglalkozik. És mindezt miért? Naná, hogy a pénz elköltéséért! Hiszen - idézem - „az eddig be nem szerzett ajándékokat is pótolni kell!".

Na nem mintha a meglepik többsége ekkorra már nem becsomagolva várná, hogy a fa alá kerüljön, de „valaki" szerint azért ezen a napon is kell időt szakítani egy végső nagybevásárlásra. Mégis, ki az úr a házban? - kérdezhetném, de tartok tőle, hogy azt kell mondanom, az asszony. Vagy a gyerekek, ha már itt tartunk. Egy biztos, nem én! Persze az senkit sem zavar rajtam kívül, hogy az utolsó pillanat hevében mindig elfelejtődik valami, ami miatt általában két fordulóssá válik ez a körút. De nem baj! Ez már csakis az én gondom!

Ha jól emlékszem, tavaly a keresztfiam maradt ki a sorból. Mintha olyan nagy probléma lett volna, ha nem kap semmit! Oké, elismerem, már október óta könyörgött mindenkinek egy „Fan of GD" nevezetű számítógépes játékért, na de ha nem megyek vissza érte, akkor is meglett volna neki másoktól. Ráadásul rögtön két példányban is. Persze az enyémnek, a harmadiknak már végképp nem tudott örülni a kis Andy. Két éve meg az anyósomnak nem vettem meg első körben az ajándékát. Valamilyen egzotikus, cserepes növényt akart mindenképpen magának. Már nem emlékszem pontosan, mi volt az, talán viola, vagy lavanda, akarom mondani levendula, de az is meglehet, hogy még inkább egy lótuszvirág. Volt is nagy hepaj a drága hitvesemmel! Alig hogy hazaestem, már mehettem is vissza a pénztárak előtti hosszú álldogálások sorába. Három és négy esztendővel ezelőtt is, mindig kimaradt valami. Szóval már évek óta minden szenteste, vagy inkább szent-délután másodszorra is nyakamba kell vennem az üzleteket. Mintha az ördög akarna packázni velem! Eleve, miért kell mindenképp mindenkinek ajándékot venni?

Egy szó, mint száz, szenilis ünnep ez a Karácsony. De idén... idén minden más lesz! Már december elején ráparancsoltam drágalátos nejemre, hogy írja össze kinek, mi kell, mert én ugyan nem cseszem el megint az egész napomat Karácsony előestéjén. Idén pihenni is fogok! Úgyhogy ez alkalommal feledékenység ide, vagy oda, mindent hazaviszek egy fordulóval! Nem lesz itt semmi cécó kimaradt dolgok miatt!

És most, kezemben a papírral, melyről már csak egy-két pipa hiányzik, végre nekiláthatok idei utolsó nagy túrámnak. Persze, egyeseknek a bevásárlás nem nagy kunszt, hisz kocsival semeddig sem tart elugrani valamelyik nagy hipermarketbe, plázába, vagy netalántán piacra, de nekem sajna csak a BKV által nyújtott fapados, tömegnyomor marad. Abból is a legrosszabb fajta. Alighogy felszállok az általam vagy öt percen keresztül várt villamosra, iszonyatos bűz csapja meg az orrom. Egy eléggé lepukkant némbertől jön a szag. Elgondolkodom, mi a rosszabb, az „illata", vagy a külseje. Mert azt azért meg kell vallani nem egy Elizabeth Tailor az illető hölgyemény. Inkább valamelyik mese vasorrú bábájára hasonlít ez a nőszemély. Kócos, vörös hajánál, szakadozott pufajkával fedett hatalmas testénél és ragyás arcánál már csak rücskös orra rémisztőbb. Undorral szállok le a legelső ajtónyitódásra. Inkább megyek a következővel és fagyoskodok még tíz percet, minthogy egy járműben legyek vele!

Kis kitérőmnek köszönhetően vagy egy óra alatt érek az általam kiszemelt pláza elé. Hatalmas felhajtás van már az épület előtt is. Fabódék tömkelege jelzi hogy itt a pénzköltés ideje. Átverekszem magam a tömegen. Nem kell nekem semmi tőletek! Megvan a saját listám, hagyjon mindenki békét nekem! Szemem a földre szegezve végre beérek az épületbe.

Háát, bevallom, kicsit meg kell állnom körbetekinteni. Akármilyen gáz ünnep is ez, de azt azért meg kell vallani, nem semmi a körítése! Szemet gyönyörködtető arany fénnyel világító ezüst szalagok, lámpák és gömbök csillogják be a mennyezetet. Bár nem értek teljesen egyet azzal, hogy fákat irtsunk csak azért, hogy egyetlen egyszer fel lehessen díszíteni őket, de ezek a szemkápráztató díszítések... Ezek még nekem is bejönnek. Csak azt tudnám, szegény fenyőket mi a fenéért kell kivágni!? Miért nem lehet azt elhagyni?

Na mindegy... Nem lényeg. Inkább a dolgomra koncentrálok. Előkotrom azt a nyavalyás listát a pakkomból. Aszongya, hogy az apósomnak kellene egy football kupa. Basszus, ezt elfelejtettem volna! Már egy hete megrendeltük gravírral együtt. Az lesz ráírva: „Az aranylábú focistának". Szegény vén Dani bá'! Állítólag annak idején ő volt a falu legnagyobb csatára. De azért legyünk őszinték... Az ő a korában nemhogy arany, de még ezüstlába se lehet senki ember fiának! Ugyanakkor... nem mondom, még nyolcvan évesen is elég jól rúgja a bőrt. De azért aranyláb...

Gyorsan ki is váltom a cuccot, nem kevés pénzt elszórva, majd a papirosom következő sorára vetem tekintetem. Na szép... Az asszony még a szomszédék, Lévai Sanyiék pár hónapos ikreire is gondolt. Hogy is hívják azokat a vakarcsokat? Ha jól emlékszem az egyiket kissé szokatlannak keresztelték: Fábiánnak, vagy Fülöpnek, míg a másik hagyományosabb nevet kapott, Gergőt, vagy Jánost. Na szóval, még ezeknek a kis mitugrászoknak is kell venni némi babaholmit! Csak azt tudnám minek? Hiszen fel sem tudják fogni, hogy mit kapnak! Micsoda egy pazarlás!

Belépek a bébi-játékboltba. Mindenhol felesleges vackok sora fogad. Na, itt igazodjon ki az ember! Mit vegyek egy csecsemőnek? Pontosabban kettőnek? Egy fiatal anyuka és négy év körüli szőke kislánya nagy nevetve turkálnak a lim-lomok között. Hogy mit élveznek annyira a különböző játékok próbálgatásában? Na jó, a kiscsajt még csak-csak megértem, hiszen gyerek. Viszont az anyja! Le merem fogadni, hogy halálra unja magát a Barbie-k és Kenek között. Meg amúgy is, minek ez a nagy cécó?! Száz százalék, hogy otthon vagy ezer játék várja a kölyköt, anélkül hogy nemzője akár egyetlen egyszer is leült volna mellé kipróbálni azt. Minden csak látszat. Csakis a kívülről nézőknek szól. Azért pár pillanatig még el-elnézem őket. Őket, ahogy mosolyogva és kacarászva élvezik egymás társaságát. Egy pillanatra szeretnék én is csatlakozni, de tudom, erre most nincs idő. Soha, semmire sincs idő ilyenkor! Hihetetlen, hogy az ember nem pihenhet! Kiválasztok két akciós plüssöt. Tudom-tudom, hogy fiúknak lesz, de a matchboxokhoz még akkor is kicsik. Még lenyelnék valamelyik alkatrészt. Aztán az egész rokonság kit hibáztatna? Naná hogy engem! Na, abból nem esztek! Szóval a két elvett cuccal odaballagok a kasszához, és lerakom őket. A pénztároscsajszi mintha észre se venne, úgy nézi némi italt kortyolgatva a hancúrozókat. Vagy tíz másodperc után kénytelen vagyok köhinteni, erre ő rémületében eldobja magától a poharát. Már szinte természetesnek veszem, hogy mind rám fröccsen. Persze ettől még egy eléggé szabados mondat kicsúszik a számon. Hirtelen minden tekintet rám mered. A legszörnyűbb a négyéves csöppség csodálkozó szemének látványa. Ez nem az én napom! - gondolom. Még szerencse, hogy nem tört az üveg!

- Bocsásson meg Uram! Nem vettem észre! Annyira ügyetlen vagyok - mondja az eladó, szinte zokogva.

- Semmi baj! - próbálom menteni helyzetem. És valóban úgy hagyja el a számat ez a mondat, mintha igazán így is lenne. Magam is meglepődök nyugalmamon. - Amúgy mi volt benne? Citromlé? - igyekszem kiszagolni a kabátomból.

- Citromos szóda - vallja be ő szemlesütve.

- Na jól van, az majd megszárad - mosolygom kényszeredetten. - Ez van. A mai napom úgyis már csak ilyen.

Ahogy kilépnék az ajtón, valami megrántja nadrágom szárát. A szőke páréves az.

- Bácsi, kéjem ne legyen máj olyan szomojú - kérlel, s kezembe nyom egy szaloncukrot. - Nekem ez mindig segíjteni szokott. - Azzal mosolyogva visszahúzódik anyukája mögé. Édesanyja felém biccent, s végre kezdem érteni...

Leguggolok és egy köszönöm kíséretében megpuszilom kicsiny homlokát.

Boldogan lépek ki ebből az üzletből. Körbenézek, és tekintetem ráesik a középre állított hatalmas fenyőre. Gyönyörű-szép! Tudatalattim egy része valahol még mindig azt mondja, hogy pár napért felesleges elpusztítani ezt a hatalmas örökzöldet, ugyanakkor elég rá egy pillantás és az ember lelke megtelik valami nagyon mélyről jövő belső békével. Elmosolyodok. Valahogy most már nem csak a tömeget látom, hanem azt is, hogy az eddig oly komor, sőt szomorkás arcok mindenhol derűt, örömet sugároznak magukból. Gyorsan beletúrok zsebembe, elővéve cetlimet, s a következő nevek már nem csak kötelességet jelentenek számomra. Adni akarok nekik valamit! Valami szépet! Na nézzük, Kató keresztanyámnak egy asztalterítőt írt fel kedvesem. Hát, nem tudom, mire gondolt, de egy ilyen ajándék nekem biztosan nem okozna túl nagy örömet. Szerencsére az árusok közt egy hímzéssel foglalkozó asszony is akad. Nem is akármilyen! Nemcsak címertáblája, de ruhadísze is elárulja, hogy ő bizony egy igazi palóc. Zöld szeme nem követi keze sebes mozdulatsorát, helyette vidáman nézegeti a vásárlók tömegét. Na, ez az, ami kellhet a kerkémnek! Gyorsan belevésetem monogramját az egyik asztaldíszbe, a legszebbe, és máris kicsilingelem azt a pár ezrest ezért a felbecsülhetetlen, kézzel készített csodáért.

Következőként unokaöcsémnek a kisfia kerül célkeresztembe. A nyolcéves kis Pistike. Na, hát ez a gyerek... Mióta megtanult beszélni, azóta mondogatja nekünk, hogy ő nem kisfiú. Ne is nevezzük mi kis Pityukának, Istikének! Ő bizony már nagy! István a neve, és nem fogad szót ő holmi becézgetéseknek. Nem is hallja meg őket! Tessék a teljes nevét kimondani, ugyanúgy, ahogy az apjának. Mi lehet szebb ajándék egy ilyen konok kölyöknek, mint hogy felnőttként kezeljük? Hát nem is veszünk mi gyerekes ajándékot neki! Helyette kap egy egész barkácskészletet. Igaz, hogy a listámra valami „fabrikálj magadnak" gyerekverzió van írva, de azt hiszem neki egy igazi, egy felnőtt változat sokkal jobban megfelel majd. Sőőőt! A dobozára ráírattatom az eladóval a kissrác teljes nevét. Ezek után majd hatalmas metálkék betűk jelzik, hogy ez bizony Székács István tulajdona.

Bár még meg kell majd néznem, hogy a szabó Árpi bácsikámnak méretre hajtotta-e újonnan vett nadrágját, jelen pillanatban egyéb okok arra kényszerítenek, hogy későbbre halasszam a gatya-elhozatalt. Na nem kell itt nagydolgokra gondolni! Épp ellenkezőleg! Szóval irány a slózi! Miközben a kobra rituálé tart, azaz kisdolgomat végzem, addig azért a falfirkákat is szemügyre veszem. Kész költők, poéták születnek ezek közt a falak közt! Kedvencem névtelenül, görbe betűkkel íródott:

„Gondolkodnék, de már itt sem vagyok!"

Ugyanakkor további észlényt tükröz az alábbi kétsoros is:

„Luciferka Istenka,

de nagyon beittam ma."

Szóval, aki azt mondja, hogy a klotyón nem lehet művelődni, az nem volt még férfi wc-ben. Na jó, cipzár felhúz, irány a naci! Secc-perc alatt nálam a cucc.

Innentől kezdve nincs miért sietni, körbe is nézek a pláza előtti bazársoron. Szinte mindent árulnak most. A legmenőbbek a forralt borosok és a kis mütyűrösök, ugyanakkor adnak el zoknit, babát, utazótáskát és még sorolhatnám. Kedvesemnek, bár megvan már a meglepije, azért még veszek egy parfümöt. Közben eszembe jut a reggeli hontalan asszony. Ki tudja, ha hazafelé találkozok vele, akkor legalább neki is adhatnék valamit. Egy kis bejglivel fel is tankolok. Ha összefutok vele, akkor az övé lesz, ha nem, akkor sem veszik kárba.

Sajnos nincs szerencsém. Most nem volt a villamoson. Sebaj, így is egy órán belül hazaérek. Belépek az ajtón, és a gyerekek már futnak is felém. Mosolyuk a legrosszabb napot is gyönyörűvé tenné. Hát még a mait!

- Laci, Judit, ti mit gondoltok? Apu ma mindent megvett végre? - élcelődök velük. Sajnos hamiskás félretekintő mosolyuk egyértelműen a nemre szavaz. Szerencsére ezúttal a lista mindenhol kipipálva. Büszkén állok életem szerelme elé, lerakva a csomagokat. Neki csak egyetlen kérdése van felém:

- És a fa?

Hjaaa, a fa... Na, már megint mehetek vissza!

 

 

2010. január 4.

 

Folyt köv... (12.24-től)

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Balage
#33. 2012. december 24. 19:37
Szia!

Kicsit sajnálom, hogy nem sikerült idén találkozni veled, mert egy igazi színfoltja vagy az oldalnak. Hozzászólásaid élettel töltik meg az étert.
Örülök, hogy köztünk vagy!

Kellemes Ünnepeket Neked is!
Balázs
előzmény: Csilla hozzászólása, 2012. december 23. 20:21
Balage
#32. 2012. december 24. 19:35
Örülök, hogy tetszett!

Remélem, jövőre is együtt nosztalgiázunk majd ;o)
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. december 23. 18:08
Balage
#31. 2012. december 24. 19:33
Valóban, nagyon szép ajándék a könyv, a mi fánk alatt is lesz jó néhány idei Tollalos nyomtatvány.
Viszont még jobb, ha a fa mellett ott a szeretet. Ezt kívánjuk a feleségemmel együtt mindenkinek!
Szép Karácsonyt!
előzmény: hozzászólása, 2012. december 23. 16:37
Balage
#30. 2012. december 24. 19:31
Mondtam már, hogy imádom a hozzászólásaidat?
Kellemes Ünnepeket Neked, és minden idetévedőnek egyaránt!
Balázs
előzmény: andor hozzászólása, 2012. december 23. 15:26
Balage
#29. 2012. december 24. 19:30
Viszont az a kevés név aranyat ér ;o)
Igyekszem egy újabb listával lezárni majd az idei évet.... ;o)
előzmény: Answer hozzászólása, 2012. december 23. 14:47
Balage
#28. 2012. december 24. 19:28
Imádlak Andy!
Megkésve bár, de törve nem, köszönöm a visszajelzésed. Valószínűleg lesz majd egy újévi listánk idén/jövőre. Attól függ, mennyi szabadidőt ad a család karácsonykor...
előzmény: andor hozzászólása, 2011. február 1. 20:27
Csilla
#27. 2012. december 23. 20:21
Kedves Balázs!

Ügyesen összefabrikáltad anno "karácsonyi ajándékodat", az ünnep előtti nagybevásárlás hangulatával megspékelve.

Nagyon tetszett, hogy a "szőke páréves" tiszta mosolya és csillogó tekintete mindent megváltoztatott, egészen más fényben láttatta veled a világot....

Pihenéssel, vidámsággal eltöltött, békés karácsonyt és boldog új évet kívánok, szeretettel:
Csilla
Fer-Kai
#26. 2012. december 23. 18:08
Jé, erre nem is emlékeztem!

Pedig érdekes kétsorosban lettem megemlítve, mint kapocs (nem Zsóka), vagy talán egy világvégi jóslat a felfejlődésről: innen Oda.
A szerző némi alkoholt is fogyaszthatott. Én ekkor már leginkább Szódát - antialkoholista és monogám hajlamú lévén.
De aztán ott is lettek komoly bakik, s meg is szűnt az oldal, én pedig - sokat tanulva a Többiek pozitív kritikáiból - visszatértem, mert itt új lapokat írtak tele Tollal.

Jót mulattam, nosztalgiáztam :)
andor
#25. 2012. december 23. 15:26
Kedves Balage!
Írásod olyan, mint egy több évig öregbített V puttonyos tokaji, vagy még inkább egy formás, évente felállított szép karácsonyfa! A nevek a díszek a fán, melyek addig teszik azt, amíg véletlenül le nem pottyannak. Ha összetörik, csak emlék marad, ha megússza, jövőre talán még visszakerülhet a fára! Jó volt olvasni ezt a kicsi, de tartalmas írást! Kellemes Karácsonyi ünnepeket és jó csimpaszkodást kívánok neked és minden olvasódnak!
Szeretettel egy nagyon csimpaszkodó Andy
Answer
#24. 2012. december 23. 14:47
Névsorolvasás...
Kevés név publikál közülük ma is.
Sajnos.
De az élet halad...
Eliza Beth
#23. 2011. február 2. 16:01
Szuper! :-))))))))))))))))
előzmény: andor hozzászólása, 2011. február 1. 20:58
andor
#22. 2011. február 1. 20:58
Izzadok még, kinrímeket vajudtam, sokat, tömöröket.
Nem sikerült, pedig igyekezetemben lerágtam a körömömet!

Nnnnna! Így jó? :)))
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. február 1. 20:36
Eliza Beth
#21. 2011. február 1. 20:36
Miért nem köszönömömet? :-)
előzmény: andor hozzászólása, 2011. február 1. 20:27
andor
#20. 2011. február 1. 20:27
Jó gondolatok rögzülhetnek egy rossz versbe Ezért jelentkeztem itt, a helyes utat keresve.
Egy karácsonyi lista ötlött a szemembe.
Kedves barátaim neve jött itt velem szembe,
Sorról-sorra, Pista is volt felsorolva közte?
Már a fene tudja! De föltünt egy Andy neve,
Én volnék az? Könny lepte el a szömömet,
Semmi nem tudná most elrontani örömömet!
Fogadd kedves Balage ezer köszönetemet!
Balage
#19. 2010. december 30. 16:15
Örülök örömödnek, és hogy azt megosztottad velem. Ezekért a visszajelzésekért már bőven megérte ;o)
Azért remélem a folytatásban sem csalatkozol :P

Köszönöm én is & BÚÉK!
Balázs
előzmény: katuska hozzászólása, 2010. december 17. 18:21
Balage
#18. 2010. december 30. 16:13
Imádom a kritikádat!!!!!
Köszi & BÚÉK!
Balázs
előzmény: Mara hozzászólása, 2010. december 17. 17:27
Balage
#17. 2010. december 30. 16:12
Szia!
Szavaidból nem a sértés jött ki, hanem a jótanács. Igyekeztem megfogadni, bár épp ezért kétszer is át kellett írnom a 2010-es listát, de remélem, megérte ;o)

Amúgy szerintem akár egy ember tanácsán is érdemes elgondolkozni, max., ha egy kicsit sem ért vele az ember, akkor félreteszi. És minden sokaság eggyel kezdődik ;o)

Köszi még egyszer a javaslatokat & BÚÉK!
Balázs
előzmény: Hoporty hozzászólása, 2010. december 17. 17:22
Balage
#16. 2010. december 30. 16:08
Kipihentem magam, újult erővel megjöttem ;o)
Köszönöm a jókívánalmat, és Kellemes Ünnepköztét, valamint BÚÉK!
előzmény: Tara Scott hozzászólása, 2010. december 17. 16:36
katuska
#15. 2010. december 17. 18:21
Drága Balage! Olyan volt ez az egész, mint egy bolondos, bohókás névsorolvasás. És hogy örültem, hogy ott a nevem :) !!
Kedves író-olvasó barátaim, hadd tanítsak nektek egy bölcsességet, amit egy igen idős, számomra roppant kedves barátnémtól tanultam. Ő azt mondja, a lábvíz lehet kellemes, de nem a karácsony. Az szép, meghitt, békességes, áldott, csendes stb.
Balage kedves, legyen hát nektek is csendes, lélekemelő, áldott ünnepetek!
És várjuk a folytatást!
Mara
#14. 2010. december 17. 17:27
Kedves Balage, ellentétre építetted elbeszélésedet,ás nagyon jól végigvezetted a karácsonyi előkészülés negatív és pozitív fonalát.
Szeretettel gratulálok: Mara
Hoporty
#13. 2010. december 17. 17:22
Kedves Balage!
Köszönöm, hogy reagáltál hozzászólásomra és
külön örülök annak, hogy szavaimat nem bántásként élted meg.

A tanács is csak egyfajta vélemény komolyabban inkább akkor érdemes rajta elgondolkodni, ha százalékosan többen jegyzik meg.

Irhatnál még ehhez hasonlót mondjuk "A hivatalban", Nyaralás nehézségei" "Kötelező rokonlátogatás" stb. címekkel. :)))

üvd:hoporty
Tara Scott
#12. 2010. december 17. 16:36
Várom a következő részt, és így biztos, hogy kellemesebb lesz az ünnep és talán kicsit pihizhetsz is. :)
Nagyon boldog, békés, szeretetteljes Karácsonyt kívánok én is Neked, és Szeretteidnek!
Üdv: Tara
előzmény: Balage hozzászólása, 2010. december 17. 15:57
Balage
#11. 2010. december 17. 16:02
Szia Hoporty!

Nagyon örülök kritikádnak! Főleg azért, mert elmondod, mire kell odafigyelnem. Tetszik ez az őszinteség! Persze a pozitív visszajelzés is ;o)

Megpróbálom legközelebb nyitottabbá tenni a sorokat ;o)

Örülök, hogy erre jártál, és átgondolom tanácsod!

Kellemes Ünnepeket!
Balázs
előzmény: Hoporty hozzászólása, 2010. december 17. 15:55
Balage
#10. 2010. december 17. 15:57
Nálunk idén lesz az első olyan kari, aminél nem kell még az utolsó pillanatban rohangálni. Ennek azonban az az oka, hogy nem leszünk itthon, hanem szülőtől szülőhöz járunk majd menyasszonyommal, s ez a szabi már holnap kezdődik ;o)
Apropó, emiatt sajna lehet, hogy hanyagollak majd titeket egy hétig, de a két ünnep közt leszek (a 2. részt is akkor pakolom fel, bár addigra még párszor átírom, mert még nem az igazi ;o))
Úgyhogy előre is Kellemes Ünnepeket!
Balázs
előzmény: Tara Scott hozzászólása, 2010. december 17. 13:32
Hoporty
#9. 2010. december 17. 15:55
Kedves Balage!
Valóban hosszú volt ez a felsorolás, de ez szerintem pozitívumként értékelhető.
Úgy vélem ez adja meg az egész történetnek a keretet, azt a végeláthatatlanságot, melyet a karácsonyi készülődés során él át az ember.

Bennem ez így jelent meg... ohhh még egy sor?
Na ne még ezt is kell venni? :)

Ilyen hosszas történetet nem könnyű megírni, mert minden egyes mondatot kicsit nyitva kell hagyni, hogy az olvasót érdekelje mi lesz a következőben.

Remek írás volt.

Nagy Pistikétől éreztem egy kis lanyhulást, de lehet, hogy csak számomra nem volt annyira érdekes, viszont a végére kíváncsi voltam, ezért végig olvastam.

üdvözlettel: hoporty
Balage
#8. 2010. december 17. 15:54
Mivel személy szerint sokat köszönhetek ennek az oldalnak a "lakóinak", ezért ennyi a minimum, amit megérdemeltek :D
Örülök, hogy tetszett az írás, bár mint olvasó, nem vehetlek számításba, hiszen nem csak hogy a neved jelen van a műben, de személyes ismeretségünk sem tud objektívvá tenni. Ettől függetlenül szerényen és szubjektíven megjegyzem: szerintem igazad van minden pozitív visszajelzésben :P
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2010. december 17. 12:07
Balage
#7. 2010. december 17. 15:50
Részben örülök, részben sajnálom, ha így gondolod. Sajnálom, hogy bonyolult lett, és örülök a szarkasztikus jelzőnek ;o)
Hát, remélem, bírja az olvasó, de ha ők nem is, akkor színt vallok, ez kivételesen a Tollal egykori csapatának szól, és nem a nagyközönségnek (bár próbáltam számukra is értékelhetőt alkotni, de ha nem jött össze, akkor majd legközelebb (nem a 2. résszel!) kárpótlom őket). Köszi, hogy rám néztél!
Balázs
előzmény: hozzászólása, 2010. december 17. 10:24
Tara Scott
#6. 2010. december 17. 13:32
Nagyon sok mindenben igazad van. Én is elhatározom minden évben, hogy jövőre megveszem év közben az ajándékokat. Persze nem lesz belőle semmi. A házat előtte 2 héttel feldíszítjük, így 24.-re csak a fa marad, meg a főzés. De valamiért még mindig el kel szaladni. :)
Eliza Beth
#5. 2010. december 17. 12:10
Embere válogatja, kinek mi a bonyolult. Nekem pl. a számomra értelmetlenül egymás mellé került szavakból, írásjelek nélkül alkotott vers a bonyolult. Attól még lehet jó, hogy én nem értem, max. szegény költőnek eggyel kevesebb olvasója lesz...
előzmény: hozzászólása, 2010. december 17. 10:24
Eliza Beth
#4. 2010. december 17. 12:07
Én mint olvasó, bírom követni. Akkor is, ha nekem nincs ilyen hosszú listám.
Én mint Tollal-tag, megköszönöm, hogy érdemesnek tartottál megemlíteni. Azt is, hogy pusztán a Tollalosok kedvéért összeállítottál egy ilyen szép hosszú bevásárlólistát, humorral körítve.
Emlékszem tavalyról az írásra :-) akkor is megmosolyogtam szegény áruházi száműzöttet, a maga elszántságával :-)
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek