Bájos erdőlakók

Egy másik versem úgyancsak a LirArt pályázatán. A fenti kép mellé íródott.(Hídvégi Andrea: Tündér)

 

Valamikor zsongott tölük az erdő,

mikor még egészségesek voltak a fák.

Halk vízcsobogás zaja mellett némán

álltak s csodálták ezt a harmóniát.

 

Mára elmentek, nincs szükség már rájuk,

sivár lelkünknek nem kell a Nap, fénysugár.

Jó nekünk a sötétségben élnünk, bár

lelkünkel fizetünk, de azért ez nem kár.

 

Egy tündér  maradt, lemondott lelkéről,

osztozott a kedvenc fáinak sorsában.

Áldozata nem mérhető gyémántban,

de mégis új élet fakadt a nyomában.

 

 

A kép forrása

(Kedves, szép vers! - Eliza)


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Gandalf
#5. 2014. július 29. 20:00
Kedves Kató megtisztel a véleményed, köszönöm.
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2014. július 29. 16:41
Gandalf
#4. 2014. július 29. 19:59
Köszönöm szépen.
előzmény: Mara hozzászólása, 2014. július 29. 15:38
Juhász Kató
#3. 2014. július 29. 16:41
A természet pusztulását, az élet sivárrá válását
jól ábrázolja versed.
Gratulálok!
Mara
#2. 2014. július 29. 15:38
Nekem nagyon tetszik fantáziadús versed.
Szeretettel gratulálok: Mara
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek