Azúr lenyomat

Világok virágait hintette távoli kultúrákra kíváncsi lépteim elé

 

Búzavirág tekintet omlott meztelen

testemre, amit ölelt,

nektárt cseppentve félte létem Zebegényét.

Azúr fénnyel árasztotta fáradhatatlan

elmém, betegségek messze lebbentek létemtől.

Világok virágait hintette távoli

kultúrákra kíváncsi lépteim elé,

könnyes mosolyt sziporkázott édes arca.

Huncut, kamaszos pillantásaim szavak

nélküli kódját birtokolta, simogatását

vágytam, szórtam gyermekeim útravalójaként.

Fenséges eleganciája ihlette szárnyaló fantáziám

keleti, sejtelmes kelmékbe öltözve.

Lélekharangja sikolyt csókolt ajkamra,

könnypatakkal árasztva életem, pergetve

éveket, s létezést fájdalmas őrületben.

Dimenziónk szélsőséges világa rezegteti,

gondolat kapcsolja vágyaink.

Tükrömben fürkészem apró ráncaim,

keresve arcom vonásait.

Agyam, s szeretetem filmje csak pereg,

ábrándos homályban ringatózom,

ahol búzavirág tekintet omlik

 

meztelen testemre.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mimmy
#6. 2015. szeptember 29. 15:47
Köszönöm drága Answer, Édesanyámról csakis így tudok írni, egyébként ez abból a bizonyos szabad verscsokorból való.
előzmény: Answer hozzászólása, 2015. szeptember 28. 21:36
Mimmy
#5. 2015. szeptember 29. 15:45
Köszönöm Jana, Édesanyám ihlette.
előzmény: Ruder - Jana hozzászólása, 2015. szeptember 28. 19:00
Answer
#4. 2015. szeptember 28. 21:36
Széles érzelmi léptékű versedhez gratulálok!
Ruder - Jana
#3. 2015. szeptember 28. 19:00
Gyönyörű! Csak gratulálni tudok. Igazi költemény!
zsuzsahorváth
#2. 2015. szeptember 28. 10:14
S dimenziókon át pergethetjük életünk filmjét...
Tetszik a versed!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Az elbizakodott egérke