Az operaház fantomja

A gyertyák lángjai imbolyogva teszik láthatóvá a test valamennyi zugát.

 

Gyertyák sora keretezi az ódon, de mégis elegáns fotelt, melyről lágyan omlik le a mélybordó brokát. Finom lepelként száll a füstölgő illat, melyek a gyertyák mélyéből törnek elő. A szoba barokkos berendezése alig észrevehetően rajzolódik a háttérben, az imbolygó fénynyalábok egy férfitestet simítanak végig. A fotelban elnyúlva pihen. Arca egyik felét álarc fedi. Jobb kezén fejét támasztva szendereg édesen. Kidolgozott izmok... aranylóan fénylő combok... tökéletes képhatás.
A műtermen a félig nyitott ablakból szinte észrevétlenül átsiklik a lágy szellő, meglibbentve a selyemfüggönyt, mely habként emelkedik. A gyertyák lángjai imbolyogva teszik láthatóvá a test valamennyi zugát.
Gina, a festő tekintete végigpásztázza a férfi ernyedt vonalait, megigazítja az állványon a vásznat, s újra és újra végigsiklik tekintete modelljén. Elvarázsolják a mélybarna és rubin színek keveredéseiben fürdő karok, a mellkas szinte észrevétlenül emelkedő mozgása. Folyamatos változást lát a fények érintésében. Lágy mozdulattal emeli ecsetjét. Szinte csobbanásnak véli, ahogy a festék hozzátapad az anyaghoz, oly finoman húzza azt végig, nehogy felébressze a csendben szunyókáló testet.
A vászon lassacskán képpé alakul, a lány tüzes tekintettel pásztázza alkotása tárgyát, akit most egy műtárgynak érez, a legtökéletesebb szobrászi műnek. Vöröses haját elhagyva csatja aláhull, fürtjei kibomolva omlanak vállára, melyből semmit sem érzékel. Alkot, agya minden lüktetésével örökíti meg a pillanatot. Arca rózsái egyre vörösebbre érnek.
Egy mécses sercegve adja meg magát, kissé homályosabbra festve a terem távolabbi szegleteit. Gina meggyújt egy illatgyertyát, mely mézes zamata orrát csiklandozva keleti varázsú fáraókra emlékezteti, s képzelete elrepíti ecsetével a messzi távolba.
Ilyenek lehettek a mindenség urai. Íly tökéletesen férfiak! - játszik a gondolatokkal.
Talán ő az Operaház fantomja? - kérdezi magától.
A fiú teste bronzosan csillogva nyúlik el teljes mozdulatlanságban a hatalmas fotel ölén.
Már látható a kép értelme, s az álarc csontfehérségének kontrasztja valóban az Operaház fantomját sejteti. Gina ujjaival fátyolosan vezeti a festék vonalát, sejtelmessé, de mégis láthatóvá téve modellje izmos felépítését.
Hirtelen megáll, éreznie kell a testet szabadon, az arányok a kezében... a tenyere, az ujjai is ezt súgják. Leteszi ecsetjét, megtörli kezeit. Áll a fiú mellett, egészen közelhajol bronz testéhez. Megfoghatatlan erő húzza egyre közelebb. Elönti a különös vágy, érzi a lüktetést tomporában. Leheletfinom mozdulattal érinti meg a hasat, sejtelmesen végighúzza ujjait a kőkemény mellkas felé, végigszaladnak ujjai a lágy arcélen.
A modell megfogja a lány kezét, s eggyé olvadt tenyérrel combjához húzza a finom ujjacskákat. A gyertyák fogyó fénye misztikus izgalmat szór sziluettjükre. Gina gombolni kezdi blúzát, melyet festékfoltok tarkítanak. A fiú belenyúl, s érzi feszes melleit. Elkezdődik a visszafordíthatatlan rezgés közöttük, testük forrón feszül egymáshoz. Combjaik szorosan ölelkeznek. A fotel befogadja, elnyeli ritmusos mozdulataikat, melyek lassan az orgazmus felé repítik őket. A lány hajfürtjei meg-megcsillannak a finom fényben, majd modellje karjára omlanak. Táncol a testük, felforrva zihál mellük. Izzadságcseppek gyöngyöznek hasukon, mint ezer kristányszem. A brokát bíbor fénye tükröződik fénylő combjuk között.
Pihegve ölelkeznek, miközben a festék lepereg a vásznon, vakítóvá varázsolva az Operaház fantomjának arcélét.........

 

2012.10.01. Mimmy

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mimmy
#6. 2012. november 2. 13:29
Gondoltam, de ez kellett nőtársaim felrázására, köszike, hogy bele tetted. ölellek: mimmy
előzmény: Balage hozzászólása, 2012. október 2. 11:40
Mimmy
#5. 2012. november 2. 13:28
Igen, a fotó ihletett, meg is csináltam pasztellben, láthatod is nov. 25-ig az FMH-ban. -egy kedves barátom küldte át, ha véletlenül kifogynék az ötletekből, el is indította a fantáziám rendesen. köszönöm tetszésed.
mimmy
előzmény: Csilla hozzászólása, 2012. október 2. 19:54
Csilla
#4. 2012. október 2. 19:54
Nekem tetszett az írásod, kedves Mimmy.
Rendkívül érzéki ... a kép láttán ilyesmire gondoltam.
A fotó adta az ihletet, vagy az csak utóbb, illusztrációként került a szöveghez?
Mara
#3. 2012. október 2. 12:34
Kedves Mimmy,,
szeretettel olvastalak: Mara
Balage
#2. 2012. október 2. 11:40
Kissé cenzúragyanús, de részemről még belefér. Mi több tetszett. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

A sárkány, a fiú és az erdő