Az erdő rémei

Egy árnyas, hűs, rejtekadó tűlevelűkkel dús helyről, ahol még a vándorló madár is megáll, olyan erdőről mesélek most nektek.

 

Abban a csodás erdőben élt, - pont abban, nem másikban -, az állatok királya. Tudom, elég furcsa, de megtörtént. Ott ült fenyőből készült trónján szigorú képpel az oroszlán, - de itt kell megjegyezni, hogy királyunk igazándiból egy vajszívű oroszlán volt, aki titkon plüssöket gyűjtögetett -, s mellette a bírák ücsörögtek szépen sorban. A borz meg a farkas, mint helyettesek; a róka, mint írástudó; aztán jött medve kapitány, - aki a szarkától lopva csillogó koronákat vásárolt, mert arról ábrándozott, hogy egyszer kiüti trónjáról az oroszlánt -; aztán következett a harkály, természetesen, mint mindig, itt is a doktori címmel büszkélkedhetett, s végül szegény nyúlfutár.

Így üldögéltek egész nap. Mikor este lett, mindannyian elaludtak. A király úgy horkolt, hogy a tűlevelek leestek a fáról éppen medve kapitány hasára. A kapitány felriadt, mert azt hitte, hogy nyílvesszők záporoznak rá. Hirtelen valami rágcsálás, kopogás ütötte meg a fülét. Ijedtében a király ölébe ugrott. Az állatok királya eleinte mérges volt, de aztán őt is elkapta a félelem, felébresztette a farkast, a farkas a rókát, a róka harkály doktort, az felrázta nyúlfutárt, hogy szaladjon el, s nézze meg, mi okozza ezt a zajt!

- De olyan sötét van, hogy az orromig se látok! - próbált ellenkezni a remegő nyuszi, de hiába, mennie kellett.

A többiek ott maradtak a helyükön, s együtt reszkettek, mit a nyárfa levele. Hiába rettegett legjobban a nyúlfutár, futás közben az éjfekete erdőben hol egy fának, hol egy bokornak csattant neki, s a végén még félni is elfelejtett a sok ütődéstől. Virradatra ért haza teljesen összetörve, a többiek pedig otthon várták gubbasztva s fogvacogva. Reggel aztán a híres király és nemesei elaludtak, s egész délelőtt szundikáltak. Délutánra nagyon megéheztek. Megparancsolták a főszakácsnak, hogy hozzon rögvest valami harapnivalót. Megjegyzem, hogy a főszakács a menyét volt, mert jól tudott tyúkot lopni. Most is hozott még kakast is a faluból! A király és társai bekebelezték, majd ismét elaludtak.

Ezen az estén nem medve kapitány, hanem most farkas helyettes riadt fel. Rá tobozok potyogtak, s ahogy felserkent, valami suhogást hallott, s hogy-hogy nem, hát ő is épp a király ölében kötött ki. Úgy történt minden, mint előző nap.

Harmadik éjjelen maga a király ijedt fel álmából. Fű- és levélzörrenést, halk kopogást hallott. Mindenkit azonnal fölébresztett, s ismét összebújva várták meg a reggelt.

A király országgyűlést tartott amint fölkelt a nap! Felsoroltatta az erdő lakóit róka írnokkal, - aki mellesleg nagy tyúk- és kakastoll gyűjtő volt, hogy mindig legyen elég írótolla, egyszer még egy pávatollat is sikerült szereznie, egy görénnyel cserélte egy hamis nemesi címért -. Ahogy hallgatták a neveket, egyszer csak nagy horkolást, szuszogást hallottak. A király bátorságot vett magán, s odament egy fához, lehajolt, s bekukucskált az odúba, mert azt gondolta, ez a lárma csak onnan jöhet. Igaza is lett! Az újonnan idetelepedett süni család két pici csemetéje volt a hangadó, Pite, a kissün és testvére Szuszi, no meg persze a barátaik, a csíkos mókusok, Bubi és Mogyi. Az éjszakai rémisztgetők is ők voltak, mert nagyon szerettek csínyt tenni. Azért medve kapitány nem zárta be őket, de egy picit a mutató ujjával megfenyegette a két tüskebökit és a két csíkos apróságot. Azok kissé szeppenten pislogtak vissza, de lehet, hogy csak az álmosságtól...

Mindenesetre éjjelente az erdő királya és nemesei azóta békésen alszanak, de ne gondoljuk, hogy a sünik és mókusok nem huncutkodnak többet... a múltkor én is zörgésre riadtam éjszaka, s megláttam, hogy két kis csíkos csalafinta mókuska beszökött a kamránkba, s az ablakon két tüskéshátúnak dobálta le az összes diónkat...

 

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
szigetneni
#6. 2012. március 19. 08:51
Nem ugyanaz a Zsófi, őt nem ismerjük. Szép napokat!
Eliza Beth
#5. 2012. március 18. 12:06
Netán ugyanaz a Zsófi, aki Pite szülinapjáról írt? :-))
előzmény: szigetneni hozzászólása, 2012. március 18. 10:53
szigetneni
#4. 2012. március 18. 10:53
Köszi mindkettőtöknek! 9 éves Zsófi lányunk írta a mesét, sajna nem olvastam el rendesen, s most látom, hogy akad benne pár hiba, sebaj. Hajrá mindenkinek! Írni - olvasni - mesélni jó! Szigeték
Balage
#3. 2012. március 17. 18:20
Megmosolyogtattál. Grat!
Eliza Beth
#2. 2012. március 17. 18:11
Picikét nem igazán Pitéről szól a mese, de azért aranyosak a figuráid! :-))
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek