Az elátkozott szarka

...mindenki magából indul ki...

 


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szarka. Külsejében elegáns, fekete frakkjába fehér tollak szőve, bár télen-nyáron ezt viselte, az öltözéke mindig fényes volt, és makulátlan. Igazándiból nem is a szépségével, hanem a természetével volt a baj.
Nem tisztelte mások tulajdonát, lopott, mint egy szarka. Ha szépet látott, vagy valami csillogót, ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy megszerezze magának, és a fészkébe vigye. Nem is sejtené senki, mi minden volt már abban a kuckóban. Hányan hullajtottak már könnyet, bánkódva az ellopott holmijukért. De a szarka csak a fényes kincsre gondolt, mások szomorúságára sohasem. Ha a Kerek Erdő felett szárnyalt, a szerzés öröme tartotta izgalomban, tekintetével pásztázta a tájat, hol csillan meg valamiféle számára értékes portéka.
Élt a közeli udvarban egy pihe-puha hófehér cicuska. Gyakran elkószált a Kerek Erdőig, ahol a barátai éltek. Egy napon a gazdájától aranyszínű csengettyűt kapott ajándékba. Büszkén viselte piros nyakörvvel a nyakában, és a szeme ragyogott a boldogságtól.
Talán a szépséges csengettyű csilingelő hangja keltette fel a szarka figyelmét. Meglátta a gyönyörűséges holmit, és megkívánta magának. És az alkalom nem váratott sokáig magára. A cicuska éppen önfeledten játszott az erdőben a barátaival. A játék hevében, nehogy a csengettyű hangja elárulja bújócskázás közben, kioldotta a piros nyakörvet.
Letette egy fatörzsre féltve őrzött ajándékát. Több se kellett a tolvaj szarkának! Felkapta nyakörvestül, és a magasba repült vele. Egyenesen a fészkéig.
De még odáig is elhallatszott a kismacska keserves jajveszékelése. Nem találta sehol sem féltett-becses kincsét.
Nem sajnálta meg a tolvaj szarka. De a cica bánata mégis szíven találta.
Arra gondolt, mi lesz vele, ha egy napon őt is kirabolja valaki, és senki sem törődik majd a bajával.
Attól a naptól kezdve nem volt egy nyugodt perce. Mindig csak erre tudott gondolni. Ha az erdő fölött szárnyalt, hiába simogatta meg a langymeleg szellő a szárnyait, nem élvezte már a szabadságot.
Ez járt a fejében még akkor is, amikor mulatságba hívták, és mindenki önfeledten nevetett, táncolt. Nem tudott többé gondtalanul örülni a barátaival az életnek.
Csak a zsákmányolt csengettyűre gondolt. Meg van-e még? Nem lopta-e el valaki? Mert hát mindenki magából indul ki.
Amikor visszatért a fészkébe, izgatottan sorra vette a kincseit, és megkönnyebbült. Nézegette örök aggodalmának okozóját, az aranyszínű csengettyűt. Meg volt. Az övé volt. Mégsem tette boldoggá.
Megváltozott. Örömtelen és zaklatott lett. Soha semmi sem sikerült neki. Úgy érezte, elkerüli a szerencse, pedig csak ő lett más.
A cicára gondolt, a fülébe csengett a csengettyű elvesztése miatt felcsukló keserves sírása. Tudta jól, hogy ő okozta a cicának ezt a bánatot, amikor elrabolta a kincsét.
És azóta neki semmi nem sikerül. Ekkor furcsa gondolata támadt. A kismacska biztosan elátkozta őt.
Fel kellene keresnie a rontás levételére a Kerek Erdő vajákosát, a bibircsókos orrú, rút boszorkányt. Akkor talán visszatérne a szerencséje.
Ezen morfondírozott még akkor is, amikor észrevétlenül a háta mögé lopakodott a kerek Erdő Réme, a félszemű és galád vörös kandúr.
Rávetette magát a figyelmetlen szarkára. És abban a pillanatban ott termett a hófehér cicuska. Sokszor látták már egymást az erdőben.
- Ne bántsd a pajtásomat kandúr koma! - kelt karmocskáit élezve a szarka védelmébe. Látta a vörös macska, hogy a szarka nem lesz könnyű préda. Barátja van, aki kiáll mellette.
Elengedte hát a zsákmányát.
Elszégyellte magát erre a szarka. A cica megmentette az életét.
Visszatette a csengettyűt a farönkre, ahol boldogan, és csillogó szemekkel megtalálta a fehér cicus. A nyakába csatolta, és vidáman táncolni kezdett. Milyen szépen szólt az a csengettyű!
Titkon leste a lombok közül a szarka, és jóleső érzés töltötte el. Most már tudta, hogy nem a cicus átkozta el őt, hanem a saját rossz lelkiismerete.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
dezsoili
#55. 2015. január 3. 18:14
Mindig szeretettel olvasom aranyos, tanulságos történeteidet.Gratulálok!
Fer-Kai
#54. 2012. október 15. 13:42
Bocs, azt hittem feltűnő lesz, hogy a hozzászólásom tején van egy link, ami egy másik mesédhez vezet - a tanulságok okán.
előzmény: ariadne hozzászólása, 2012. október 15. 12:32
ariadne
#53. 2012. október 15. 12:32
Milyen róka? És ki az a baba jaga? Jaj!
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. október 15. 11:40
Fer-Kai
#52. 2012. október 15. 11:40
www.tollal.hu/mu/a-megbocsajtas-tava

Ebben a mesé(d)ben mindenki rosszban sántikál...
Leginkább a róka, aki pórul is jár.
Mindaddig, míg egy mesebeli tündér rávezeti a megoldásra, és megbocsát - elsősorban önmagának (mert ez így működik).
Szerencsére felismeri, elfogadja a segítőt.
Ha Baba Jagának vagy sárkánynak látta volna... akkor még most is vakarózna. Sajnos.
előzmény: ariadne hozzászólása, 2012. október 15. 08:42
ariadne
#51. 2012. október 15. 08:42
Na erről beszéltem éppen. Én teljesen jól vagyok magammal köszi szépen:) De sosem viselkednék így, hogy megérkezek egy közösségbe, ha jól emlékszem egyetlen írást töltöttél fel, és máris próbálkozom valakit sértegetni. Nekem eszembe sem jutott hozzászólni az írásodhoz, végig sem olvastam, mit szórakozzak mások álmaival?
Én már jó ideje itt vagyok, köszönöm mindenkivel jól megvoltam, sosem próbálkoztam másokat "kóstolgatni". kívánom neked, hogy te is legalább ilyen békességben meg legyél itt, és keress magadnak mást
alantas viselkedésedhez. De tudod, amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten.
Benned nincsen meg az alázat mások munkája iránt.
Nyugodtan ragasztgasd rám jóságosan, hogy én nem vagyok megbékülve magammal, pedig a felállás teljesen más. Nem azonosak a fogalmaink a jó modorról. Szeretném, ha abbahagynánk már ezt a beszélgetést, inkább írjál valami mást:)
előzmény: Lakó Péterfi Tünde hozzászólása, 2012. október 15. 08:25
Lakó Péterfi Tünde
#50. 2012. október 15. 08:25
Jajj, Ariadne, kedves! Egészen elképeszt ahogy a dolgokat látod. Komolyan mondom, inkább hazudok neked! Pedig nem szokásom! Nagyon jó volt a meséd, profin van megírva, tanulságos, csodálatos! Most már jobban érzed magad? Ezerszer, már az elsö hozzászolásomnál is, kijelentettem: nem akarlak bántani, de te önmagadat bántod!!!! Kívánom neked, hogy megbékülj magaddal! Szívböl kívánom!
előzmény: ariadne hozzászólása, 2012. október 15. 08:02
ariadne
#49. 2012. október 15. 08:02
Kedves Csilla:)

Először is nagyon köszi a kedves hozzászólásodat:)
A polémiával kapcsolatban már nem az első alkalom, hogy feltöltöttem mesét, fer-kai (és most már lakó tünde) még sosem fogalmazott meg pozitív észrevételt, negatív kritikának sem nevezném a hozzászólásaikat, inkább sértegetésnek, amiből nem látom, hol lehetne épülni.
Nem látom értelmét, hogy kitegyem magam ennek, aztán meg kórusban üvöltik, hogy sértődős vagyok, nem fogadom el a kritikát stb.
Rengeteg embert kedvelek ezen az oldalon:) fer-kait még valahogyan elviseltem, sőt azt hittem elülnek a hullámok, de amint lakó tünde lovat adott alá, újra kezdte. Az írásnak semmiképpen nem lehet a célja egy ekkora vita. Persze az írást nem hagyom abba, túl régóta írok már, de itt az oldalon közösségi élmény is, hiszen mindannyian írunk, és olvassuk, véleményezzük egymást, így azt is tudjuk, micsoda ihlet "gyilkos" a sértő hozzászólás. Ez nem lehet senki célja, hiszen tudjuk, ma az irodalom mennyire mostohagyermek, szinte egyetlen honoráriuma a hozzászólás:)
puszillak:ariadne
előzmény: Csilla hozzászólása, 2012. október 14. 21:10
Csilla
#48. 2012. október 14. 21:10
Kedves Ariadne!
Kedves állatmesédnek sok tanulsága van.
A legfontosabbak:
Ne lopj!
Szeresd felebarátodat, mint magadat!

A hozzászólásokat csak nagyjából futottam át.
Sajnálom, hogy ennyire szívedre vetted a kritikát.
Én azt mondom, ne hagyd abba az írást!

Az különösen szép dolog, hogy a kisfiadnak írsz meséket, ezt nagyon kevés szülő teszi meg.

Szép vasárnap estét kívánok, szeretettel:
Csilla
Fer-Kai
#47. 2012. október 14. 20:19
Siker, nézettség, rekord - szinte bármi áron.
Korunk bűvszavai. Szarkák és kakukkok mindene.

(Fehér galambra vagy cicusra figyelj.)
előzmény: ariadne hozzászólása, 2012. október 14. 18:54
ariadne
#46. 2012. október 14. 18:54
Köszi az áldást, megérkezett:))) 45 hozzászólás! rekorddal búcsúzom:)
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. október 14. 17:11
Fer-Kai
#45. 2012. október 14. 17:11
Küldjünk áldást
(hogy vége legyen az önrontásnak).
előzmény: Lakó Péterfi Tünde hozzászólása, 2012. október 14. 16:11
Lakó Péterfi Tünde
#44. 2012. október 14. 16:11
Társak lettünk Fer-Kai :) Az áldomást mikor isszuk meg? :)))
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. október 14. 12:51
Fer-Kai
#43. 2012. október 14. 15:12
(Javítás: lesben)
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. október 14. 15:10
Fer-Kai
#42. 2012. október 14. 15:10
Az előző hozzászólásom 4 perccel követte a tiédet, és meg is fordult a fejemben, hogy rémeket fogsz látni, azt fogod hinni, lesbe állok.
Pedig csak annyi történt, hogy feltöltöttem egy mesés történet folytatását (tudom, nem érdekel), utána meg körülnéztem. A legolvasottabb cikkek címszó idevezetett - nyilván azért, mert éppen ott voltál, és bejegyzést írtál.

Zárásként idemásolom a képaláírást, amiben egyetértünk:

...mindenki magából indul ki...

(Ebből kell kihozni mindenkinek a lehető legjobbat, hogy minél tisztább legyen a lelkiismerete - és észrevegye, ha az kétségbeesetten jelez..)
előzmény: ariadne hozzászólása, 2012. október 14. 14:55
ariadne
#41. 2012. október 14. 14:55
Eddig sem volt.
Azért ez hihetetlen, a múltkor azon erőlködtél, hogy nincs is ott híd amit írtam a mesémben, aztán valami kiscsirkés téma, most meg jössz itt nekem a szarka lelkiismeretével, hát ez vicc. Te lesben állsz, hogy mibe tudsz belekötni a meséimnél, tanács címszó alatt, egyesek szerint még meg is kéne köszönnöm.
Mindenesetre 40 hozzászólásnál tartunk, és ez nem semmi:))
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. október 14. 14:38
Fer-Kai
#40. 2012. október 14. 14:38
Rendben.
(Bár akkor már nem lesz szükséged a segítségemre.)
előzmény: ariadne hozzászólása, 2012. október 14. 14:34
ariadne
#39. 2012. október 14. 14:34
Hihetetlen szenvedéllyel vagy rám szállva, azt hittem már a múltkori óta leállítottad magad, pedig már akkor megbeszéltük, hogy nem szólsz hozzá az írásaimhoz.
Úgy látszik ezt egyféleképpen érhetem el nálad, ha többet nem töltök fel írást, csak hogy ne is lássam ezt a nicket. Én nem olvasok tőled, te pedig nem olvasol tőlem. Vedd már észre a társaddal együtt, hogy csak feleslegesen provokálsz, és indulatokat keltesz. Felejts már el lécci:) Ha egyszer szükségem lesz a dumádra, majd jelzem.
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. október 14. 12:51
Fer-Kai
#38. 2012. október 14. 12:51
A mesék emberi minőségről szólnak, vagyis belső épülésről, építésről.
Ha épülni, építeni vágyik az ember, könnyen megy és javára válik a meseírás, mesehallgatás és -olvasás.
Esetleges hibái ellenére, ettől a megjátszhatatlan őszinte szándéktól lesz hiteles a mese - akár adjuk, akár kapjuk.

Ez a mese, amit írtál, címestül, képaláírásostól és minden fordulatával, tanulságával együtt annyira Rólad, Neked (is) szól, hogy igazán megfontolhatnád és jobban megbecsülhetnéd, élhetnéd.
Sajnos az alábbi "párbeszéd" során szembehelyezkedtél vele. Így várni kell még a jó végre - a belátásra, tisztulásra, megnyugvásra -, ami előbb vagy utóbb kétségtelenül bekövetkezik.

Holnap legyen a Te vendéged!
előzmény: ariadne hozzászólása, 2012. október 14. 11:17
ariadne
#37. 2012. október 14. 11:17
Tudod, már réges-régen én sem írnék meséket, igazából csak egy-kettőről tartom azt, hogy jól sikerült, de általában havonta kell írnom egyet. Sokszor semmi ötletem. Amikor a kisfiam még kicsi volt, esténként közösen találtunk ki meséket, akkor könnyebben ment.
De ha már megírtam, átküldtem a mese-szombatra is, de már a másodszori eset, hogy nekiállnak sértegetni miatta, ami a mese, a kritika szempontjából huszadrangú kérdés, egyáltalán nem azért küldöm be, hogy épüljek a nemtetszés nyilvánításokból, a sértegetésekből, legfeljebb még nyögve-nyelősebben írom meg a havi egy mesémet.
Ez a vita tehát emberi minőségekről szól, és nem erről a nyamvadt kis meséről.
Köszönöm szépen a hozzászólásodat:)
ariadne
janos
#36. 2012. október 14. 11:05
Kedveseim!
Tanulni sokat lehet tőlem.
Nem is olyan régen, talán egy éve nekifogtam én is mesét írni de a kritikák amik jogosak voltak, hiába akartak engem építeni mert nem volt akit.
Abba hagytam mert rájöttem, hogy a meseírás nem megy nekem. Kaptam minden írásomhoz hideget, meleget de csak örülni tudtam és tudok nekik, mert sokat fejlődtem, legalább is mint ember, és ez közöttetek. Annyit megtanóltam, hogy a meseíráshoz egy külön lelkivilágra van szükség. A sértegetésnek semmi értelmét nem látom, a kritikákat nevetve fogadom, és mindig meglátom, azt, hogy a véleményeknek, sopkszór igaza van. Emberek vagyunk és tévedünk. Szeressük egymást gyerekek, hisz az élet úgyis tova száll....
ariadne
#35. 2012. október 13. 22:18
Nagyon szépen köszi a kedvességedet:)
puszi.ariadne
előzmény: Balage hozzászólása, 2012. október 13. 21:28
Balage
#34. 2012. október 13. 21:28
Tanulságos volt. Tetszett. Grat!
ariadne
#33. 2012. október 13. 21:02
Az én hibám, hogy más fogalmaim vannak az építő kritikáról, ami természetesen a jobbítás szándékával születik, felfedezni vélem benne a tapintatot, és más fogalmaim vannak a sértegetésről is. A tény, hogy ebbe a vitába beszálltál tükrözi, hogy más fogalmaink vannak az emberi kapcsolatokról is. Ne haragudj, de a "barátság" fényében sem tudlak megérteni, én sosem
léptem volna így, de, mint említetted ismeretségünk a nullával egyenlő, és a jövőben természetesen ehhez tartom magam. És most megint ugrom:) Dolgom van, téma most már tényleg lezárva.
Amúgy mellékesen olvastam az írásaidat, a honlapodat is, de ennek sincs már jelentősége. Ritkán szoktam hozzászólni bármihez, de válogatott stílusban, hogy jövök én ahhoz, hogy bárkit kioktassak?
Jó éjt!
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. október 13. 20:11
Eliza Beth
#32. 2012. október 13. 20:11
Megint ugrasz. Mondtam egy szóval, hogy idióta lennél? Miért érzel ki ilyeneket a szavaimból?
A személyes kapcsolatunkról beszéltem, az pedig nincs. Vagy szerinted van? Azt nem tudhatom, a háttérben olvasol-e tőlem bármit is, hiszen nem hagysz nyomot róla, ha igen. Hogyan is szimpatizálhatsz velem? Hogyan várhatod el, hogy viszonozzak valamit, aminek nincs jele?
Azt írod, a hozzászólásai alapján tekinted barátnak... de csak a pozitív hozzászólásai alapján?
Nem én találtam ki, de nagyon igaznak találom: Csak a barátok mernek őszinték lenni a másikhoz. Ennek fényében kellene fogadnod a szavainkat.
Jó éjt, és ne mérgelődj!
előzmény: ariadne hozzászólása, 2012. október 13. 19:55
ariadne
#31. 2012. október 13. 19:55
Én vagyok a hülye , hogy megint felvettem a kesztyűt és bedőltem a provokációtoknak. Az, hogy egyoldalú volt a szimpátia kedves Elisa, az már "lejött" az előző hozzászólásodból, hogy számosra a nullával egyenlő egy ember ismeretsége, de képzeld el vannak olyan emberek akiket a hozzászólásaik alapján ismerek, és tekintek "barátnak". Ha jogosnak érzek egy kritikát, természetesen javítom, te is vettél már észre hibákat, amit korrigáltam, ne akarj már te is egy idiótának beállítani. Az én hibám, hogy más véleménnyel voltam rólad. Hagyjuk a témát.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. október 13. 19:42
Eliza Beth
#30. 2012. október 13. 19:42
Nem lehet jelentéktelen egy ügy, ami ilyen indulatokat szít. Ennyi erővel én is mondhatom, hogy jelentéktelen ügy, hogy eddig szimpatizáltál velem. Az is, hogy a kapcsolatunk bánja, ami valljuk be, kb. a nullával volt egyenlő, hiszen nem beszélgettünk, nem találkoztunk...
Ha elővennéd a logikádat, megértenéd, amit Tünde említett. Két valóban apró hiba, amit egy-két tollvonással javíthattál volna. Egyszerűbb, könnyebb, gyorsabb lett volna, mint ez a vita. Légy felnőtt, Ariadne, és gondolj bele, egy gyermektől természetesen még nem várhatunk pl. Jókai-minőségű írást, tehát, ha ő követi el az említett hibákat, az ellen nem szól senki. De te már felnőttél, hivatalból írsz, ez a munkád, mégsem érvekkel, hanem foggal-körömmel véded. Gondokodás nélkül ugrottál, pedig senki sem akart bántani.
előzmény: ariadne hozzászólása, 2012. október 13. 19:33
ariadne
#29. 2012. október 13. 19:33
Sajnálom hogy ez a véleményed Elisa, leszögezném, hogy számomra NINCS JELENTŐSÉGE, hogy ez a mese hogyan sikerült.
Véleményed szerint meg kellene köszönnöm azt a véleményt hogy "nem tetszett" persze ez akkor jó, ha egy kisgyerek írta? Egyáltalán elolvastad a vitaindító kritikát? persze személyesen sosem ismertelek, de szimpatizáltam veled, eddig nem szóltál bele jelentéktelen vitákba és nem tettél tanúbizonyságot az igazságérzetedről. persze jogod van a véleményedhez, mindenkinek a természetében a sorsa, ami igazol téged.Sajnálom, hogy ebbe a vitába belefolytál, mert tulajdonképpen jelentéktelen ügy, de egy emberi kapcsolat bánja. Azért arra kíváncsi lennék, neked mi az építő lakó Tünde hozzászólásában, ezt kicsit kifejthetnéd nekem, ha felfedeznék valami építőt benne, talán épülnék:) és megköszönném:)
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. október 13. 19:10
Eliza Beth
#28. 2012. október 13. 19:10
Nem mindenki fogadja el a kritikát (ezt már említettem), de a többség kulturáltan utasítja el. Aztán lesz, aki megköszöni :-)))
előzmény: Lakó Péterfi Tünde hozzászólása, 2012. október 13. 18:58
Lakó Péterfi Tünde
#27. 2012. október 13. 19:07
Köszönöm, hogy elmondtad. Nagyon úgy néz ki, hogy az első kritikámmal pont azt az embert találtam telibe, aki nem tudja elviselni ezt. Úgy tűnik ne változott, nem tudott túllépni dolgokon.
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. október 13. 18:42
Lakó Péterfi Tünde
#26. 2012. október 13. 18:58
No, ez jólesett, Eliza Beth :) Lám, milyen az ember lánya... Kicsit megijedtem, megmondom őszintén, hogy valóban békétlenséget okoztam. Mi több, már akkor, mikor megírtam a kritikát, gondolta arra, hogy talán túl új vagyok ahhoz, hogy ezt tegyem. De azt éreztem, hogy muszáj leírnom, hisz nem akarok rosszat, és hátha tanul belőle a meseíró. Magamból indultam ki. Mea culpa.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. október 13. 18:46
Fer-Kai
#25. 2012. október 13. 18:56
Megfontolásra, mindenkinek:

Attól a naptól kezdve nem volt egy nyugodt perce. Mindig csak erre tudott gondolni. Ha az erdő fölött szárnyalt, hiába simogatta meg a langymeleg szellő a szárnyait, nem élvezte már a szabadságot.
Ez járt a fejében még akkor is, amikor mulatságba hívták, és mindenki önfeledten nevetett, táncolt. Nem tudott többé gondtalanul örülni a barátaival az életnek.

Amikor visszatért a fészkébe, izgatottan sorra vette a kincseit, és megkönnyebbült. Nézegette örök aggodalmának okozóját, az aranyszínű csengettyűt. Meg volt. Az övé volt. Mégsem tette boldoggá.
Megváltozott. Örömtelen és zaklatott lett. Soha semmi sem sikerült neki. Úgy érezte, elkerüli a szerencse, pedig csak ő lett más.

Titkon leste a lombok közül a szarka, és jóleső érzés töltötte el. Most már tudta, hogy nem a cicus átkozta el őt, hanem a saját rossz lelkiismerete.
Lakó Péterfi Tünde
#24. 2012. október 13. 18:53
Köszönöm. Azért szerencsétlenkedek továbbra is...
előzmény: ariadne hozzászólása, 2012. október 13. 18:40
Lakó Péterfi Tünde
#23. 2012. október 13. 18:51
Köszönöm a tájékoztatást, s a kilátásba helyezett előléptetést :))) Sajnos (vagy hál' Istennek) nem vagyok egy ijedős asszonyka. Elég hamar megmondom amit gondolok, és komolyan mondom, távol áll tőlem a bántó, ártó szándék. A mézes-mázas hízelgést nem szeretem, akkor sem, ha az az én irányomba történik. Érezni lehet, ha valaki szeretettel írja akár a pozitív, akár a negatív kritikát, vagy csupán "jó pontot" akar szerezni (nem tudom, van aki ezt díjazza? :)). Ha hivatalos "Mumus" (:))leszek majd, akkor tudnotok kell, hogy nem fogom vissza magam, de nem is sértegetek. Szándékosan biztosan nem.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. október 13. 18:39
Eliza Beth
#22. 2012. október 13. 18:46
"téged egy közönséges és tehetségtelen szerencsétlennek tartalak" - Mi ez, ha nem fröcsögő düh? És most fröcsöghetsz rám is, nyugodtan! Főleg, ha elárulom, igenis jónak tartom Tünde azon írásait, amelyeket olvastam. Akkor is, ha te "hivatalból" írsz. Ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy jobban...
Az oldal békessége pedig pontosan a te dühöd miatt borult fel!
előzmény: ariadne hozzászólása, 2012. október 13. 18:40
Eliza Beth
#21. 2012. október 13. 18:43
Kedves Ariadne!
Egyszer már eljátszottad ezt a sértődős játékot. Akkor próbáltam elsimítani, békíteni, most már nem teszem.
Elmondhatsz akárminek, biztos vagyok benne, vagyok olyan kulturált, mint te, elvégre udvariasan szólok hozzád, ahogy Tünde és Fer-Kai is tették. Te voltál az, aki egyszerre támadásnak vette a jó szándékot, és az égbe ugrott.
Talán, ha elfogadnád, hogy senki nem akar bántani, nem rosszindulatból jelzik a hibákat feléd, egyszerűbb lenne az életed. Nem lehet, hogy bizonytalan vagy magadban, és emiatt veszel mindent támadásnak?
előzmény: ariadne hozzászólása, 2012. október 13. 18:23
Fer-Kai
#20. 2012. október 13. 18:42
Tünde, elárulom Neked, hogy bő egy évvel ezelőtt írtam néhány kritikát Ariadnénak, és hasonló volt a reagálás. Az első hozzászólásomnál azért nem említettem ezt, mert őszintén reméltem, és meg is akartam adni a lehetőséget, hogy most ne így legyen.
Hiszen - jó esetben - változik az ember, és túl tud lépni dolgokon.
Ez nem mindig óriási eredmény. Szintén saját tapasztalat, hogy leggyakrabban csak annyi történik, hogy az ember egy automatizmust lecserél egy másikra. Persze azért ennek is lehet üdítő eredménye:
például automatikus segítőkészség, jóhiszeműség.
előzmény: Lakó Péterfi Tünde hozzászólása, 2012. október 13. 18:30
ariadne
#19. 2012. október 13. 18:40
Szomorú, hogy neked unalmas a békesség. Én még nem láttam sehol a neved, persze ez nem azt jelenti, hogy nem vagy közismert ember. Mindenesetre az lehetsz, ha egyszerűen csak megérkezel egy közösségbe, és ezen a módon akarsz beilleszkedni.
Ne haragudj, már velem is előfordult, hogy nem tetszett egy írás, mégsem szóltam hozzá, hogy nem tetszett, persze ha 8-9 éves vagy akkor ez egy jó írás. Szerintem ez modortalanság. Részemről meg nyugtázd boldogan, hogy "fröcsög belőlem a düh". Én viszont téged egy közönséges és tehetségtelen szerencsétlennek tartalak, aki azt álmodta, hogy tud írni. Részemről téma lezárva, további jó szerencsétlenkedést!
Eliza Beth
#18. 2012. október 13. 18:39
Kedves Tünde!
Fer-Kai a mi Mumusunk, személyesen neveztem ki, de lehet, eztán megöröklöd a címét, őt pedig feljebb emelem a ranglétrán. Ő lesz a FőMumus. :-)))
Kevesen vannak - jól látod -, akik komoly, építő jellegű észrevételeket tesznek, és azok is, akik elfogadják a kritikát.
Ariadne nem ilyen, vele már volt egy csata... Azóta nem kritizáljuk, ha egyszer nem kéri...
Észre fogd venni, ki az, aki nem szereti, aki elviseli, és ki az, aki igényli.
előzmény: Lakó Péterfi Tünde hozzászólása, 2012. október 13. 18:04
Lakó Péterfi Tünde
#17. 2012. október 13. 18:38
No, ezzel teljesen egyetértek! :)
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. október 13. 18:37
Fer-Kai
#16. 2012. október 13. 18:37
Sőt:

Meseírók, tanuljatok a saját mesétekből! :-)
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. október 13. 18:34
Fer-Kai
#15. 2012. október 13. 18:34
Nincs szükség agresszióra, sem önagresszióra ("lelépek innen"), csak önvizsgálatra és belátásra.
Ami csak akkor fájdalmas, ha az ember görcsösen ragaszkodik egy (ön)illúzióhoz.

Meseírók, tanuljatok a mesékből!
előzmény: ariadne hozzászólása, 2012. október 13. 18:23
Lakó Péterfi Tünde
#14. 2012. október 13. 18:32
Ja, és elárulom neked: minden oldalon moderálnak, még ha te erről nem is tudsz...
előzmény: ariadne hozzászólása, 2012. október 13. 18:23
Lakó Péterfi Tünde
#13. 2012. október 13. 18:30
Fantasztikus... Fröcsög belőled a düh. A nevem ott van minden hozzászólásomnál. A teljes nevem. Vállalom amit írok, mondok, s nem dobálózok nagy szavakkal. Tény, hogy vannak irodalmi portálok, ahol senki nem mer egy kritikát leírni. Hm... Unalmas lehet végigolvasni a hozzászólásokat :) Mekkora lehet ott a boldogság, ahol mindenki mindenkivel teljes mértékben egyetért! Ne haragudj, de az, ha leírom a véleményem, az még nem rosszindulat! Ha írsz, és ezt közé is teszed, el kell fogadnod a negatív kritikát is! A sértegetésről pedig: vedd a fáradtságot és olvasd el, kérlek, hányszor sértettél meg a válaszaidban, miközben én valóban próbáltam megértetni veled: nem akarlak bántani!
előzmény: ariadne hozzászólása, 2012. október 13. 18:23
ariadne
#12. 2012. október 13. 18:23
Azért azt érdekesnek tartom, hogy jelen vagyok jópár irodalmi portálon, ahol nem jellemző az ilyen jellegű " építő" kritika, amit fer-kai és te, bocs, de nem tudom hogy hívnak, képviseltek. Vannak helyek, ahol nem sértegetik a másikat, pedig az oldal szerkesztői nem moderálnak, egyszerűen csak a tagok kulturáltak, és ezért jól kijönnek egymással. Bizonyára vannak írások, amik nem sikerülnek szenzációsan, persze ez nem jelenti, hogy a szerzője gyermeki szinten van. gyakran azzal emelnétek az oldal színvonalát, ha csöndben maradnátok. fer-kai te meg lécci fejezd be ezt a kultúr-köntösbe bújtatott acsarkodást, amit irányomban folytatsz, ígérem lelépek az oldalról, és nem zavarom tovább a köreiteket.
ariadne
#11. 2012. október 13. 18:13
" Hivatalból" írok meséket, nem azért, hogy egyeseknek lehetőséget szolgáltassak arra, hogy lesben álljanak a rosszindulatukal, kiváltképpen nem azoknak a kritikájára vágyom és nem tekintem "építőnek" akiknek az íráskészsége erősen megkérdőjelezett a számomra. Természetesen ezt nem kívántam közölni veletek, nem olvasom, és nem véleményezem az írásaitokat. Nem az első eset, hogy sértő véleményt fogalmaztok meg, nem tekinteném "építőnek" hogy valakit 8-9 éves gyerek színvonalára helyeztek, egyáltalán nem kötelező a meséimet ide feltöltenem, nehogy lerontsam azt a "magas" színvonalat, amit képviseltek.
Lakó Péterfi Tünde
#10. 2012. október 13. 18:04
Nos, annak ellenére, hogy ez volt a világos szándékod, nem sikerült megbántanod azzal, hogy olvasatlanul, illetve "beleolvasva" lepocskondiáztad az írásom. Nem kell várnod a többi írásomra, már van az oldalon egy pár :) Tudod, mielőtt leírtam amit gondolok a mesédről, vettem a fáradtságot és elolvastam, kétszer is. Hogy véletlen se bántsalak meg, mert nem ez volt a szándékom ( bár te vérig sértődtél). A képességeimről inkább nem ejtenék szót, még azt is félreértenéd. Mindenesetre tartom magam az észrevételemhez, sőt, ki merem jelenteni, hogy hibát követsz el azzal, hogy nem gondolkodsz el a kritikán, annál is inkább, hogy 8-9 éves fiadnak íródott! Javaslom gondold végig, hogy vajon helyes vagy helytelen, ha így tálalod a mesét a gyereknek? Az ő érdekében. ( Még jobban megerősítettél abban az érzésben, hogy csak szépet és jót lehet hozzászólni az írásaidhoz, és ezt tapasztalom sok másiknál is. Ez szomorú. De hála Istenek Fer-Kai hozzászólása kissé kezdi helyrebillenteni az egyensúlyt :))))
előzmény: ariadne hozzászólása, 2012. október 13. 17:17
Fer-Kai
#9. 2012. október 13. 18:03
Nem bizony. Vagy mégis?

Számomra minden ilyen esetben az a természetes, hogy megvizsgálom:
Vajon én élem-e, teszem-e azt, amiről írok, amit hirdetek?
S nem fogod kitalálni... (dehogynem!)
Utána sokkal jobban megértem, elviselem a prédikátorokat, farizeusokat...
előzmény: Lakó Péterfi Tünde hozzászólása, 2012. október 13. 17:54
Lakó Péterfi Tünde
#8. 2012. október 13. 17:54
Úgy tűnik nem sikerült megértetni a meseíróval a lényeget.... No, hát nem vagyunk egyformák.
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. október 13. 17:32
Fer-Kai
#7. 2012. október 13. 17:33
Amíg írtam, megérkezett...
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. október 13. 17:32
Fer-Kai
#6. 2012. október 13. 17:32
Szerepel ez a mondat a fenti írásban:

"Mert hát mindenki magából indul ki."

És persze ez igaz. Akkor is, ha közhelyszámba megy; akkor is, ha hirdetjük, de saját magunk esetében nem (mindig) szokott eszünkbe jutni.
Én is mindig elcsodálkozom, hogy a dicséretekben nem szokott kételkedni az (író)ember, kritikák esetében persze (?) már más a helyzet. Beindulnak az önvédő mechanizmusok, a rosszhiszeműség.

Ebből az derül ki, hogy jócskán vannak, akik nem annyira tanulni, jobbítani vágynak, sokkal inkább az elismerésre. Különösen fájó, ha meseíróknál találkozik ilyen jelenséggel az ember, hiszen a mesék azért vannak, hogy tükröt tartsanak, és - szájbarágás nélkül - tanulságokra ébresszék rá az olvasókat.
Hogyan is történhet ez meg igazán, ha közben éppen az író "alszik"?

Reméljük, itt nem ez a helyzet, és a meseíró örömmel (el)fogadja a kritikai észrevételt is, vagy megvilágítja, miért nem jogos.
Hadd tanuljon egy ilyen építő párbeszédből mindenki, hiszen ezért születtünk világra.
előzmény: Lakó Péterfi Tünde hozzászólása, 2012. október 13. 16:03
ariadne
#5. 2012. október 13. 17:17
Nem tisztelte mások tulajdonát, lopott, mint egy szarka. Ez egy kis viccnek szántam, éppen 8-9 éves kisfiamnak írtam.
A cica bánata mégis szíven találta, biztosan elkerülte a figyelmedet a "mégis" szócska, szerintem érthető, hogy miért, a 8-9 éves kisfiamnak érthető volt, sajnálom, hogy neked meghaladta a képességeidet.
Dereng, hogy amikor feltűntél az oldalon, beleolvastam egy írásodba, de semmi említésre méltót nem találtam benne, még építő kritikára sem volt érdemes, így nem is szóltam hozzá, de érdeklődve várom legközelebbi írásodat:)
ariadne
Lakó Péterfi Tünde
#4. 2012. október 13. 16:03
Huha... Nekem most, azt hiszem, le fogják harapni a fejem. Nem tetszett. Ahogy elnézem itt az életet, a hozzászólásokat, mindenkinek tetszik minden, senki nem igazán ír kritikát. Azt gondolom, hogy a kritika építő lehet. Jómagam mindig szívesen fogadom.
Azért, ha nem bánod, akkor leírom egy-két észrevételem. Rögtön az elején ott van: "Nem tisztelte mások tulajdonát, lopott, mint egy szarka."... A szarka lopott mint egy szarka? Hm...
A másik: "Nem sajnálta meg a tolvaj szarka. De a cica bánata mégis szíven találta." Ugyanabban a mondatban. A "nem sajnálta meg" és a " bánata szíven találta" között nem történik semmi ami jobb belátásra bírta volna a tolvajt. Elnézést kérek, ha ezt a mesét egy 8-9 éves kislány írta. Akkor ez egy jó mese... És kedves Ariadne! Ne vedd rossz néven a hozzászólásom, nem bántani akartalak, magamból indultam ki, én mindig tanulok a jogos kritikából. Tünde
Eliza Beth
#3. 2012. október 13. 13:57
Milyen igaz!
Mara
#2. 2012. október 13. 10:28
Tanulságos mesédhez szeretettel gratulálok
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek