Az éjszaka csendje

A dombok ölelte völgyben szunnyadó tizenkét házra ráborítja sötét fátylát az éj.

A hat villanyoszlopon sárgán világító izzók mellett alig látni az egyetlen magányos utcácska keskeny szalagját. Igaz, esténként senki sem jár errefelé. Van annak már tíz éve is, amikor egy idegen autós eltévedt és véletlenül behajtott a zsákfaluba.  A helybéliek - többnyire idős emberek - pedig a téli estéken korán behúzódnak a fehérre meszelt, vastag vályogfalú házaikba, majd az ablakok előtt gondosan elhúzzák a sötétítő függönyöket, melyek résein azonban utat törnek maguknak a televízió képernyőjének villódzó fényei. A településen a tartósan munkanélküliek csoportját a házőrző ebek alkotják, mert számukra ugatásra is kizárólag az ad okot, ha védendő területükre a közeli erdőből tyúklopási célzattal belopakodik egy róka.

Talpas Bódog is korán magára zárja háza ajtaját. A konyhai sparhelten forrón gőzölög a fürdővize. Ideje begyújtani a szobában is, mert hamarosan nyugovóra tér. Miért hűlt ki ennyire a hálószobája? Megborzong. A kályhába már a délután folyamán bekészítette a gyújtóst, mindössze annyi a dolga, hogy meggyújtsa az alatta lévő papírt. A kályhaajtó üvegbetétjén át látja, amint a sárgás piros lángocskák belekapnak a gyújtósként szolgáló száraz venyigébe, melyek gyorsan elégnek. Teheti rájuk a fahasábokat. Míg azok elégnek, addig megvacsorál, megborotválkozik és megmosakszik a kopott, nagyméretű zománcozott lavórban. Közben meghallgatja a rádióban az esti híreket. Nyolcvankét évig perelt a tükörrel, mert mindig talált kifogásolnivalót a fizimiskáján. Ám három évvel ezelőtt karácsonyra villanyborotvát kapott az unokájától, és azonnal nyugdíjazta a tükröt. Azóta egyik kezével kitapogatja az arcán a borostát, a másikkal meg megy utána a borotvával.  Oly tökélyre fejlesztette módszerét, hogy még a szomszédasszony sem talál kifogásolnivalót rajta, pedig nagy kritikusa Mári, főleg mióta megözvegyült. Érthető, hiszen ő is egyedül maradt. Immár tizenhat éve nem perel vele a neje. Jaj, pedig mennyit zsémbelt! Bárcsak most is itt sürgölődne, és a vacsora utáni mosogatás közben mondaná a magáét.  „Eredj Bódog, öntsd ki az udvarra a vizet, és nézd meg, hogy bezártad-e rendesen a tyúkól ajtaját!” Féltette ám a tyúkjait, jobban, mint az urát, mert róla azt tartotta, hogy rossz pénz nem vész el. Jó asszony volt Bözsike, itthon nevelte a négy gyereket, közben bajlódott a sok jószággal. Mégis, mire késő este hazaért a munkából, frissen főzött meleg vacsorával várta. Hogy tudott spórolni! Egy forintból kettőt csinált. Fizetésnapon odaadta neki a pénzt, még a cigarettára valót sem tartotta meg. Azt, meg a napi fröccsöt kifutotta a maszekolásból keresett pénze.

A fürdővizét beleönti a rocskába, és abban viszi kiönteni az udvarra. Megszokásból megnézi, jól bezárta-e a tyúkólat. Bodri, az öreg kutya mögötte ballag. Napközben kíséri a léptét. Komótosan mozognak, mint a ráérős, dologtalan emberek, csakhogy nekik a gyors mozgástól kenetlen kocsikerékként csikorognának az ízületeik. Milyen érdekes, a szobában fázott, itt kinn, a hold ezüstös fényében fürdő udvaron meg nem érzi a hideget. A fene tudja, hogyan működik az ember nyolcvanöt éves korában! Elvégre először lépett ebbe a korba, éppen egy héttel ezelőtt.

-         No, Bodri koma, eszel-e pörköltet? Már nem teszem el holnapra a maradékot. Elég volt három napig nyámmogni rajta.

Szagolgatja a kutya a tányérjába zúdított kihűlt pörköltet. Nem éhes, de azt mégsem hagyhatja, hogy reggelre mirelitté váljon.

Végelegesen bezárkózik Bódog, mert ma már nem megy ki a házból. Kikapcsolja a rádiót, ne mondja a magáét, úgysem hallaná a szobában, melynek ajtaját gondosan behúzza maga után. Négy nagydarab fát rak a tűzre. Megveti ágyát, de nem fekszik le. Leül az ágy szélére és figyeli, amint a lángok lassan felemésztik a fahasábokat, és bőrén érzi a levegő melegedését. Ismét rak a tűzre. Lassan akkora a hőség, hogy csecsemőt is lehetne füröszteni a helyiségben. Éppen lenne is a családban kisbaba, mert egy hónapja született az ötödik dédunokája. Küldtek képet a kis tökösről, és ígérte a fia, hogy eljön érte, elviszi kocsival Debrecenbe, hogy megnézhesse az új családtagot. De szegény gyereknek nincs erre ideje, mert hiába nyugdíjas, ha a menye mindenesnek tekinti, és rátestálja azokat a munkákat is, melyek pedig asszonykéz után kiáltanak. Hiába, no, megváltozott a világ.

Ha itt lenne Bözsike, napokig mesélhetné neki a másfél évtized alatt bekövetkezett változásokat. Elveszne felesége csodálkozástól tágra nyitott őzbarna szemében, és virradatig mesélhetné a családi eseményeket.

Nagyot pattan a tűzben az egyik fahasáb, mintha ezzel akarná félbeszakítani az öreg gondolatmenetét.  Felkászálódik Talpas Bódog, letérdel a tűzhely előtt, úgy eteti újabb falattal. Hárommal is.  Majd visszaül az ágy szélére és rezzenéstelen tekintettel figyeli a kályhában a lángok játékát. Olyan ez, mint a szerelem. Vagy inkább, mint a nász. A láng nem titkolt szándékkal nyaldossa a fahasábot, mígnem mindketten elérik a katarzist, a vörös fényű izzást. Nászukból zsarátnok marad, s ha nem szítják fel szerelmüket, akkor élettelen szürke hamuvá hűlnek.

Honnan jutott ez az eszedbe, Talpas Bódog? Sem életében, sem holtában nem csaltad meg Bözsikét! Közöttünk izzott a szerelem, mindig tettünk rá elég fát, hol én, hol meg asszony!

Nem, nem, ezeket a gondolatokat muszáj kiseprűzni a fejéből! Hűvösek az éjszakák.  Tenni kell a tűzre legalább három újabb fahasábot. Ha megébred éjszakánként, rendszerint a kályhában még szunnyad a zsarátnok. Elég lesz megkotorni a piszkavassal, rádobni az újabb adag fát, és ismét fellángol a tűz.

Leoltja a villanyt, bebújik az ágyba. Nyakig magára húzza a pehelypaplant, és úgy fordul, hogy láthassa a kályhában a lángok és a fahasábok nászát.

Öt hét múlva karácsony. Két éve magányosan tölti a szentestét, bár hívja  Mári, menjen át hozzá, kettesben könnyebben telik az idő. Mindehhez kívánatos hamvas leányka módjára mórikálja magát a szomszédasszony, aki fiatalon sem tartozott a szépségek közé. Az elmúlt évtizedek azonban ezernyi ránccal díszítették az arcát, melyektől nem lett ugyan szebb, csak bölcsebbnek látszik. Úgyis hoz két hajtottat, egy mákosat és egy diósat. A lekváros kifli miatt meg nem érdemes átmenni.

Mi lenne, ha karácsonykor lenne a disznóölés? Arra csak hazajönne népes családjának éhesebb része! Bár az sem biztos! Nézzük csak!

Talpas Bódog édes izgalommal sorra veszi a családját. Négy gyerekét, két menyét, két vejét, nyolc unokáját, hat dédunokáját. Latolgatja, ki jönne és ki nem, ki szívesen, ki kényszerből, ki hozna ajándékot, ki vinné el a kolbász felét, ki tömné tele kocsiját hurkával, ki kunyerálná el a nagyobbik hátsó sonkát.  

Mire a kályhában véget ér a lángok és a fahasábok vörösen izzó násza, addigra Talpas Bódog már az igazak álmát alussza.  

Reggelre mínusz öt fok a kinti hőmérséklet.

Benn, a kályhában kihűlt a szürke hamu. Hajnalban már senki sem tett fát a tűzre.

Kakaskukorékolásra ébred Bodri. Nehézkesen kimászik óljából, beleszimatol a levegőbe.  Másodpercekig mozdulatlan állva figyeli a ház sötét ablakait, majd megfordul.  Elhallgass, vakkantja a tyúkól felé, s komótosan visszabújik meleg odújába, kényelmesen elhelyezkedik és elalszik. Ráér lustálkodni, elvégre még nem kelt fel a gazda, pedig a pirkadat immár alig észrevehetően húzkodja a falu feje felett az éjszaka sötét fátylát.

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Yolla
#5. 2017. november 28. 09:15
Kedves István!

Valóban figyelemfelhívásnak írtam, bár meglehet, hogy akiknek szólna, azok nem olvassák.

Barátsággal: Yolla
előzmény: Kovács L. István hozzászólása, 2017. november 28. 06:11
Yolla
#4. 2017. november 28. 09:13
Kedves Csilla!

Örülök, ha tetszett.

Barátsággal: Yolla
előzmény: Csilla hozzászólása, 2017. november 27. 17:56
Kovács L. István
#3. 2017. november 28. 06:11
Kissé nyomasztó történet. Én inkább a figyelem felhívást érzem benne, hogy a népes család lévén nagyon magányos az élete a bácsinak, és valószínűleg ez az álom már végleges. Valóban nagyon olvasmányos, élvezettel olvastam.
Csilla
#2. 2017. november 27. 17:56
Nem nevezhető cselekmény dúsnak a történet, mégis olvastatja magát. A magányos öregember cikázó gondolatai olyanok, mint a lángok játéka a kályhában. Élveztem. Köszönöm.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek