Az égő gyertya

Fer-Kai Fényünnep című képe mellé.

 

Valamikor réges-régen, amikor az emberek hamuba sült pogácsát ettek és hideg vizet ittak utána, valahol a mai Anglia területén, volt egy kis falucska. Ebben a faluban maradt fenn egy szokás, amelynek eredete elveszett az idő tengerében.

Egyesek azt mondják, a szokás még az első emberpártól, Ádámtól és Évától származik a Paradicsomból. Mások szerint Afrikában a bennszülöttek körében kell keresni az eredetét. S mivel folyamatos vita tárgyát képezte a szokás eredetének a keresése, megjelent egy újabb elmélet, amely a szokás eredetét Indiában kereste, azt állítván, a hindu Istenek adták át azt a Himalája tövében élő embereknek.

Közeledett újra a szokás időpontja. A világ minden tájáról érkeztek emberek a faluba, akikhez eljutott ennek a furcsa szokásnak a híre. Minden évben Vízkereszt napján összegyűltek a falu lakói, a legkisebbtől a legnagyobbig, a falu udvarházában. Este pontban hét órakor megjelent a falu legidősebb embere. Hozott magával egy hamuban sült kenyeret, meg egy üveg bort. Gyerekek érkeztek és annyi darab kenyeret törtek, ahány ember volt a teremben, ezt a fiúk végezték, majd érkeztek a lányok, akik a bort osztották el ugyanígy. Ezután elfogyasztották a kenyeret, utána a bort, majd egy negyedórát csendben ültek. Ezután az idős ember leült a terem közepére, az emberek körbeülték, és ő előadott egy mesét a világ keletkezéséről. Az volt a szokás egyik érdekessége, hogy minden évben más és más történet hangzott el. Nem volt szabad ugyanazt a történetet mondani.

Az izgalom a tetőfokára hágott. Soha nem látott tömeg gyűlt össze az idén. Három pogácsa is alig volt elég. A csendet az idegenből jött emberek nehezen bírták, nekik a negyedóra egy örökkévalóságnak tűnt. Végre az öreg aggastyán, aki éppen 103 éves volt, kiballagott középre. Leült, végignézett hallgatóságán, majd lassan, de csodálatosan csengő hangon beszélni kezdett:

- Ma egy nagyon érdekes teremtéstörténetet fogtok hallani. Én a nagyapámtól hallottam, soha senkinek nem mondtam el a mai napig. Most megosztom veletek.

- Kezdetben nem volt semmi, csak egy üresség. Egyszer egy hatalmas robbanás történt - ha odafigyeltek, még ma is lehet hallani -, és létrejött a Föld nevű bolygó. Hosszú folyamat vette kezdetét, megjelentek a növények és az állatok. A teremtő, akit mostantól Gyertyaöntő mesternek hívok, gyönyörködött mindenben. Viszont egyedül neki sok volt az egész Föld. Elhatározta, megsokszorozza önmagát, és így benépesedik a Föld. Nekiállt és készített két gyertyát. Egy férfit és egy nőt. Saját természetével ruházta fel őket, rendelkeztek a szaporodás képességével, így nagyon hamar benépesedett a Föld. Viszont egy dolgot nem mondott meg nekik. Éspedig azt, hogy hol lehet ezentúl rátalálni, mert, ahogy befejezte a két gyertya készítését, eltűnt örökre. Benépesedett hamar a Föld, a gyertyák pedig birtokba vették azt.

Megállt egy pillanatra az öreg, pillantását végighordozta a hallgatóságán. Mély csend honolt a teremben.

- Csakhogy nézzetek szét a világban. Mindannyian gyertyák vagyunk. Tűz nélkül élünk. Kialudtunk. Fény nélkül pedig milyen a gyertya?

Kínos csend volt odabent. Az öreg elővett tizenkét gyertyát, kört formált belőlük, majd elhelyezett egy gyertyát pont középen. Ezután így szólt az emberekhez.

- Nagyapám rájött, hogy fény nélkül él, ezért egész életét annak szentelte, hogy tanuljon meg égve élni. Mindent kipróbált, bevetette minden erejét, akaratát, de hiába. Végül belenyugodott, így van jól, ahogy van, fény nélkül. - Hírtelen elhallgatott, mert a terem közepén levő gyertya lángra lobbant, fénye bevilágította a termet. Véget ért a furcsa szertartás. Az égő gyertya azonban mélyen belevésődött az emberekbe. Mivel akkor gyertya a gyertya, ha ég.......

 

 

Galéria-játék részletei...

 

Az ihlető mű


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Balage
#17. 2013. január 12. 15:22
Tetszett. Grat!
Gandalf
#16. 2013. január 12. 14:24
Köszönöm Csilla .
előzmény: Csilla hozzászólása, 2013. január 11. 19:48
Gandalf
#15. 2013. január 12. 14:23
Köszönöm az észrevételeket át fogom írni. Kifelejtettem a képe szót pedig arra gondoltam.
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2013. január 10. 21:20
Csilla
#14. 2013. január 11. 19:48
Kicsit misztikus írásod komoly mondanivalót hordoz.
Gratulálok.
Fer-Kai
#13. 2013. január 10. 21:20
Egy kis pontosítás: a fotó nem sajátom - kivételesen egy internetről lehalászott képet használtam én is.

Az írásban nagyon szimpatikus érzések, gondolatok, jelképek mutatkoznak meg.
Mivel többen kedvesen (és joggal) megdicsérték, néhány segítő szándékú kritikai észrevételt teszek.

A fogalmazásmód alaposságra való törekvésről tanúskodik. Gyakran túlzottról is, ami körülményessé teszi - magam is sokat küszködöm ezzel ( szorgalmasan gyomlálok, javítok).
Hivatalos hangvételű mondatok születnek így, s életidegenül hatnak egy történetben - pláne a párbeszédben, mesélésben.
Például:

"S mivel folyamatos vita tárgyát képezte a szokás eredetének a keresése,..."
"rendelkeztek a szaporodás képességével"

Azért pontatlanság is akad. Például:

"Az égő gyertya azonban mélyen belevésődött az emberekbe."

Ez így nagyon durva lenne... :)
Az égő gyertya KÉPE vésődött bele az emberekbe.

Eliza észrevétele abszolút jogos.
Például rengetegszer szerepel a "szokás" szó. Pedig ki lehet váltani: "hagyomány" (és időnként ráutalással)

Ez a gondolat nagyon tetszik:

"Egyszer egy hatalmas robbanás történt - ha odafigyeltek, még ma is lehet hallani -,..."

"akit mostantól Gyertyaöntő mesternek hívok"

(ez is tetszik, bár többször nem szerepel már ez a beszédes név)
Gandalf
#12. 2013. január 10. 19:56
Így van mindenki másképp ég és világít, köszönöm hogy olvastál.
előzmény: Answer hozzászólása, 2013. január 10. 14:12
Gandalf
#11. 2013. január 10. 19:43
Kedves Kató köszönöm szépen.
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2013. január 10. 13:23
Gandalf
#10. 2013. január 10. 19:43
Kedves Kató köszönöm szépen.
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2013. január 10. 13:23
Gandalf
#9. 2013. január 10. 19:41
Mara nagyon köszönöm.
előzmény: Mara hozzászólása, 2013. január 10. 11:01
Gandalf
#8. 2013. január 10. 19:37
Köszönöm Csaba.
előzmény: Bedő Csaba hozzászólása, 2013. január 10. 10:17
Gandalf
#7. 2013. január 10. 19:36
Átsimogatom és köszönöm hogy olvastál.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2013. január 10. 09:57
Answer
#6. 2013. január 10. 14:12
Fény az élet része.
A gyertya valóban egy misztikum.
Többféle fény, más, más lobogás...
Juhász Kató
#5. 2013. január 10. 13:23
Nagyon szép! A gyertyának csodás hatása van.
Próbáljátok csak meg, - ha írtok, gyújtsatok egy szál gyertyát. A gyertya fényénél maguktól jönnek a gondolatok.
Gratulálok írásodhoz, kedves Gandalf.
Mara
#4. 2013. január 10. 11:01
Érdekes történet. Szeretettel olvastalak: Mara
Bedő Csaba
#3. 2013. január 10. 10:17
Szép írás, fontos tartalommal.

Gratulálok, minden jót!
Eliza Beth
#2. 2013. január 10. 09:57
Érdekes mese. Fény nélkül élni? Bár a végén a fény maga jelzi az ébredésével, hogy úgy nem az igazi, kell a Fény.

(Kicsit sokat ismétled a szavakat, egy átsimogatás jót tenne.)
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek