Az aranytükör

Mesenovella - Fényes aranyszánon siklott a kisfiú városa felé, ezüstös rénszarvasok serege húzta. Aztán eltűnt a fák mögött, de Miki tudta, hogy az éjszaka csendjében, amikor mindenki alszik, ideér.


- Gyerekek, ne piszkáljátok már örökké szegény Marcsit - szólt rájuk az óvó néni, majd Mikulás bácsit utánzó mély hangon hozzátette:
- Irgum-burgum, hát virgácsot akartok kapni ajándék helyett?
Az öltözőben felharsanó nevetés nem csak ennek szólt, hanem amit Tünde néni nem tudhatott: a fiúk Virgácsnak csúfolták Marcsit. A pisze orrú, piszkafatermetű leány szerintük csak egyet tudott jól, de azt nagyon: futni. Hosszú lábaival, vagyis a „virgácsaival" úgy szaladt, mint a nyúl. Szüksége is volt rá, hiszen előfordult, hogy a szülői kíséret nélkül járó nagycsoportos fiúk hazafelé menet megkergették.
Miki, aki egy fejjel kisebb volt Virgácsnál, orvul még egy utolsót lökött rajta, de aztán mindenki Tünde nénire figyelt, aki most már a saját hangján folytatta:
- Ne felejtsétek, hogy aki legszebben tud mesélni holnap a Télapóról, egy Mikulás-történetekkel teli, gyönyörű mesekönyvet kap!
Miközben hazafelé tartott, Mikinek ez a könyv járt az eszében, hiszen rajongott a mesékért. Talán csak egy valamit szeretett jobban: nyerni. Zsebre dugott kézzel, fázósan ballagott, amikor észrevette, hogy a nap lenyugodni készül a közeli park fölött. Igen, egyre korábban, ahogyan Apa is mondta - milyen jó, hogy karácsonytól már hosszabbodni fognak a nappalok!
„ Jé, még sose láttam ilyen vörösnek a napot" - gondolta. - „Pufók arca van, mosolygós szeme, hosszú fehér szakálla... és mintha kacsintott volna rám! De hiszen... ez a Mikulás!"
- Miki, nézz bele az aranytükrömbe - zengett a messzeségből.
A hosszan lecsüngő felhőfoszlány odébb úszott az égen, a nap vakítón felizzott. A kisfiú elkapta tekintetét, de így is könnybe lábadt a szeme. A háta mögül csúfondáros hangokat hallott:
- Idenézz, kisöreg, ez nem vakít annyira!
Miki hátrafordult, ahol a telihold épp ekkor emelkedett a háztetők fölé. Az ezüstös korong foltjaiban felismerni vélte saját ábrázatát. Ez a halványabb tükör csupa csalafintaságokat tudott: össze-vissza torzította az arcát. Először úgy nézett ki, mint egy szörnyeteg - meg is ijedt magától -, utána pedig, mint egy bohóc - nem is állta meg nevetés nélkül. De aztán elkomolyodott, mert Virgács arca rajzolódott ki a hold tükrében. A kislány szomorúnak látszott, és meglepően szép volt. Miki furcsa szorítást érzett a szívében.
„Miért is piszkáljuk állandóan, mit vétett szegény ellenünk?" - töprengett.
Két oldalon fekete krampuszok tartották az ezüstkorongot, de ezt már nem tudta jól megfigyelni, mert fátyolfelhő takarta el a holdat.
Előrefordult, és most már bele tudott nézni a nap kerek aranytükrébe. Saját magát látta benne, amilyen volt: néha utálatos, de legtöbbször kedves és figyelmes. Vagy legalábbis... ilyen szeretett volna lenni! A nap, mielőtt lenyugodott, egyre nagyobb és vörösebb lett. Fényes aranyszánon siklott a kisfiú városa felé, ezüstös rénszarvasok serege húzta. Aztán eltűnt a fák mögött, de Miki tudta, hogy az éjszaka csendjében, amikor mindenki alszik, ideér.
- Szia, Miki egér! - csendült fel egy vidám hang a kisfiú háta mögött. Óvodás társai szokták így nevezni, mert alacsony termete ellenére az egyik legjobb futónak számított. Marcsi állt az út szélén.
- Ugye milyen szép ez a nap? - kérdezte a kislány mosolyogva. Ki tudja, mióta figyelhette őt, miközben elmerült a naplemente színpompás látványában.
- Hát persze - felelte Miki. - Mondd csak, Vir... ööö, Marcsi, akarsz velem versenyt futni? - A kislány lelkes bólogatása láttán így folytatta:
- Ott van a park szélén az a nagy fenyő, az lesz a cél. Viiiigyázz, kééész, rajt!
Futásnak eredtek, s szaladtak, ahogy csak bírtak. Fej-fej mellett haladtak, de a végén Marcsi egy kicsit még gyorsítani tudott. Térdükre támaszkodva lihegtek; a csípős hidegben párafelhő jelent meg a szájuk előtt minden fújtatás után. Ha bele lehetett volna írni valamit ezekbe a felhőkbe, mint egy képregényben, Miki ezt írta volna a sajátjába:
MILYEN JÓ, HOGY NEM ÉN NYERTEM!
De most még csak néhány nagybetűt ismert, meg a számokat, hiszen jövőre megy iskolába. Marcsi kicsit aggodalmasan nézett fel rá két fújtatás között, de a fiú arcán nyomát se látta csalódottságnak - épp ellenkezőleg.
Mikinek több dolog kavargott a fejében, és csupa jó dolog.
Névnapja is lesz holnap, Mikulás ünnepén, de már megkapta a legszebb ajándékot. A fenyőfa csúcsa felett az Esthajnalcsillagot látta, mely betlehemi csillagként ragyogott. Ha pedig Marcsira nézett, melegség öntötte el a szívét. Megállapította, hogy a kislány még valamit kitűnően tud a futáson kívül: olyan kedvesen mosolyogni, mint senki a világon!

 

 

 

(Magyar Adorján életműve iránti tisztelettel, hálával - különös tekintettel "A lelkiismeret aranytükre" című könyvére, mely inspirálóan hatott erre a történetre.)

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Fer-Kai
#15. 2012. december 3. 20:52
Köszönöm, Gandalf.

Ez a kis történet szinte észrevétlenül kipottyant a "puttonyomból", magam is rácsodálkoztam.
Kicsit letörölgettem, megigazítgattam, s már vitte is tovább az aranyszán!
előzmény: Gandalf hozzászólása, 2012. december 3. 16:57
Gandalf
#14. 2012. december 3. 16:57
Nagyon tetszett, kétszer is elolvastam, A Nap és a Hold tükrei megfogtak nagyon. Meg egy két apróság. Gratulálok.
Csilla
#13. 2012. december 3. 13:37
Kedves Fer-Kai!

Köszönöm szépen a válaszodat. Csak a tisztánlátás végett kérdeztem meg :)
Valóban a Mikulás és Télapó alakja mára szinte teljesen összemosódott, de ahogyan Te is írtad, nem szabad összetéveszteni a Mikulást - aki Szent Miklós legendás jótékonyságának megtestesítője - a szovjet import, illetve karácsonyi reklámember Télapóval.

További szép napot kívánok, szeretettel:
Csilla
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. december 3. 08:57
Fer-Kai
#12. 2012. december 3. 08:57
Köszönöm, különösen az értő-érző gondolatokat.

Itt most szinonimaként használtam a Télapót és a Mikulást, a szóismétlés elkerülésére.
(A "róla szóló történet" félreérthető lett volna, muszáj volt megneveznem.)
Számomra egyébként igen közel áll egymáshoz a Télapó és a Mikulás, nem véletlen, hogy mindkettő a téli napfordulóra időzített - kereszténység előtti, illetve keresztény - ünnepkörhöz kapcsolódik.
Ami távol áll tőlem, és persze az eredeti Télapó-Mikulás jelképtől, amit a szovjet rendszer, illetve a fogyasztói társadalom kreált belőlük.
előzmény: Csilla hozzászólása, 2012. december 2. 20:41
Csilla
#11. 2012. december 2. 20:41
Nagyon szépen szőtt történet arról, hogy a nap aranytükre és az ezüstös telihold fénye hogyan ébreszti fel a kis Miki lelkiismeretét és veleszületett jóságát. A "betlehemi csillag" pedig elvezeti őt a Marcsi (mások) által sugárzott szeretet befogadásához, amely egy megtisztult lelki világba emeli.
A közelgő Mikulás ünnephez méltó, nagyszerű mesenovelládhoz gratulálok.


Egyetlen kérdés, ha nem haragszol.

"- Ne felejtsétek, hogy aki legszebben tud mesélni holnap a Télapóról, egy Mikulás-történetekkel teli, gyönyörű mesekönyvet kap!"

Az óvó néni a Télapót, mint mesefigurát említi?
Mert a keresztény Mikulás, az nem Télapó .......
Fer-Kai
#10. 2012. december 2. 18:19
Köszönöm a javítást!
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. december 1. 19:54
Fer-Kai
#9. 2012. december 2. 14:26
Köszönöm, kedves Kata.
Kellenek ilyen téli melegedőhelyek.
Nekem is - ezért is írtam -, de úgy, hogy mások is ideférjenek.
előzmény: Mysty Kata hozzászólása, 2012. december 2. 12:36
Mysty Kata
#8. 2012. december 2. 12:36
Gratulálok melegséget árasztó mesédhez! Kata
Fer-Kai
#7. 2012. december 1. 20:22
Igen. Az emberek szívesebben tekintenek bármerre, mint a lelkiismeret aranytükrébe, mert az igazság vakító fényét nehéz elviselni, megszokni, megszeretni - megtisztulni, felnőni hozzá.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. december 1. 13:03
Fer-Kai
#6. 2012. december 1. 19:54
Köszönöm, Balage.

A történet utáni zárójeles részt, úgy emlékszem, döntött betűkkel küldtem be. Kár, hogy ez a beállítás elveszett, úgy jobban elkülönült a történettől.
előzmény: Balage hozzászólása, 2012. december 1. 10:40
Fer-Kai
#5. 2012. december 1. 19:51
Ez jó hír, mert ritkaság, hogy kifejezetten pályázatra - külső hatásra - írok valamit.
Nem is gondoltam, hogy indulni fogok fogok a Pannon Lapok Társasága által meghirdetett, "A Mikulás könyve" című antológiapályázatán, de egyszer csak elkezdődött valami sarjadás belül, a korábban olvasott Magyar Adorján könyv hatására.
Utána hamar megszületett ez a rövid kis írás (be is került a meseantológiába.)
előzmény: Lakó Péterfi Tünde hozzászólása, 2012. december 1. 09:45
Eliza Beth
#4. 2012. december 1. 13:03
Szép. Bár a felnőttek is képesek lennének így meglátni önmagukat!...
Balage
#3. 2012. december 1. 10:40
Nekem is nagyon tetszett. Grat!
Lakó Péterfi Tünde
#2. 2012. december 1. 09:45
Nagyon tetszett!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Bársony szív