Az a nap....

Nem hiszem, hogy külön bevezető kellene...sorozatnak szánom...fogadjátok szeretettel... Lányom idén 16 éves lesz már, neki igaz mese, nekem csodálatos nosztalgia.

Derűs-borús pénteki nap volt. Szeptember 29.-e fél 11. Már nagyon vártam Ildikót, sokat nagyon sokat beszélgettem vele magamban, kaptam ezért ismerősöktől, ahogy mondani szoktuk, hideget-meleget. Valahogy, nem is tudom meg voltam győződve róla, hogy nekem lányom lesz. Úgy volt, 8-kor műtenek, elhúzódott.... kétségek, vívódások, félelmek között hánykolódtam, hiszen egy elég nehéz terhesség lezárása közeledett... aztán... értem jött a "taxi" ahogy az egyik jó kedélyű kismama megjegyezte. Az is érdekes volt, előtte héten hat nagy pocis reménnyel teli leendő anyuka csücsült teljes nyugalomban az ágyakon, aztán mint amikor az első dominót meglökik... mentünk sorban... Eszembe jutott valami :)) augusztus végétől október 9.-éig, elég sok időt töltöttem/töltöttünk bent egyfolytában, felejthetetlen emlék egy szombati nap, amikor zárva volt a faházbüfé, és átmentünk a Sebészet büféjébe... igen ám, de az ajtót visszafelé bezárták, így a négy nagy pocis fényes délelőtt vígan totyogott az Üllői úton befelé a klinikára... mit mondjak, orvosaink már nem örültek ennyire... a portás tárt ajtóval és elég rideg arckifejezéssel várt minket.... hogy utána megkaphassuk a megérdemelt leszidást. Ildivel rengeteget mentem, szólt a doki, bár az akkor "Zöld keresztben" leszidtak a súlyomért, semmi baj, csak ne hízzak sokat... egy kilót szedtem fel mindössze... remélem úgy jön át Nektek, ahogy szeretném, az összes nyűgje, gondja ellenére imádtam azt az időszakot. Szóval... megszületett Ildikó...3700 grammal, 55 cm-el. Sose felejtem el, amikor a kolléganőm hangját hallottam a telefonban... üvöltötte... lányok megszületett a kismedve..:)) Az újságossal jókat beszélgettünk, s persze elsők között volt, akinek dicsekedtem... kérdezi: Szűz? Ránéztem, s már gondoltam, hova küldjem repjegy nélkül, csak oda, mire bocsánatkérően rám nézett, s közölte, ja nem, Mérleg. :))