Asszonyok IV. (2/2)

- Ellopták Mari nénit, míg a Marika bent volt a boltban - válaszolja az egyik fiatal legény. / Illusztráció: saját képem.

 

A bolt előtt elmenve megállnak megcsodálni a kirakatot. A mama nem fázhat meg, alaposan be van bugyolálva, már ráérnek. Se templom, se beszélgetés a többi asszonnyal, kettesben ünnepelnek megint. Ahogy a kirakatban gyönyörködnek, valaki megérinti vállát. Megijed.

- Ne féljen kedves - nyugtatja a boltos - Zsiga vagyok, csak le akartam húzni a rolót. Tudja, annyi a csavargó ilyentájt a faluban, hogy kénytelen vagyok az ózlagot védeni. Le kell zárni, betörték a múltkor is. Sokba van az üveges, a biztosító nemigen fizet...

- Ne haragudjon, váratlanul ért - mondja szerényen. Tekintetük egy pillanatra összetalálkozik - nem is csúnya ember - gondolja magában az asszony, ahogy rácsillan a sötét szempár.

- Meghívhatom egy kávéra? Maradt a délutáni főzetből, jöjjön, mindjárt szebb lesz a világ... - s azzal kinyitja a bolt ajtaját, betessékeli.

- Anyuka, mindjárt jövök, egy perc, tudod... - mondja, miközben megigazgatja a takaróját. Odabent meleg van, kigombolkozik, leül a részére a pult mögül előhúzott székre, majd két ujjával felemelve az aprócska csészét, elkezdi kortyolgatni az alaposan megmelegedett kávét. Csilingel a mikró, készen a másik adag, a férfi elé ül, s csak nézik egymást vég nélkül. Tavaly hagyta magára a felesége, rákos volt. Már próbálkozott több esetben is, épp tetszene neki ez a szorgalmas asszony, de nem akarja az elkötelezni magát. Ám jólesik neki is a törődés, szívesen tölti el vele pár perces szabadidejét, valahányszor meghívja egy kávé erejéig. Az utóbbi napokban mintha valami alakulna lelkeikben egymás iránt. Pattanásig feszült a légkör. Az ember krákog egyet, nyelvével csettint, kiszáradt a torka. Oly kívánatos ez a fehérnép... de nem tudja, hogyan adja elő mondandóját. Pár percig tart a csoda, majd hirtelen felugrik - ne haragudjon, anyám kint van, mennem kell, s már szalad is a boltból kifelé. Hüledezve tér vissza: - Anyuka! Anyukám eltűnt... üres a szánkó... segítsen az Isten szerelmére!

- Uram Isten! - kiáltja el magát az ember is. - Ugyan hová tűnhetett? Meggyógyult a mama, hazabaktatott netán?

- Jaj, dehogy! - szalad a sarok irányába az asszony - jaj, dehogy! Istentelenség ilyennel viccelődni... Adják vissza az anyámat! Kérem... - fogja könyörgőre. A hatalmas hangzavarra kinéz egy férfi a templomból. Odabent halkan szól a liturgia.

- Mi történt? Baj van? - megpillantva az üres szánt, bekiált a bent lévőknek egyből - eltűnt Mari néni a szánkóról! Emberek! Elrabolták az öreglányt! - s erre, mint egy méhkas, oly nagy forgatag támad egyből. Szalad kifelé mindenki. Erre-arra kutakodnak, semerre se találják.

- Istenem! - kiált az asszony - ugyan ki viccelhetett meg? - s kétségbeesetten megy vissza a szánkóhoz, a mamának se híre, se hamva, eltűnt, se jobbra, se balra nem lehet, ilyen gyorsan nem vihették azt el, csak autóval.

- Hát mondom, hogy ellopták - adja a kétségbeesés lovát alá az egyik asszony. - Nem mondom, valamikor szép lány volt, na de most mit tesznek már vele?

- Jaj, csak ne mondj már ekkora butaságot! - ripakodik rá egy éltesebb nagydarab asszonyság. - Már kinek kellene a mama?

 - Kinek?! Hát csak kellett valakinek, hiszen elvitték... - ennél a mondatnál tudatosul mindenkiben, ellopták a lebénult öregasszonyt. Mindegyik plédje ott van a földre dobva. Míg lánya bent legyezgette női hiúságát a férfi tekintetével, elvitték az anyját. Ráborul az üres járóalkalmatosságra, úgy sír. Hiába próbálják megvigasztalni, felébred a lelkiismerete... - magára hagytam - nyögdécsel. - Még gondoltam is rá, nehogy azt higgyék, hogy gyermek... - s úgy zokog, mint egy eszelős. Az egyik normálisabban gondolkodó berohan a bolt nyitva hagyott ajtaján, s lekapja az ott lévő nyilvános telefon kagylóját. Formázza a jól ismert számokat, majd bejelenti a lopást. Szinte azonnal hallatszik a másik utcából a felbőgő kocsi. A körzeti megbízottat azonnal értesítették, jön az, akár a szélvész.

- Mi történt emberek? - kérdi kiugorva az autóból.

- Ellopták Mari nénit, míg a Marika bent volt a boltban - válaszolja az egyik fiatal legény.

- Na de hogyan?! - álmélkodik el a rend őre is. - Ezt a béna öregasszonyt? - S mint aki nem akarja elhinni a hallottakat, kimereszti hozzá a szemét. - Ezt nem hiszem el... s szalad a kocsihoz, bekapcsolja a rádiót, jelenti a vonal másik végére a rendkívüli eseményt.

- Épp Karácsonykor vicceltek meg? - jajveszékel az asszony a szánra borulva.

- Sok mindent hallottam már, no de ilyet... - álmélkodnak az emberek, majd szépen csatasorban elindulnak az utca mindkét irányába. Beindul a keresés, hátha csak magától kóborolt az el. Egész estig keresik, már némelyik házból kihallik a „mennyből az angyal", de Mari néninek nyoma sincsen, sem jobbra, sem balra. Minden árkot átnéznek, minden bokrot átvizsgálnak a falu környékén. Az idős asszony kámforrá vált, kocsinyom semerre sem.

- Egy biztos - állapítja meg a rendőr - kocsi be nem jött, de ki se, egész délután, mert olyan két órakor esett le a friss hó. Na már most, ha jött volna, akkor is látszana a nyoma, meg, ha ment volna, akkor is... - s erre mindenki furcsán rámered az asszonyra, de még a jelenlévő boltosra is.

- Talán nem képzelik... - mentegetőzik a boltos egyből, hiszen beszélnek a tekintetek. - Nincsen kettőnk között semmi az égvilágon... Ha lenne, se lenne az titok, özvegy vagyok, s Marika is az...

- Ugyan miket nem kérdeznek már? - ripakodik rájuk Marika.

- Be kell vinnem kihallgatásra magukat, addig kérek pár önkéntest, biztosítsák a helyszínt. Senki sem mozdul, mindenki várja a fejleményeket. Még a pap is ott áll egy szál miseruhában, cidrizik tisztességgel, lóbálja bojtos sipkáját a barátságtalan szél.

- Bevisznek? Anyámmal mi lesz? Már nem keresik tovább?!

- Kerestük. Úgy hiszem, maga bolondot csinált belőlünk... - mondja szenvtelen arccal a rendőr. - Láttam én már ennél cifrábbat is... - s azzal se szó, se beszéd, betessékeli a kocsijába az asszonyt, meg a boltost. Kényelmetlenül összenéznek, nem értik, hogy eshet meg velük ilyesmi. A férfi felrántja a szemöldökét, a nő sírva fakad. Erre csak átöleli nagy nehezen, s magához húzza.
- Nyugodjon meg kedves, meglesz. Meglássa, az Isten igazságot csinál.

- Igazság? Hol van az? - kérdi kétségbeesve a nő, mire a kocsi nyikorogva elindul. Valóban nehéz a haladás a hatalmas hóban. Egy idő utána a rendőr feladja - na, csak visszamegyünk, amott hatalmas az átfúvás, talán egy terepjáróval majd... de nem ezzel a kocsival... - s azzal lassan megfordul, s elindul velük vissza a faluba.

Alig érnek az utcába, észlelik az ünneplést, Mari néni újra ott ül a szánkón, takargatják a népek, s babusgatják közben szegényt. A bolt melletti asszonyság nagy szájjal mesél valamit.

- Mi van itt, emberek? - kérdi a rendőr. - Talán előkerül Mari néni?

- Elő biza! - kiáltja oda neki az egyik ember. Erre a nő kiugrik a még mozgó autóból, s oly szerencsétlenül esik el, hogy a lába beszorul a hátsó kerék alá. Igazi nagy galiba csak ekkor keletkezik. Van, aki szidja a rendőrt, van, aki majd nekimegy, de a legtöbben mégiscsak az asszonyt igyekeznek kihúzni a kerék alól.

- Jaj! Jaj! - ordítozik az a földön. - Hol az anyám? Hol volt az anyám?

- Nincsen annak semmi baja! - válaszolja az egyik férfi. - A Juliska néni jött kifelé a házból, hallva a nagy ribilliót az utcán, és akkor látta meg a kapu aljában a fekete gombolyagszerű csomagot. Nagy csodálatára a néni csúszott négykézláb befelé az udvarába. Miért? Mit akarhatott ott? Talán ő tudja, vagy még tán ő maga sem... Azonnal szólt, de akkora már maguk elindultak - sorolja el hadarva, ki ne hagyjon beszámolójából semmit sem, még egy pillanatig el is gondolkodik rajta.

- De hogyan? Nem értem... - hebegi az asszony. - Anyuka meg se tud fordulni az ágyban, úgy teszem-veszem, mint egy újszülöttet hónapok óta.

- Hát ez nem ennyire egyértelmű - mondja a kiérkező orvos. - Mert akkor hogyan bír ülni a szánkóban?

- Hát erre még nem gondoltam - válaszolja száját eltátva a nő. - Becsapna az anyám? Tud járni?

- Az enyhén szólva is túlzás lenne, de vonszolni magát a jobb oldala segítségével igen - s nekilát az időközben kiszabadított láb vizsgálatának.

- Mekkora szerencséje van!  Nem tört el, csak zúzódott. Nem ment át rajta a kerék. - S azzal rögzíti az asszony bokáját. A boltos ölbe kapja, úgy teszi a szánkóra az anyja elé.

- Anyuka! Anyuka! - öleli kétségbeesetten lánya. Az idős asszony meghúzza magát, akár egy rossz gyermek. Sandán figyeli az összesereglett népeket, jobb szeméből patakokba ömlik a könny.

- Bepis-bepis... bepissss... - krrr - próbálja magyaráznia a történteket, de kimondani nem bírja. Ám valami olyat tett, amit addig még soha. Kimondta a „k" és „r" betűt. Lánya megöleli, majd megkapaszkodik a szánkóban. A boltos ránt egyet annak madzagján, s megindulnak hazafelé. Kíséri őket a népes hívő sereg. Karjukon viszik be a két asszonyt a nagy házba. A pap is bemegy, majd az összesereglett embereknek azt mondja:

- Ha már így összejöttünk, imádkozzunk e ház lakóiért együtt.

Szót fogadnak, letérdelnek az aprócska házban. Kinek melyik szobában jut hely, hát ott. A pap megáll a középső helyiségben, régi típusú ház lévén, középen a konyha volt, amit ma szobának használnak, jobbra a kisszoba, balra a nagy. Befér mindenki, szépen meghúzzák magukat, s imádkoznak, hálát adnak Istennek a hatalmas jótéteményéért. Elvégre a Mari néni is él, meg a Marikának sem esett nagyobb baja. Mikor véget ér az imádság, int a pap, hogy akkor már mehetnek a templomba vissza. Kiürül a ház, csak a két asszony marad, meg a boltos. De az oly boldog. Fogja, szorongatja a szépasszony kezét. Mari néni is remegve rájuk teszi az övét. Beszél a szeme... beszél...

- Jézus megszületett - súgja a nő fölébe.

- Igen Zsiga... megszületett. Boldog ünnepet - s azzal elengedi magát. A férfi karja erősen tartja, a mama befordul a falnak. Odakint a harang búgva énekeli giling-galang nótáját, a keresztet ropogtatja a hideg. Idebent hatalmas hőt gerjeszt a szeretet.

 

 

Első rész...


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
dezsoili
#17. 2012. március 5. 17:18
Köszönöm Balázs. Jön a többi is.
előzmény: Balage hozzászólása, 2012. március 4. 08:41
dezsoili
#16. 2012. március 5. 17:17
Csakis ösztönből. Még a verseimet sem szerkesztem meg. Ami jön, azt leírom, ami nem, megfestem. A képekkel általában ez nem így van.Bár speciel ezt nem terveztem, csak megláttam, és megfestettem. Köszönöm, hogy olvastál.
előzmény: harunalrasid hozzászólása, 2012. március 5. 14:19
dezsoili
#15. 2012. március 5. 17:13
Kedves Jana! Ha látod a történetet, akkor megérte megírni. Köszönöm.
előzmény: Ruder - Jana hozzászólása, 2012. március 4. 23:24
dezsoili
#14. 2012. március 5. 17:12
Mindég számít a véleményed. Olyannyira, hogy általában meg is fogadom, de itt most a szeretet nem csupán egy érzés, ellensúlyoznia kell valaminek a dermesztő hideget. Köszönöm
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. március 4. 12:56
dezsoili
#13. 2012. március 5. 17:09
Mindég örülök, ha elolvasod az írásaimat. Nagyon szépen köszönöm, megtisztelsz vele.
előzmény: Answer hozzászólása, 2012. március 4. 13:53
dezsoili
#12. 2012. március 5. 17:08
Drága Eliza! Már ki is javítottam. Köszönöm a segítséget. Rám fér.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. március 4. 18:25
dezsoili
#11. 2012. március 5. 17:08
Örülök, ha végre sikerült egy kis humort is belecsenni. Az életben nem vagyok én ennyire szomorú ám!
előzmény: Mara hozzászólása, 2012. március 4. 11:43
dezsoili
#10. 2012. március 5. 17:07
Nagyon szépen köszönöm a véleményeteket. Elképzelhető, hogy sok a vége, de nekem ez így egész. Soha sem szerkesztek meg semmit sem. Ami van, abból kovácsolom a díszem.
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2012. március 4. 18:10
harunalrasid
#9. 2012. március 5. 14:19
jójez így, hangulattya van, sehová a a stiláris túltengéssel!
érezni, hogy ösztönből írod, és az így jó! ugyan az írás szabályait is okítják, de szvsz akkor már nem ér semmit:-)
viszont az a csendélet, az nagyon teccik!
na, az ösztönből nem megy így!
Ruder - Jana
#8. 2012. március 4. 23:24
Érdekes , különleges történet. Olyan hitelesen írtad le, hogy láttam magam előtt a történéseket...
Eliza Beth
#7. 2012. március 4. 18:25
Szép történet.

Itt egy kicsi javítanivaló:
"Fogja, szorongatja a szépasszony kezét. Mari néni is remegve rájuk teszi az övét. Beszél a szeme... beszél...

- Jézus megszületett - súgja a nő fölébe.

- Igen Zsiga..."
A "súgja a nő fülébe" így olvasva Mari néni szavai... Be kéne szúrni, hogy a férfi súgja. Ja és ne fölébe! :-))) De ez csak elütés.
Döme Zsuzsa
#6. 2012. március 4. 18:10
Kedves Ili!

Látszik, hogy színvonalas alkotómunkával töltötted a tollal.hu-n kívüli időt. Gratulálok.

(Az orvos igaz szavain mélyen elgondolkodtam. Sokan vannak, akik sajnáltatják magukat, részvétet szeretnének csiholni, ápolásra szorulnak - holott kis akaraterővel többre képesek lehetnének.)

Csupán az utolsó mondatnál éreztem ugyanazt, amit Fer-Kai.
Answer
#5. 2012. március 4. 13:53
Gratulálok Ili így teljesben nagyszerű!
Szeretettel: answer
Fer-Kai
#4. 2012. március 4. 12:56
Nagy érdeklődéssel olvastam, van ám ereje!

(A zárómondatnál szerintem elég lenne utalni a nagy hőre, melegségre, abból mindenki megérti, miről van szó.)
Mara
#3. 2012. március 4. 11:43
Nekem kissé muris ez az írás. Ellopni a Mamát?:):):)
A bonyodalom és a megoldás sikeres. Szeretettel: Mara
Balage
#2. 2012. március 4. 08:41
Nagyon tetszett ez a sztorid is. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek