Áprilisi fagyok 4. rész

Hűvös a reggel, éjszaka fűtöttek a kollégiumban, ám kora reggel a fiúk kinyitották a háló ablakait, mert a különböző szagoktól elviselhetetlenül tömény a levegő.

A ballagók öltönyben és nyakkendőben mennének az iskolába, csakhogy azokat a fránya nyakkendőket valakinek meg is kellene kötnie és a negyvenegynéhány fiatalember közül mindössze ketten rendelkeznek eme tudománnyal, közülük az egyik Bartus Dani, aki a reggeli óta a huszadik nyakkendőre köti a csomót, de többet nem vállal, mert neki is készülődnie kell.

Sorsfordító lesz ez a nap, nem csupán a ballagás miatt. Válásuk óta először találkoznak személyesen a szülei, legalább is reméli, hogy az apja is eljön, ez már önmagában is izgalomra ad okot, melyet tovább fokoz Dorina szüleivel való megismerkedése, és az, hogy ők nagy közös ebédet terveznek Dani szüleivel, ezzel szeretnék meghálálni a neki, hogy a középiskolai évek alatt végig istápolta kislányukat.

Lakatos Dorina jómódú roma családja nehezen vette tudomásul, hogy négy gyerekük közül az egyetlen leányuk hallani sem akar a családi hagyományok folytatásáról, azaz a zene és ének tanulásról, mert a fejébe vette, ha törik, ha szakad, orvos lesz belőle. Abban bíztak, hogy ez az ábránd elmúlik a gimnáziumi évek alatt. Majdnem igazuk lett, csakhogy első osztályban Dorina és Dani voltak a többiek céltáblái, a lány a származása, a fiú pedig a látszólagos gyávasága miatt. Ahogyan ez lenni szokott, a két gyerek véd- és dacszövetséget kötött, együtt készültek az órákra és másodiktól kezdve a testnevelésen kívül színjeles a bizonyítványuk. Ugyan az alapfelálláson nem változtattak, részint nem tudtak, részint már nem is akartak, mégis kivívták az osztálytársaik tiszteletét azzal, hogy bárkit kisegítettek, aki hozzájuk fordult.

Jól kiegészítették egymást, mert Dani a reál, Dorina pedig a humán tárgyakban hasított, és a nyelvvizsgákra is együtt készültek, mert arra számítanak, hogy egyetemistaként már nem lesz idejük a nyelvtanulásra.

Olyanok, mint két testvér, bár ezt még a tanáraik sem hiszik el róluk, ami nem zavarta őket a mai napig. A lány elmesélte az édesanyjának, hogy együtt tanulnak Danival, ám a fiú egyetlen szót sem ejtett otthon Dorináról, mert kettőjük kapcsolatát magánügynek tekintette.

Előző este megbeszélték, hogy reggel nyolckor találkoznak a leánykollégium előtt, kimennek a piacra, és Suti néni standjánál sütizéssel kezdik a napot. Feltűnést keltenek a ballagási ruhájukban, az ismeretlen emberek is megnézik a csinos, fiatal párt, a magas, szőke hajú, kék szemű fiatalembert és a nyúlánk, nála alig alacsonyabb, modell szépségű, kreol bőrű. égő fekete szemű leányzót. Suti néni nem fogad el pénzt a süteményekért és a kóláért, elvégre állandó vevői voltak a fiatalok és a mai különleges napjukhoz legalább ennyivel igazán hozzájárulhat.

-         Dani, eljönnek az édesapádék is?

-         Nem tudom, csak remélem.

-         Eljönnek, meglátod, nem számít, hogy nem hívott fel emiatt. Apa sem olyan bőbeszédű, nálunk is anya a szóvivő.

-         Csakhogy…

-         Oké, tudom, hogy elváltak a szüleid, de ez nem jelent semmit, mindketten szeretnek téged és eljönnek a ballagásra.

-         Mit szólnak, amikor édesapád meghívja őket ebédre? Tudod, én nem beszéltem rólad otthon…

-         Nem érdekes, jó fejek a szüleim, meglátod!

Ez a biztos, a többi még képlékeny, gondolja Dani, és nagy falat süteményt kanalaz a szájába. Jó az édesség, csillapítja az idegességét.  Osztályukban ők lesznek az első pár, akik az osztályfőnökük után mennek.

Szaladnak az iskoláig, mert fél kilencre oda kell érniük. Kicsit fáznak is, de nincs az a pénz, amennyiért kabátot vennének, elvégre egyszer lehet elballagni a középiskolából.

A gimnázium és a kollégium közötti parkban lassan gyülekeznek a ballagó diákok hozzátartozói. Kisebb, nagyobb csoportokban álldogálnak, az idősebbek leülnek a padokra.

Dani a bejárati ajtó előtt megfordul, körülnéz, ám a családtagjai még nincsenek a várakozók között. Reméli, már úton vannak.

Szégyenlős a nap, még nem bújt elő, fél órája, hogy felbukkanjon.

Az osztályteremben zsibonganak a lányok és fiúk, izgatott nevetések, buta tréfák, a meghatottságtól egy oktávval magasabb hangú párbeszédek keveregnek, melyek valahogyan mégsem illenek a hófehér blúzokban, ingekben, sötétkék kosztümben és öltönyben lévő társasághoz. Észre sem veszik, hogy időközben megérkezett Fótos tanár úr, az osztályfőnökük, aki szintén sötétkék öltönyt visel a megszokott fehér köpeny helyett, és komoly arccal figyeli a társaságot. Megigazítja a szemüvegét, megköszörüli a torkát, és erre az apró zajra mindenki felfigyel. Elhallgatnak és csendben a helyükre ülnek.

-         Elmondom még egyszer a programot. Tudom, hogy tudjátok, de ígérem, ez lesz utolsó szentbeszédem. Tíz perc múlva lemehettek a parkba, hogy fogadjátok a családtagokat, és kilenc előtt öt perccel itt legyetek. Kilenckor kezdődik a ballagás, végig megyünk az osztályokon, utána átmegyünk a kollégiumba, majd a hideg időjárásra tekintettel, a tornateremben felsorakozunk, ott lesz a búcsúztatótok. Annak végeztével visszajövünk az osztályba, és kiosztom a bizonyítványokat. Azt követően elmehettek. Este hatkor találkozunk a banketten, a Borostyán étteremben. Van kérdés?

Az utolsó padban mocorog Balla Pista, az osztály mókamestere, majd felnyújtja a kezét.

-         Tessék, mondd, mi a gond?

Feláll a lakli fiú, rászegeződik minden szem:

-         Tanár úr, nem találkozhatnánk fél hatkor itt, a gimnázium előtt? Együtt mehetne az osztály az utolsó közös bulijára.

Ez a javaslat meglepi Fótos tanár urat is.

-         Ha így akarjátok, rendben van.  

Elmosolyodik, hevesebben ver a szíve, lám, bebizonyosodott, hogy sikerült osztályának tagjait négy év alatt közösséggé kovácsolni.

-         No, menjetek, tíz percetek van!

Fél perc múlva magára marad. Nehéz nap elé néz. Váratlanul beállított Karolina, a menyasszonya, akivel éppen most készül szakítani, nem megy ez a távszerelem, illetve ez már nem is szerelem, mert a szívében átvette helyét új szerelme, akiről biztosan tudja, hogy ő az igazi! Hiába mantrázta magában heteken keresztül, hogy szereti Karolinát, mert okos, intelligens, kivételes egyéniség, aki imádja őt és bizonyára jó feleség lenne, képtelen volt meggyőzni magát. Hétvégeken újabbnál újabb kifogásokat keresett, miért nem tud felutazni hozzá a fővárosba, egyszerűen fogalma sincs, hogyan szakítson vele, anélkül, hogy összetörné a lelkét.

Mintha vállban szűk lenne a zakója! Kissé kényelmetlen, de ez az egyetlen sötét öltönye, melyet kivételes alkalmakkor visel, mint például államvizsgán, temetésen és ballagáson. Az esküvőjére mindenképpen vesz egy újat, modern szabásút, fiatalosat. Addig azonban sok a teendője.

 

Előzmény

Folytatása következik....

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Yolla
#3. 2016. június 1. 12:57
Megírtam, s feltettem az összes részt, gondolom, egymás után felkerülnek...
előzmény: zsuzsahorváth hozzászólása, 2016. június 1. 11:37
zsuzsahorváth
#2. 2016. június 1. 11:37
Várom a folytatást...remélve a szégyenlős Nap felragyog, mire végére érünk...
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek