Áprilisi fagyok 3. rész

Az első vendég reggel hatkor érkezik és kissé morcos, mert korainak találja az időpontot.

Első alkalommal jár a város legrangosabb szépségszalonjában, és neki azt tanácsolta vőlegénye kolléganője, hogy mindenképpen ehhez a műszakhoz kérjen időpontot, és már úgy kellett besírnia magát, hogy a ballagás napján mindegy milyen korán, de fogadják. Ettől még rossz a kedve, mert esőre áll az idő, ám az igazi oka más, mégpedig az, hogy a vőlegénye, Fótos Feri itt tanít a gimnáziumban, matematika, fizika szakos, és az este bejelentette, hogy nem hajlandó itt hagyni sem a gimnáziumot, sem a várost, ergo nem megy fel a fővárosba, hanem neki kell ide költöznie, amint talál megfelelő állást.

Garantáltan minimum két órát itt tölt, kozmetika, fodrász, műkörmös, majd ismét a fodrász és végül ismét a kozmetikus, aki felteszi a végső sminket.

Várnia kell, mert a kozmetikus a haját készíti a fodrász, nem is érti, hogyan merik megvárakoztatni, és ezt szóvá is teszi.

Megáll az olló a fodrásznő kezében, a tükörből nézi a vendéget, és úgy válaszol a reklamációjára:

-         Hölgyem, el lehet sétálni!  Reggel nyolckor kezdődne a műszakunk, és maga miatt bejöttünk mind a hárman, mert a műkörmös kolléganő is itt van már, csak kiszaladt a közértbe reggelit venni. Lehet, hogy maga budapesti, de nem kellene lenézni bennünket, becsületes vidéki embereket.

Hoppá, ezt megkapta! Egy pillanatra átsuhan a fején, hogy sarkon fordul és hazamegy, de felcsapja a fejét és leül a várakozó térbe, és kezébe veszi az agyonolvasott, ötéves Nők Lapját. Jól mondták, hogy szupermodern a berendezés, nagy a tisztaság és feltehetően jól is dolgoznak, de a modoruk!

Negyed óra múlva, csavarókkal a fején odalép hozzá a kozmetikus lány, és negédes hangon invitálja a külön leválasztott kozmetikába, ahol kezet nyújt neki és bemutatkozik:

-         Karakas Bori vagyok, velem beszélte meg az időpontot.

-         Üdvözlöm, Dr. Kardos Karolina.

Kemény a kozmetikus kézfogása, pedig még női szemmel is szép nő, magas, karcsú az alakja, gesztenyebarna a szeme, ugyanolyan színű haja és hibátlan bőre hófehér. Karolina úgy érzi, jobb, ha nem néz a hatalmas tükörbe, mert az ő paraméterei minimum tízzel eltérnek a Boriétól, a magassága mínuszban, a súlya pedig pluszban.  

Bori gyorsan és határozottan teszi a dolgát, ujjai önálló életet élnek, amint masszírozza a vendég arcát és dekoltázsát, közben többféle krémet használ, ám a gondolatai máshol járnak. Kár volt bevállalni ezt a semmi kis nőt, csak a mesékben lesz a rút kiskacsából kecses hattyú. Sajnos, megígérte a kedvese kolléganőjének, hogy fogadja az ismereten nőt és tartja a szavát. Rajta ne múljon. Kecses hattyú nem lesz belőle, mert a kilóiból nem tud elvenni, de lesz egy szép sminkje és frizurája, ápolt körme és ez a három együtt sokat javít a megjelenésén. Látszik a tekintetén, hogy nagyon okos nő lehet, nem hiába viseli a doktori címet. Tipikusan az a nő, akit nem a szépségéért szeretnek a férfiak, hanem éppen azokért a tulajdonságaikért, amelyeket szívesebben tulajdonítanak az erősebb nemre jellemzőnek.  Lám, ennek a hölgynek is van párja, ott a jegygyűrű az ujján, nem is akármilyen.  Kétszínű aranyból készült és brillkő díszíti.  A kezéről ítélve nem lehet orvos, az öltözete alapján inkább szórakozott tudósnak nézné.

Szegényke, most megszólalni sem tudna, de lesz még idő arra, hogy szóba elegyedjenek. Addig legalább eldönti, hogy elmenjen Danika ballagására, avagy sem. Eredetileg nem állt szándékában részt venni a nagy családi összetartáson, ám a kedvese, aki mellesleg Danika matematika tanára, nem is nagyon kapacitálta, pedig éppen az ellenkezőjére számított. Vett egy dögös tűzpiros kosztümöt, ideje felavatnia. Egyébként is, most, hogy maga is átéli a nagy szerelmet, melynek létezését eddig elképzelni sem tudta, kezdi megérteni apja és Eszter kapcsolatát. Amióta Feri belépett az életébe, sok mindent átértékelt, többek között bánja már, hogy olyan elutasítóan viselkedett Eszterrel szemben, aki sohasem akarta ráerőszakolni magát, nem várta el, hogy anyának szólítsa, mégis olyan szeretettel nevelte, mint a saját gyerekét.

-         Köszönöm, ezzel meg is volnánk. Kérem, üljön át a gőzbe, elég lesz tíz perc. Addig, ha nem haragszik, magára hagyom.

Kimegy az öltözőbe és felhívja a plázában lévő ékszerbolt vezetőjét, aki régi vendége.

-         Szervusz, Erika! Karakas Bori vagyok.

-         Szervusz, Borikám! Miben segíthetek?

-         Az öcsém most ballag és arra gondoltam, hogy veszek neki egy karláncot. 

-         Mennyit szánsz rá?

-         Nem pénz kérdése, de érte mennék háromnegyed kilenckor.

-         Rendben, várlak!

Majd néz valami apró ajándékot Kirának is. Imád rajzolni, vesz neki egy kifestő könyvet sok színes ceruzával, meg egy nagy tábla csokoládét.

Reméli, hogy a ballagás után Feri is velük tart, és végre bemutathatja apjának és Eszternek a jövendőbeli vőlegényét. Még nincs gyűrűjük, de hamarosan lesz.

Arckezelés közben beszédbe elegyedik a vendégével.

-         A ballagásra jött?

-         Nem, ez csak véletlen.

-         Akkor jól kifogta, ma ballagnak a diákok mind a négy középiskolájában, tele lesz a város velük.

-         Az a baj, hogy a vőlegényem is tanár és kevés ideje marad rám.

-         Hát, a tanárokkal már csak így van!

Micsoda véletlen, mosolyog magában, mindkettőjük kedvese tanár, és ők itt lebzselnek, ahelyett, hogy mellettük lennének.

Felnéz a faliórára, tíz perc múlva jön Feri főnöknője, akire feltesz egy finom sminket, mert a városi televízió újságírója jelezte, hogy riportot akar készíteni vele. Hallja a fodrászat felől behallatszó beszélgetést, úgy tűnik, újabb vendégek érkeztek, akik szintén rá várnak.

A végén magára már nem jut ideje, nem is olyan nagy baj, nem hiányzik bőrének a festék.

 

Folytatása következik...

 

Előző rész

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek