Áprilisi fagyok 19..

Sohasem kotorászott az apja zsebében, illetve ez így nem igaz,

 

Karakas Bori attól fél, hogy teljesen összeomlik Eszter, aki csak lézeng a házban, mint aki az idegen házban nem találja a helyét. Sohasem gondolta volna, hogy az apja és a műsodik felesége között ilyen szoros érzelmi kapcsolat van, mert annak nem látta halvány nyomát sem, amíg idehaza élt. Nincs  mese, most mindkettőjük helyett helyt kell állnia, egyformán kell segíteni apja felgyógyulását és Eszter lelki stabilitásának visszaállítását, mert ha összeroppannak, akkor itt a világ vége.

Részben apja apanázsának köszönhetően, tisztességes anyagi tartalékkal rendelkezik, és az sem okoz gondot számára, hogy hazaköltözzön egy időre, legfeljebb egy órával korábban kel reggelente, mert kocsival bejárni a megyeszékhelyre legalább ötven percet igényel, ezzel ellentétben itthon is elláthatja a háztartást, mert ahogyan elnézi, Eszter erre képtelen. Kira a szomszédasszonynál maradt, nem engedte, hogy Eszter érte menjen, inkább lefektette, pihenjen, aludjon egy-két órát. Kardos doktorral sikerült négyszemközt beszélnie, amikor átadta neki a borítékot, és őszintén megmondta neki a szimpatikus doktor, hogy jól sikerült a műtét, a tüdőből eltávolították a csomót, amely ránézésre jóindulatú daganatnak tűnt, de meg kell várni a citológia eredményét. Erős Karakas úr szervezete, jól bírta a műtétet és Perlaki professzor úrnak aranyat ér a keze, meri állítani, hogy az öreg az ország egyik legjobb sebésze, és szerencséje a kórháznak, hogy éppen ezt az intézményt választotta, amikor otthagyta a fővárost. Nem azért mondja, de jönnek utána a betegek, nem is olyan régen műtött egy VIP beteget, aki magán alapon Hollandiából hozatott injekciókat, melyekből a fel nem használtakat itt hagyta a kórházban, és ezek most jól jönnek Karakas úrnak. Bori rendkívül szimpatikusnak találta a jóképű Kardos doktort, akiről úgy beszéltek a nővérek, mint aki Perlaki professzor úr helyébe léphet, mert rendelkezik mindazokkal az adottságokkal, amelyek ehhez szükségeltetnek. Javasolta Kardos doktor, hogy Bori intézze el apjának a rehabilitációs szanatóriumi ellátását, ehhez címet, nevet, telefonszámot is adott, mert az lenne a kívánatos, hogy a kórházi ellátás után azonnal oda kerüljön Karakas úr. A szanatóriumi ellátás ideje minimum egy hónap, ennyit fizet az egészségügy, de térítéses alapon meghosszabbítható  újabb egy hónappal. Adott neki a doktor egy névjegyet, hívja bármikor, amennyiben kérdése lenne, nem zavarja, mert egyedül él. És adna egy tanácsot, ne engedje az apjának, hogy a pohár után nyúljon, mert azzal megrövidíti az életét.

Nem merte megkérdezni a doktort, honnan tudja, hogy az apja időnként felönt a garatra, de még magát a kérdést is szégyellte. Hiába keresi apja iszákosságának az okát, nem tud másra gondolni, mintsem arra, hogy betegsége tudatásban így próbálta az öreg legyűrni a jövőjével szembeni félelmeit. Erre utalt Perlaki Professzor úr megjegyzése is, hogy már nem kérdés, miszerint Karakas úr vállalja-e a műtétet és az azt követő kezeléseket.

Sohasem kotorászott az apja zsebében, illetve ez így nem igaz, mert kicsit féltékeny volt a féltestvéreire, ezért amennyi pénzt csak tudott, kisírt az apjától, nehogy kimaradjon a jóból, melyet most utólag, hiába bánná, be kell látnia, hogy ebből tudja finanszírozni a jelenleg fennálló helyzetből adódó költségeket. Nyilvánvalóan Eszter is takarékoskodott, csakhogy ott van Danika, aki remélhetőleg ősztől egyetemista lesz, nem tudni, hogy kollégiumban vagy albérletben lakik.

Borinak éppen erre van szüksége, hogy a családdal foglalkozzék, hallani sem akar Fótos Feriről, egyáltalán, ideje összekapni magát, eldönteni, mi kapjon prioritást az életében, a szakmai előmenetel, vagy a családalapítás, melyet nehéz eldönteni, és jelen pillanatban nincs szándékában ezekkel a témákkal foglalkozni. Hiába keresi Feri, nem veszi fel a telefont, sőt, az sms-t sem olvassa el. Keres egy otthoni szerelést és kimegy az udvarra, megetetni az állatokat. Jót tesz a friss levegő, a tyúkok kárálása, nevet a kakason, amint félre billentett fejjel figyeli a ténykedését, a malacok is röfögnek, hiába, éhesek már, reggel a nagy sietségben csak egy kis zöldet lökött eléjük Eszter, és hiányolják a moslékot, meg tiszta vizet is önteni kell az itatókba.

Egyedül nehezen boldogul Eszter, ezért is maradnia kell, és maga miatt is,  mert Danikának is szüksége lesz a tudatra, hogy otthon rendben mennek a dolgok, mert az érettségi nem játék, miután az egyben a felvételi is, és a tehetséges fiú megérdemelné, hogy felvegyék az egyetemre. Dorina is komoly lánynak tűnik, szigorú nevelést kaphatott otthon, a bátyjaival együtt, amit Lojzi bácsinak köszönhetnek, aki apaként sem bánt kesztyűs kézzel a gyerekeivel, a babusgatást a feleségére hagyta, ő pedig keményen kormányozta a család hajóját. Apjának is úgy kellett volna tennie, ahelyett, hogy állandóan dolgozott, s nem maradt ideje a családra, hagyta, hogy Bori édesanyja elszórja a keserves munkával megkeresett pénzét, amit az asszony később már a kocsmába hordott. Szülei válásakor a bíróság egyértelműen az apjánál helyezte el a hároméves kislányt, s azóta sem találkozott az édesanyjával.

A kamrában három zsák tápot talál, csakhogy ezek közül melyik a malacoké, arról fogalma sincs. Mindegy, csak megeszik  a röfik, bármelyiket adja nekik, mert éhesek. Találomra kiválasztja az egyiket, abból ad a malacoknak, amelyek csak kóstolgatják, de nem ízlik nekik. Akkor nézzük csak, melyik a fogukhoz való. Hm. Egyik sem.

-         Kukoricadarát forrázz nekik! - szólal meg a háta mögött Kira. - Ott a zsák a másik sarokban!

-         Hogyan kerülsz ide, Kira? Hol van Bözsi néni?

-         Bözsi néni elaludt, a kertkapu meg mindig nyitva van. A forrázáshoz apa a gáztűzhelyen forralja a vizet, nem jó, ami a bojlerben van.

Csak tiszta forrásból szabad információhoz jutni és a kishúga is az, mert mindig azt mondja, amit gondol, és amit lát. Romlatlan, tiszta szívű gyerek.

-         Gyere, bemegyünk. Nem vagy éhes?

-         Torkig vagyok! Bözsi néni állandóan etetett. Csinálsz nekem egy limonádét? Vagy majd megkérem anyát.

-         Anya alszik, hagyjuk, hadd pihenjen.

-         Elviszel Apához a kórházba?

-         Nem lehet, húgocskám, majd ha jobban lesz Apa, tudod, most sokat alszik.

-         De meggyógyul, ugye?

-         Meggyógyul, ne aggódj. hanem, akarsz beszélni az orvosával? A doktor bácsival, aki Apát kezeli?

-         Jó, hívjuk fel!

-         Rendben, csak kezet mosok.

Bori valóban kezet mos, utána felteszi forrni a vizet és csak azt követően telefonál.

Kardos doktor megörül a lány hívásának, s kicsit lelombozódik, amikor Bori közli vele, hogy a húga akar vele beszélni, ám megenyhül, amint meghallja Kira vékony hangocskáját:

-         Csókolom, doktor bácsi! Karakas Kira vagyok, és azt mondta Bori, hogy meg tetszik mondani, hogy van az Apukám!

Könnyebb egy vakbélműtét, mintsem egy ötéves gyereket tájékoztatni az apja állapotáról, főleg úgy, hogy Karakas úr belázasodott és úton van Perlaki professzor úr, akit azonnal behívtak hozzá. Majd elmenti Karakas Bori telefonszámát és a későbbiekben felhívja, amikor már jobban lesz az édesapjuk. Nem szeretné, ha megtudná a család ezt a malőrt. Fogalma sincs, mi okozza a lázat.

Türelmesen beszélget a kislánnyal, anélkül, hogy bármi lényegeset mondana neki.

-         Megbeszélem, a nővéreddel, hogy mikor jöhetsz be az édesapádhoz! Rendben?

-         Köszönöm, doktor bácsi! Csókolom!  - teszi le a telefont a kislány, ezt akarta hallani. - Me-gyek A- pá- hoz a kór-ház-ba... - kántálja, miközben körülugrálja az étkező asztalt. - - Me-gyek A- pá- hoz a kór-ház-ba...

-         Előbb megetetjük a malacokat!-  próbálja nővére lehűteni a gyereket, de ő csak mondja a magáért: - Me-gyek A- pá- hoz a kór-ház-ba...

Felforrt a víz, ideje leforrázni a darát.

-         Kira, kapcsold be a televíziót, de ne vedd hangosra, ne ébreszd fel anyukádat. Megtetetem a malacokat, utána jövök vissza.

Húsz perc alatt végez, tiszta moslékos Bori keze, mert a fa keverőlapáttal nem lehetett szépen egyenletes sűrűségűre kavarni a moslékot, kénytelen volt kézzel belenyúlni. Könyékig moslékos a keze, ha ezt látnák a kuncsaftjai a kozmetikában? Bár, nincs kizárva, hogy a kukorica darálék is szépít!

Bori rendbe hozza magát a fürdőszobában, mire visszatér a nappaliba, nem látja sehol a kishúgát. Nincs a nappaliban, dse a konyhában, se a kertben, se az udvaron, csak az nem jut az eszébe, hogy a kapu felé menjen, pedig ott megtalálná a kislányt, amint éppen Fótos Ferivel beszélget, ami nem is olyan egyszerű dolog, mert a langaléta tanár zavarában Danikát keresi, aki pedig a kollégiumban van, legalább is Kira tudomása szerint, és miután nem ismeri a tanár urat, ezért nem is engedi be, inkább az orrára csapja a kaput, amely a biztonsági zárnak köszönhetően azonnal bezáródik. A szomszéd kutyája a közös kerítéshez rohan, és hangosan ugatni kezdi az idegen betolakodót.

Mérges Fótos Feri, miért nem egyenesen Borit kereste! Azt hitte, hogy csengetésére Bori jön a kapuhoz és azonnal a nyakába ugrik? Visszaül a kocsiba és azonnal telefonál, hátha most felveszi Bori a telefont és megtudja, hol tartózkodik a lány, mert anélkül nem akar hazamenni, hogy ne beszélne vele, személyesen, úgy könnyebb kimagyarázni magát,  feltéve, ha meghallgatja, de bizonyosan kíváncsi lesz a magyarázatára, elvégre minden nő kíváncsi, és szereti tudni, mi történik a kedvesével. Márpedig ők szerelmesek egymásba, ehhez kétség sem fér, csak abban hibázott, hogy nem bontotta fel az eljegyzését Karolinával, addig halogatta, mígnem eléggé félre sikerült a szakítás, mentségére szolgáljon, hogy nehezen viseli a konfliktusokat, a tanítványainak sem szeret egyest adni, inkább berendeli őket korrepetálásra  és addig abajgatja, míg megtanulják az adott anyagot és akkor újra felelhetnek az anyagból.  A tanár dolga a tanítás, éppen ezért arra kíváncsi, mit tud a gyerek, nem arra, hogy mit nem. A kitűnő tanulótól is tudna úgy kérdezni, hogy szegény még a kérdést sem értené, nemhogy válaszolni tudna, de ezzel nem megy előbbre a világ. A tanárok tüntetését sem igazán érti, minek ez a nagy vircsaft, amikor azzal, hogy behúzza maga után az osztályajtót, csak ők vannak ott, meg a gyerekek, és azt tanít nekik, amit jónak lát és olyan módszerrel, amely szerinte a leghatékonyabb. Megbeszélte a tanítványaival, ha tanfelügyelő jön, akkor mindig új anyagot vesznek, figyeljenek, mintha éppen ott járnának, annál az anyagrésznél, és semmiképpen ne árulják el, ha már rég megtanulták azt a fejezetet. A gyerek nem egy gyurma, amihez ahányszor hozzáér, annyiféle tárgyat formálhat belőle. A tanítás inkább hasonlít a házépítéshez, azt is meg kell tervezni előre, hogy négy év alatt hogyan jut el A-ból B-be, minden tégla az előzőekben lerakottakhoz kell igazodjon, mert egyébként összedől a ház. A legfontosabb az alapozás, anélkül semmit sem ér az egész, nincs mire építeni, illetve lehet, de az nem ház lesz, hanem kártyavár, amely egészen más kategória.  Fótos Feri a központi követelményrendszert csak irányadónak tekinti, hasonlóképpen a hibáktól hemzsegő  tankönyvet sem tartja sokra, éppen ezért írtak Botonddal új tankönyveket. A matematika politikamentes tantárgy, annak oktatását nem kellene évről évre megreformálni, mert a számok makacs dolgok, szabályaik egzakt tudománynak számítanak, amiket meg kell tanulni és alkalmazásuk fejleszti a logikát, amelynek minden tanuló nagy hasznát veszi, akkor is, ha nem lesz belőle matematikus. Az ember megfelelő tudás és absztrakció nélkül kiszolgáltatottá válik, az emberi elmét semmi más nem pótolhatja, ezért a gyerekeket megtanítja gondolkodni, még a tanterv és az elvárások ellenében is. Az emberi agy mindig kéznél van, és az egyetlen, amit soha senki nem vehet el az embertől, az a tudása és a józan, gondolkodásra kész agya. Jelenleg  neki is arra van szüksége, hogy átgondolja a Borival való kapcsolatát és kidolgozzon egy  új stratégiát, mellyel véglegesen meghódíthatja élete szerelmét. Kár lenne kapkodni, szépen hazagurul, visszaadja Botondnak a kocsit, utána elmegy vacsorázni a kifőzdébe, majd hazamegy, kiáztatja magát a kádban, és immár felfrissülve nekiláthat a BORI VISSZAHÓDÍTÁSA című stratégia kidolgozásának.

Amit a sarkon elfordul, szembe találkozik egy fehér Suzukival, mintha azt Karakas Dani vezetné, de elveti a gondolatot, honnan lenne a gyereknek kocsija, egyébként is, biztosan a kollégiumban készülnek Dorinával az írásbeli érettségi első megmérettetésére.

A szürke felhők mögül kikukucskál a nap. Szél tépázza a fák lombját, emiatt sokkal hűvösebbnek érezni a levegőt, sebaj, a május akkor is május, a szerelem hónapja, gondolja Fótos Feri és lehúzza a kocsi ablakát. Míg ki nem ér a faluból, orrát csiklandozza az orgona illata, amely szinte minden háznál ott virít, lila vagy fehér színben. 

 

 

 

 

Előző rész...


 

Vége következik...



Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Az elbizakodott egérke