Áprilisi fagyok 14.

Hanem baj van, vasárnap nincsenek nyitva a bankok, a kártyáján pedig kevés a pénz, pedig az orvosoknak adni kell.

 

Kardos Karolina eleddig azt hitte magáról, hogy nem kerülhet olyan helyzetbe, amikor nem tudja, mi tegyen, ám a sors néha megkeveri a kártyát, ahogyan azt esetében is tette, és kártyavárként összedőlt az élete. Fótos Ferit megfojtaná, ha lenne hozzá elég ereje, de nincs.

Éjjel egy órakor értek haza a ballagási bankettről, az elfogyasztott italoknak köszönhetően elég vidámak voltak, s természetesnek vette, hogy Feri javaslatára külön ágyban aludjanak. Reggel hatkor felébredt és kiment a nappaliba, hátha elférnek ketten is a kanapén, ám Feri nem adott neki helyet maga mellett, hanem megkérte, főzzön egy kávét, beszélni akar vele, mindjárt felkel.

Fótos lakásában rend uralkodott, egyedül az íróasztalán álltak egymás hegyén, hátán a könyvek és a papírok, de ahhoz senki sem nyúlhat, az magánterület.

Karola arra számított, hogy Ferivel megbeszélik az esküvőjük részleteit, amely nem lesz rövid etap, ezért reggelit is készített azokból az alapanyagokból, melyeket a hűtőszekrényben talált. Kicsi volt a választék, így lett tojásrántotta a menü, félig megszáradt kenyérrel, melyet gyorsan belapátoltak. Jöhetett a kávé, ami addigra kihűlt, újra kellett melegíteni.

-      -   Karola, tudod, hogy nagyon szeretlek. Nem akarlak bántani, de a legjobb az lesz, ha most tisztázzuk a helyzetet.

Felfogni sem tudta, mit kell tisztázniuk.

-         -In medias res. Mást szeretek. Váljunk el békében.

Gyomorszájon találta az ütés, nem erre számított.

-      -   Ezt csak így mondod?

-       -  Hogyan mondjam, Karolina? Csomagoljam cirádás sztaniol papírba, úgy talán jobban esne?

-        - Ki az a nő?

-        - Nem ismered.

-      -   Miben különb nálam?

-        - Semmiben! Igazán semmiben. Nem hibáztál, én sem hibáztam, egyszerűen jött egy másik szerelem, hidd el, nem így terveztem.

-       - Ferikém, majd elmúlik! Kivárom!

-       -  Nem múlik el. Jobb, ha elengedlek. Megtehetném, hogy kettős életet élek, de eszembe sem jutott ez a megoldás, mert csak az elkerülhetetlen elodázása lenne. 

-      -   Micsoda? Milyen elkerülhetetlen dologra célzol? Mindenképpen szakítani akarsz velem?

-       -  Félreértesz! Szó sincs erről! Egy ideje nem működik a távkapcsolat, ezt tudod te is, legfeljebb nem mered bevallani.

-       -  Azt terveztük, hogy ideköltözöm, már keresem az állást…

-      -   Remélem, nem borítod fel az életed. Kár lenne érte. Hidd el, nagyok okos, szép nő vagy, minden ujjadra találsz egy pasit, talán nálam jobbat is.

-      -   Menj a fenébe!

Suhan a síneken a vonat, egyre közelebb viszi a fővároshoz, az otthonához, amit felszámolni készült a szerelme kedvéért, és nem csodálkozna, ha a házuk helyén egy mély krátert találna. Mit kezdjen magával? Fótos Feri ellopta az életéből a boldogságot, amit soha többé nem talál meg, mert ezután egyetlen férfinem sem mer megbízni! Lenéz a kezére, ott ragyog ujján a jegygyűrű. Elfelejtette visszaadni, de nem is baj, az lesz az első dolga, hogy eladja, és az árából elutazik nyaralni. Egyedül.

Fótos Feri nem így tervezte a szakítást, erről is Karolnia tehet, miért kellett hívatlanul beállítania? Persze, biztosan meglepetést akart neki okozni, büszke lehet magára, mert nagyon is sikerült neki.

Karakas Bori teljesen más egyéniség, nem is tudta róla, hogy a Bartus Dani mostoha testvére, sohasem említette, pedig pozitív visszhangra talált volna, mert Dani okos, szorgalmas gyerek. Azt sem tudta, hogy Lakatos Dorinával egy párt alkotnak, azt hitte, csak barátok. A tegnapi nap mérföldkő az életében, elballagott az első osztálya, melynek az osztályfőnöke volt, és végre eldöntötte, hogy Borit választja és felbontja Karolinával az eljegyzését. Üröm az örömben, hogy Borinak is tartozik egy vallomással, mert a lány nem tudja, hogy vőlegény volt, honnan is tudná, amikor sohasem hordta a jegygyűrűt. Apropó, Karolina miért nem vágta fejéhez a gyűrűt? Még reménykedik? Nem az érték miatt, az nem számít, úgyis másikat vesz Borinak.

Alig várja, hogy nyolc óra legyen, akkor már illendő felhívni a lányt, nyilván nem alszik tovább. Rémlik, mintha az apját kórházba vitték volna.

Kicseng a mobil, végre felveszik:

-        - Szervusz, szerelmem!

-        - Karakas család, jó reggelt!

 Eszter nem igazán érti, miért akar Borival beszélni Danika osztályfőnöke, nem esik le neki az aprópénz.  Muszáj Ferinek kitalálnia egy indokot, az igazit nem mondhatja el.

-       -  Megmondom, hogy kereste! Viszontlátásra, tanár úr!

Zaklatott Eszter, mert Bözsi néni ébresztette reggel hétkor, beállított egy nagy fazék tyúklevessel és egy tepsi aranygaluskával, mert azoktól még a holt is felébred, egyenek csak, meg vigyenek belőle Gyulának is, ennek gyógyító ereje van, bizonygatta, s még bólintott is hozzá. Hanem, Kirát vigyék át hozzá, szívesen vigyáz rá, megígérte neki, hogy megtanítja keresztszemes terítőt varrni. Mondaná tovább is, ám a háziasszony megpróbálja kiterelni a házból, menjen haza mielőbb, mert indulás előtt még megbeszéli  Kirával az édesapja betegségét, és jó lenne Boritól is megkérdezni, hogy mi dolga van Fótos Ferivel, és Danikát is muszáj megnyugtatni, hogy maradjon a kollégiumban, készüljön az írásbeli érettségire. Jó lenne felhívni a kórházat is, de úgysem mondanak telefonon egy szót sem, az is lehet, hogy Perlaki professzor úr a műtét után valószínűleg hazament pihenni, mert állítólag több órás a beavatkozás. Jaj, csak meggyógyuljon Gyula, nélküle sivár a ház, nem hallani a jókedvű nevetését, a szöszmötölését, amikor még a reggeli előtt kikészíti az aznapra szükséges eszközeit, akkurátusan bepakolja a kocsi hátuljába, hogy reggeli után azonnal indulhasson.

Hanem baj van, vasárnap nincsenek nyitva a bankok, a kártyáján pedig kevés a pénz, pedig az orvosoknak adni kell. Szégyenszemre nem kérhet kölcsön senkitől, még Boritól sem, mert a végén azt hinnék, hogy nincs egy vasa sem, azt pedig nem szeretné, a pletykát pedig végképp nem, hiszen azonnal híre menne a faluban, s megkezdődnének a találgatások, amire semmi szüksége nincs. Nincs baj, hétfőn nincs második órája, kiugrik a bankba, délután meg úgyis bemegy a kórházba.

-         -Szervusz, Eszter! Nagyon elgondolkodtál!

-         -Szervusz, Borikám! Itt volt Bözsi néni, tyúklevest hozott meg aranygaluskát. Alszik még Kira?

-      -   Biztos, még nem láttam, pedig ittam egy kávét. Gyere, menjünk be a házba, a végén még megfázol!

-       -  Menjünk! De nem fázom, csak elgondolkodtam. Kikísértem Bözsi nénit, mert nem akaródzott neki hazamenni.

-        - Ismerem, rendes öregasszony, csak sokat beszél, és ha nem muszáj, nem marad otthon.

-       -  Képzeld, azt mondta, hogy Kirát vigyük át hozzá, keresztszemes hímzést akar neki tanítani. -Majdnem elfelejtettem, hogy keresett Fótos Feri, légy szíves visszahívni.  

-        - Majd hívom később. Előbb reggelit készítek.

-      -   Rendes vagy! Addig összeszedem, amit beviszünk Gyulának.

-         -Eszter, mi lenne, ha csak tizenegy órára mennénk a kórházba?  

-       -  Miért olyan későn?

-       -  Jó lenne, ha apa addigra jobban lenne.

-       -  Nem bánom.

Nem akaródzik Borinak visszahívni Fótos Ferit, valószínűleg csak magyarázkodna, miért felejtette megmondani neki, hogy gyűrűs vőlegény. Este még nyugodtan megbeszélhették volna, de ma reggelre már ebből elege lett. Hogyan lehetett ilyen vak, hogy nem vett észre semmit? Feri az első férfi az életében, akibe beleszeretett. Majd kiszeret belőle, van olyan is, amikor tolat a vonat és nem előre megy, így fog kitolatni ebből a kapcsolatból, ám egyelőre csak megáll, mint a vonat az állomáson, mert nem lehet előre menetből azonnal rükvercbe kapcsolni.

Jó háziasszony Eszter, a hűtőszekrény élelmiszerekkel teli, a spájzban ugyanez a helyzet, ha nem menne két hétig a boltba, akkor is lenne mit tenni az asztalra. Tojásos lecsót készít reggelire, az kiadós, és mielőtt elindulnak, még az aranygaluskából is ehetnek. Apjának mindenképpen visznek a levesből is, hiszen abban tökéletesen igaza van Bözsi néninek, hogy az aranyló zsírkarikák alatti áttetsző leves, a betegeket is meggyógyítja. Csigatészta a levesbetét, az laktat is, meg beleteszik a mellehúsát, azt szereti.

Hallja, amint Kira csacsog Eszterrel és az édesapját keresi. Csapot, papot otthagy, hozzájuk siet, nem könnyű egy ötéves gyerekkel megértetni, hogy milyen komoly beteg az édesapja.

A szobájában csörög a mobilja, Fótos Feri szentségel, nem létezik, hogy nem hallja Bori és miért nem veszi fel?!

 

 

Előző rész...

 

Következő rész...


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!