Áprilisi fagyok 13.

Annak idején ez volt a titkos jelszavuk, Lojzinak a pacsirta, mert ha azt már el tudja játszani a hegedűn, akkor elmondhatja magáról, hogy tud hegedülni,

 

Lakatos Lojzi reggel ötkor felébresztette élete párját, hogy süssön két tepsi süteményt annak a pejnahajder Perlaki Lacinak, mert az éjjel megműtötte az egyik jövendőbeli nászurát, a Gyulát, a szimpatikusabbat, emlékezzen csak Aranka, Kirának az édesapját.

-        - Ne aprehendálj, asszony, hogy még nem a nászurunk, meg még az is lehet, sohase lesz az! Kelj fel és süsd meg az azokat a süteményeket, mert tíz órakor megyek a kórházba!

Aranka jobbnak látja, ha befogja a száját és feltápászkodik, mert Lojzi kérését teljesítenie kell, akkor is, ha cigánygyerek potyog az égből! Jó ember a férje, de nem lehet neki ellentmondani, kapott néhány sallert fiatal korában, mire megtanulta a mórest. Szép szóval, hízelgéssel bármit elér a férjénél, képes teljesíteni a képtelennél képtelenebb kívánságait, nem számít, mibe kerül, csak két dolgot nem szabad tenni, ellentmondani neki és nem teljesíteni a kéréseit. Ezeket a gyerekeik is hamar megtanulták betartani, ahogyan azt is, hogy tanulniuk kell, azért is vitték ilyen sokra. No, akkor most melyik menyét ébressze fel? Valakinek segíteni kell neki, mert egyedül nem tudja elkészíteni a népes család reggelijét és ebédjét, hiszen a süteménysütés sem kicsi munka, és háklis Perlaki az édességre, annak, finomnak és esztétikusnak kell lennie, ahhoz pedig sokat kell pepecselni. Harmincnégy éve házasok, de mégsem tudja, hogyan szövődött gyerekkorunkban életre szóló barátság a zsidó fűszeres vézna fia és a cigányvajda verekedős legkisebb gyereke között, de tény, hogy a mai napig tűzbe mennének egymásért.

Ha választani lehet, márpedig lehet, akkor a legidősebb menyét ugrasztja, Darinkát, aki maga is jó szakácsnő, a másik kettő meg vigyázzon a gyerekekre, valami olyasmit ígértek nekik, hogy vasárnap délután elviszik őket a vadasparkba, akkor most megváltoztatják a programot, bereggeliznek, és délelőtt mennek, majd az ebédre, egy órára, meg szépen visszajönnek.

Ismeri Lojzi a feleségét, mint a saját tenyerét, pontosan tudja, hogy azon töri a fejét, melyik menyét ébressze fel:

-        - Aranka, ne törd a fejedet, hanem ébreszd fel Darinkát, a másik kettőnek úgysem vennéd semmi hasznát!

Nincs kétsége afelől, hogy tíz órára elkészülnek a sütemények, mert Aranka nem csupán kitűnő szakácsnő, de számon tartja, hogy kinek mi a kedvenc étele, itala, édessége, s ez utóbbiak Perlaki Laci esetében a kakaspörkölt túrós csuszával, a kígyórétes és Rigó Jancsi. A vakarcsot is szereti, de azt csak nem visz neki a kórházba, elvégre mégiscsak neves professzor a Laci gyerek. Neki is megvannak a kedvenc zsidó ételei, amiket Hanna néni főzött, csakhogy Perlaki házassága egy évig tartott, elvált és utána nem volt senki, nincs, akinek átadhatta volna édesanyja a családi recepteket.
Laci a legjobb barátja, egyben a legidősebb fia keresztapja is, megérdemli, hogy finom falatokkal traktálják, mert sokszor egyengette a gyerekek útját, ha előítéletekkel találkoztak.

Lojzi hosszan szöszmötöl a fürdőszobában, majd arra megy ki a konyhába, hogy az asszonyok a délelőtti vadasparki kirándulásról beszélnek, szendvicseket készítenek, és a sütemények tésztája ott  pihen letakarva a gyúródeszkán.

 

Odakinn ébredezik a nap, lassan leveti felhő takaróját, akár még jó idő is lehet a kiránduláshoz.  Lojzi tölt magának egy pohár feketét, az asszonyok csak dolgozzanak, és csészével a kezében kimegy a kertbe, onnan akar beszélni a barátjával, hogy ne hallja senki.

-        - Jó reggelt, uram! Nem tudom adni a professzor urat, alig pár perce fejezte be a műtétet. Milyen ügyben keresi?  Ma egyébként is szabadnapos.

-        - Csak azt mondja meg neki, kisasszony, hogy tízkor megszólal a pacsirta. Nagyon köszönöm! Kézcsókom!

Annak idején ez volt a titkos jelszavuk, Lojzinak a pacsirta, mert ha azt már el tudja játszani a hegedűn, akkor elmondhatja magáról, hogy tud hegedülni, Lacinak meg a szike, ugyanabból a meggondolásból, elvégre sebész akart lenni. Amikor összekaptak, akkor Laci volt a hullakaszaboló, Lojzi pedig a vonónyűvő. Hiába szabadnapos Perlaki, addig úgysem megy haza, amíg meg nem bizonyosodik a műtött betege állapotáról.

Visszamegy a házba és felkapja a pénztárcáját, majd, úgy ahogy van, szabadidő ruhában kocsiba ül és elviharzik. Az aranysárga Mercédeszt mindenki ismeri a faluban. Tekintélyes ember Lojzi, mert hiába nem a családjából került ki az új vajda, ha huzamosabb ideig itthon tartózkodik, hozzá fordulnak a romák az ügyes, bajos dolgaikkal, mert részlehajlás nélkül képes elsimítani a legkényesebb vitákat is. A takaréknál pénzt vesz ki az automatából, majd két sarokkal arrébb hangos dudálással kihívja házából Tarcsinét, kezébe nyom egy tízezrest, hogy egy órán belül hozzon neki egy kopasztott kakast, egy kiló túrót és egy kiló csuszatésztát, majd hazafelé veszi az irányt.

-      -   Aranka, nem tudom, mit főzöl ebédre, de Perlaki komámnak kakaspörköltet főzz túrós csuszával! Tarcsiné egy óra múlva hozza a hozzávalókat! Most pedig felébresztem Mireille-t, egy órát gyakorolnia kell, ha nem lesznek itthon délelőtt!

Darinka nem mer felnézni a kenyérszeletelésből, nehogy apósa meglássa az arcán a rosszallását, minek felkölteni a kislányát, igazán kimaradhat egy nap a hegedűgyakorlás. A Lakatos családban nincs demokrácia, mégis azt hitte, hogy náluk majd más lesz, mert Karcsi nagyon rendes, családszerető ember, ám nagyot tévedett. A férje ugyanúgy viselkedik, mint az apósa, azt tanulta otthon.

Öt perc múlva a nappaliból kihallatszik Mireille hegedű játéka, amely csak jóindulattal nevezhető zenének, inkább hektikus kisegér cincogásnak tűnik, mégis biztos lehet abban, hogy tehetséges zenész lesz a lányából, mert apósa reménytelen ügyekre egy percnyi időt sem fecsérel.

Perlaki professzor irodájának a kanapéján alszik, valamelyik nővér ráterített egy vastag plédet, nehogy megfázzon. A nővérek valósággal imádják az öreget, mert emberszámba veszi őket, nem pénzéhes, mindenkihez van egy jó szava, ám azonnal dühbe gurul, amint valaki nem végzi el rendesen a munkáját, és ez alól a beosztott orvosok sem kivételek, igaz, a kórház igazgatója is tart az öregtől. Büszke arra, hogy náluk dolgozik az ország egyik, ha nem a legkiválóbb sebésze, akit szinte az ország minden területéről gyakran felkér a bíróság, hogy az egyes perekben igazságügyi szakértőként mondjon véleményt.  Zita nővér nem tudta átadni neki Lojzi üzenetét, mert a professzor úr a szokásosnál hamarabb nyugovóra tért.

Mireille kedveli a nagyapját, mert számára játék a tanulás, és egyetlenként a széles nagycsaládban, egyedül ő képes megnevettetni Lojzi papát, aki időnként megengedi neki, hogy lazításként végig játssza a c-dúr skálát a zongorán, mert nekik az is van, nagyon nagy, fekete jószág, ami igazából csak az édesapjának engedelmeskedik, aki megígérte neki, hogy őt is megtanítja, amikor már jól játszik a hegedűn. Ötévesen is igazi kis csalafinta nőszemély, most nincs kedve a tanuláshoz:

-       -  Lojzi papa, ha eléneklem neked a kedvenc dalomat, eljátszod nekem? Utána majd én is megtanulom, jó? Un éléphant qui se balançait, sur une toile d’araignée…

Kis boszorkány az unokája, az már biztos, megint az ujja köré csavarja! De nem baj! Előveszi az öreg a saját hegedűjét és eljátssza Mirelle-nek a dalocskát. Előkerül Karcsi, álmos a szeme. Úgy, ahogy van, pizsamában és fürdőköpenyben leül a zongorához és bekapcsolódik a játékba. A kis francia gyerekdalt addig variálják, mígnem abból valóságos dzsessz darab lesz.

-         -Szeretnék teríteni! – jön ki a konyhából Aranka, és int az unokájának, menjen a konyhába az anyjához.

Huncut mosollyal arcán, fut a kislány, nem kell neki kétszer mondani.

Háromnegyed tizenegykor Lojzi belép a kórházba. Egyenesen a sebésztre megy, Perlaki professzort keresi. Zita nővérnek ismerősnek tűnik a nagy kaskával érkezett férfi hangja, és hiába tudja, hogy felébredt a professzor úr és éppen kávézik, mégis szemrebbenés nélkül letagadja, mert úgysem fogadná el, bármit is hoznak neki a betegek hozzátartozói.

-        - Aranyoskám, mondja meg a professzornak, hogy pacsirta keresi.

Lojzi hangja parancsnak tűnik, tulajdonképpen annak is szánja. Perlaki maga jön barátja elé. Zita nővér nem hisz a szemének, amikor a prof átöleli a jól öltözött cigányembert, és betessékeli az irodájába. Pár perc múlva rátelefonál a prof, hogy vigyen nekik két kávét.  Kezében a tálcán lévő kávékkal, kopogtat az öreg ajtaján, és máris belép. Majdnem kiejti a kezében lévőket, mert ilyet szökőévben egyszer lát. Nevetve beszélget vendégével a professzor úr, miközben a dohányzóasztala tele süteménnyel, és láthatóan belőlük már több szeletet elfogyasztott.

-        - Jöjjön, Zitácska, tegye csak le a kávét, és engedje meg, hogy bemutassam gyerekkori barátomat. Ha van egy kis ideje, megkínálom ezekkel a finomságokkal, ilyet még nem evett!

A köpcös testalkatú vendég felpattan, bemutatkozik és kezet csókol a meglepett nővérnek.

-      -   Magácska nem is tudja, hogy Lojzi barátom nemzetközileg ismert cigányprímás, mellesleg a keresztfiam édesapja. Húzzon ide egy széket, ott a szalvéta, vegyen a süteményekből, nagyon finomak! Onnan tudom, mert végig kóstoltam, és Aranka sütötte.

Zavarban van Zita, elvesz két süteményt, de nem marad ott, nem akar zavarni, majd kinn, a nővér pultnál megeszi.

-         Lacikám, úgy tudom, hogy szabadnapos vagy! Ezennel meghívlak ebédre, Aranka elkészíti a kedvenc ételedet és találkozhatsz az egész családommal, mert itthon vannak a gyerekeim is.  

-       -  Nem akarlak benneteket zavarni!

-      -   Nézd, Szike, sikerült megsértened!

-         -No, jól van, hány órára menjek?

-      -   Egyre, ha kérhetlek.

-       -  Itt van Mireille is?

-       -  Természetesen, gondolod, hogy otthon hagyták?

-       -  Ezt megbeszéltük. Gyere ki a farbával, Lojzikám, mert nehogy azt mondd nekem, csak úgy minden cél nélkül beállítottál hozzám? A betegem állapota érdekel, ugye? Arról pedig neked nem mondhatok semmit, nem vagy családtag!

Ezen kicsit összekapnak, mindegyik mondja a magáét, olyan hangosan, hogy purparléjuk a folyosóra is kihallatszik. 

Perlaki megszomjazik, ami nem csoda, degeszre ette magát a süteményekből, és arra gondol, nem tud ebédelni, mert nincs hely a gyomrában.

-        - Nézd, annyit mondhatok, hogy Karakas Gyula műtétje jól sikerült, kivettük a nem odavalót. Életben marad és meggyógyítom, ha az isten is úgy akarja. Már nem kérdés, hogy milyen kezelést akar a beteg, nincs választása, mert addig húzta az időt, hogy elkerülhetetlenné vált a műtét és hidd el, nem engedem, hogy rontsa a statisztikát. Ha akar, ha nem, meg fog gyógyulni!

-        --Jól van, Lacikám, nekem ennyi elég. Mennem kell, dolgom van, akkor várunk egy órára.

-         Kézcsókom Arankának! Ott leszek!

Lojzi megkeresi Zita nővért, kezébe nyom egy borítékot:

-        - Magában van az összes bizodalmam! Nem tudom, kinek kell adnom paraszolvenciát Karakas Gyula barátom műtétje miatt, kérem, belátása szerint ossza szét az érdekeltek között, csak Perlaki barátom meg ne tudja, mert leszedi a fejem miatta. Ismeri, milyen háklis! Kézcsókom!

Beül a kocsijába és felhívja Dorinát:

-         Szervusz, kislányom! Hol vagy? Fél óra múlva ott leszek a kollégium bejáratánál, szólj Daninak is, hazaviszlek benneteket ebédre és délután vissza is hozlak.

Perlaki professzor elgondolkodva összecsomagolja a süteményeket. Rendes asszony Aranka, hogy ennyire kényezteti. Délben hazaviszi a megmaradt süteményt, tusol, átöltözik, utána beugrik a plázába, ajándékokért, és igyekeznie kell, ha egy órára Lojziékhoz akar érni. Legfeljebb gyorsabban hajt, megyén belül nincs rendőr, aki ezért megbüntetné, ezért nem kell aggódnia, csak az a baj, hogy amíg nem kapja meg a labor eredményt, nem kezdheti meg betege kezelését, már pedig komolyan gondolja, amit Lojzinak mondott, hogy egészséges embert varázsol Karakas Gyulából. Kemény küzdelem lesz!

Odaáll az ablak elé, ott szeret gondolkodni, miközben a tájat nézi. A szikrázó napsütésben békés tavaszi tájnak látszik a város melletti kiserdő, a másik oldalon meg a szántóföldön zöldellő vetés. A természet évről évre megújul, ahogyan megszokott ciklusuk szerint cserélődnek az emberi test sejtjei is, egyedül az emberi természet, a lélek és az érzelmek toporognak egy helyben, mióta ember az ember. Az léleksebek gyógyulnak a legnehezebben, feltéve, ha valóban meggyógyulnak, és nem generálnak az emberi testben fizikailag érzékelhető elváltozásokat. Miért nem tudjuk örökre lezárni múltunk rossz epizódjait? Vajon miért nem adunk elég időt a sebek gyógyulásához, miért kell újra és újra feltépni azokat, egészen addig, mígnem elfertőződnek, mint az igazi sebek, csakhogy azokat lehet látni és gyógyítani, míg a lelkiek láthatatlanok, és viselőjük gyakran maguk előtt is takargatják, mintha nem is léteznének, és sokszor egyáltalán nem kérnek segítséget a gyógyításukhoz, pedig azokhoz nem kellenek drága gyógyszerek. Sőt! Ezekhez elég lenne a rendszeres baráti beszélgetés, melyben, mint mosópor a vízben, feloldódnának a vélt és valós feszültségek, megtisztítva szennyeződéseitől a lélek sebeit, hogy végre teret engedjenek az emberi szervezet öngyógyító funkciójának.

Lám, sikeres professzor létére neki is szüksége van a jó barátra, akivel kitárgyalhatja a lélek sebeit, és milyen furcsa paradoxonja az életnek, hogy ez a barát ma is Lojzi, az a zömök, verekedős, éles eszű  roma kisfiú, aki megvédte őt a többiek csúfolódásától, mert vézna kisfiúként nem jeleskedett a közös játékaikban, többek között ötven méternyi futás után kiköpte a tüdejét, nem tudott felmászni a diófára, focizás közben állandóan elesett. Egyáltalán nem érdekelte a fiúkat a briliáns memóriája, vagy a kézügyessége, mellyel számtalan origamit készített, de széles körű tudása és tájékozottsága sem keltette fel bennük az iránta való érdeklődést, pusztán ostoba vicceik céltáblájának tekintették. Akkor hagyták abba az abajgatását, amikor Lojzi védelmére kelt és megverekedett miatta a többiekkel.

A Perlaki családból egyedül maradt, felesége is elhagyta, mert élhetetlennek tartotta, gyereke nincs, és egyetlen családi kötődése Lakatosék maradtak, akiknél természetes volt a patriarchátus, melyet meg kellett szoknia, mert őt liberális elvek szerint nevelték. 

Persze, barátságukból Lojzi is sokat profitált, ez így van rendjén.

-       -   Professzor úr,  – lép be az ajtón Zita nővér, - tessék jönni, kezdődik a vizit!

 

 

Előző rész...

 

Következő rész...


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Az elbizakodott egérke