Answer: Túlélés keresztje 3/2

Sci-fi novellapályázaton résztvett írás

 

A zsilipnél már várta a nő.

 - Most felvesszük a külső védőruhát, azután irány a bejövő elosztó épülete.

Az épület kb. két kilométerre volt, ezt az utat gyalog kell megtenni. Nem volt semmifajta jármű, a felszín annyira tagolt volt, hogy még lábbal is szinte járhatatlan.

Beöltöztek, a férfi magára akasztott még egy légzőpalackot és kizsilipeltek, majd egy fényes acéllépcsőn lejutottak a bolygó talajára. Ahogy leléptek, a finom por kissé felkavarodott, a körülötte lévő egyenetlen felszínen lassan, szinte lebegve terült szét.

A vöröses napkorona a hegyes sziklákra vetült, különleges árnyékok rajzolódtak ki.

Ahol álltak, onnan nem látszott a keresett épület, Namroz tudta, keletnek kell indulni.

 - Szép ez a táj - hallotta a sisakjában Dalin hangját - olyan, mint egy...

A mondat vége nem volt érthető.

 - Vigyázzon hová lép, mindig szorosan mögöttem jöjjön.

Sok erőlködés, nehézkes botorkálás után elérték az épületet. Itt nem volt zsilip, mindent védőruhában kellett elvégezni. Miután hozzácsatlakoztak a műholdvevő modulhoz, Namroz hívni kezdte a koordinátorokat.

 - Itt Bedin, szevasz Namzi, miért csak most hívsz?

 - Szia, nincs távcom kapcsolat, az KKM-ről hívlak, mi a helyzet? - Istenem, hogy utálom ha Namzinak hívnak - gondolta.

 - Elkészült a bábok teljes analízise, szinte biztos, hogy mesterséges intelligencia, na, mit szólsz?

 - Szerintem meg élnek - morogta maga elé - mindegy, már legalább tudjuk mik ezek.

 - Tudjuk a fenét, te ezt beveszed? Legyél óvatos velük, most jut eszembe nem is vagy egyedül. Na, milyen a  kicsike?

Még jó, hogy a lány nem hallja csak az én hangomat - jutott eszébe.

 - Sajnos a hibát nem sikerült kiküszöbölni, egy izé változatlanul nem ad jelet.

 - Ide figyelj - mondta űrbeli hangon Bedin - valami nem stimmel a Tart köd környékén, lehet, hogy azért nincs távcom kapcsolat. Több hajó is jelentett valamiféle vonulást, vagy mit.

 - Az meg jelent, hogy vonulás? - kérdezett vissza.

 - Nem tudjuk mi sem, talán bolygótörmelékek. Sok a bizonytalanság, ezért hívtalak, folyamatosan figyeld az űrprognózist!

 - Ez a jelenség hatással van a San térségére?

 - Fogalmam nincs, ha valamit kiötölnek az okosaink majd hívlak.

Elköszöntek, kihúzta a modulból a csatlakozót, a kapcsolat megszakadt.

Ez most ijesztgetni akart, vagy mi? - jártak a kerekek a fejében - mintha nem is érdekelte volna, mi van a bábokkal. Nem tudott, vagy nem akart egyenesen válaszolni. Persze ha evakuálnunk kell, úgyis jönnek értünk.

Ez a legrosszabb variáció - hessegette el magától a gondolatot.

Dalin arcára a sisakon keresztül is látható érdeklődő kifejezés jelent meg.

 - Sikerült megtudni valamit? A központ szavait nem hallottam.

Hála istennek - ezt nem mondta ki Namroz.

 - Annyit - felelte - hogy az izék vélhetően mesterséges intelligencia hordozói. A másik, igaza lehetett Dalin, a Tart köd térségében valami nem stimmel, elektromos zavarok is lehetnek, talán ezért nincs távcom kapcsolat.

 - Mesterséges intelligencia, vagyis nem organizmus - gondolkodott hangosan a lány -  hát nem tudom...  Szerintem tudósok hadának kellene vizsgálgatnia éjjel-nappal.

A férfi bólintott.

 - Na, menjünk vissza a bázisra.

Az út visszafelé sem volt könnyebb, ráadásul kezdett lemenni a nap, már csak egy kis része világította vörös színével a sárgáskék környezetet.

Namroz akaratlanul felnézett az égboltra.

Milyen furcsa - elmélkedett.

Azt nem tudta mit talál érdekesnek, de azt határozottan érezte, valami mintha más volna odafenn. Amennyire lehetett sietősre fogták, és rövidesen a zsilip bejáratához értek.

A férfi megint felnézett. A nap éppen alábukott a horizonton.

Képzelődöm - gondolta.

Nem is tudta, mekkorát tévedett.

 

Átöltöztek a vacsorához, előtte megbeszélték, hogy az étkezőben találkoznak. Namroz éppen 3. számú ajtó előtt lépett volna el, amikor az kinyílt, és kilépett Dalin. A férfi még szebbnek találta. Fehér, egészen puha, lágy ruha volt rajta, a haját most felül fogta össze egy aranyszínű pánt, karcsú, szépvonalú lábán finom, bordó bőrcipő.

Amikor a lányt maga elé engedte, megfogta a karját, és érezte a plüssruha finom fogását.

Az étkezőben az egyik sarokban ültek le, ahol kevesebb volt a fény. Miközben ettek, a bolygón megtett útról beszélgettek.

Azután Namroz hozott egy üveg bort, töltött, de titokban állandóan a nőt nézte. Nagyon régen érzett már hasonlót, megint felötlött benne Riel, és a régi idők.

Ez egészen más - révedezett - különben is már vénülök, hiszen akár a lányom is lehetne.

 - Egészségére! - nézett rá a lány.

 - Egészségére! Elmondja mi történt az édesanyjával?

Dalin lehorgasztotta a fejét.

 - Az anyuval? Felrobbant a házunk és ő... és ő ... bennégett...

Elkezdett sírni. A férfi átült mellé, a lány ráborult és tovább sírt, akkor átölelte.

Nehezen viselte, ha valaki sír, már Talin, a felesége halálakor  ugyanígy volt ezzel. A közeli ismerősök, barátok könnyezve fejeztek részvétet, őt is állandóan elfogta a sírhatnék.

Micsoda véletlen - gondolta végig - szinte teljesen egyforma két tragédia. Bolond vagyok,

minek hoztam szóba?

Dalin abbahagyta a sírást, könnyes, barna szemeit törölgette. Közel ültek egymáshoz, teljesen összeért az oldaluk.

 - Bocsásson meg, most jól elrontottam az estét - mondta szipogva.

 - Az én feleségem is hasonlóan halt meg, tűzeset miatt.

 - Igazán? - felemelte a fejét - nagyon sajnálom.

Néztek egymás szemébe egy darabig, a lány rátette a kezét a  férfi kézfejére, majd közelebb bújt hozzá. Namroz körül lassan elkezdett forogni a világ, ilyet még sohasem érzett azelőtt.

Teljes mozdulattal átölelte Dalint, és megcsókolta.

Felrobbant benne minden. Ezt követően percekig csendben ültek.

Namroz mondani akart valamit, de mielőtt  szólt volna a lány megelőzte.

 - Ne, ne mondj semmit, menjünk aludni.

 

 

Még teljes sötétség honolt odakinn, amikor a férfi felébredt.

Tulajdonképpen már nem is aludt, csak feküdt az ágyon, és a gyér fényben a falat bámulta.

Az este történtek jártak a fejében, úgy érezte, nem lett volna szabad átadnia magát az érzelmeinek, de azt is tudta, nem tudott volna ellenállni. Amikor először meglátta a lányt, már tudat alatt kialakult benne egy mindent elsöprő érzés, csak nem nézett vele szembe.

Volt már szerelmes többször is, ez azonban egészen más volt.

Két nap után? -  Felült az ágyon.

Akaratlanul is odament az ablakhoz. Felnézett az ég felé, ugyanaz az érzés kerítette hatalmába, mint a zsilipkamra előtt tegnap hazafelé.

És akkor rájött mit talál furcsának.

Úgy tűnt, a sötét horizonton több fényes pont látszik, mint korábban. Sokszor ült unalmában esténként az ablak előtt, figyelve az égboltot, nagyjából ismerte a látható csillaghalmazokat, tudta mit hol keressen.

Egyik másik mintha fényesebb lenne, főleg az a halmaz ott jobbra... - meditált magában.

Az étkezőben találkoztak.

 - Jó reggelt - köszönt Dalin.

 - Jó reggelt, ami a tegnap estét illeti...

De nem tudta befejezni, mert a lány rátette két ujját a szájára.

 - Ne, kérlek, most ne, inkább együnk valamit.

Namroz egy pástétom félét választott, megkóstolta, de valahogy nem kívánta, inkább ivott egy gyümölcslevet.

 - Meg kell néznem a távcomot van-e üzenet, majd utánad megyek a kezelőbe - mondta, azzal kiment a folyosóra a készülékhez.

Többször is próbálkozott, megint eredmény nélkül.

Nem értette a dolgot. Ha a központi com hibás, már ki kellett volna javítaniuk a műszakiaknak. Vagy itt van gond, a saját berendezéssel?

Fel kéne mennem a toronyba, ott is van egy készülék - merengett. Odafenn ritkán járt. Talán ha kétszer volt ott, másodszor amúgy is halálra rémült. A Sanon alig van vihar, mert ritka a légkör, de pont egy ilyen alkalommal felment a kábelkötegeket ellenőrizni. A torony félgömb kupolában végződött, szinte csupa üveg. A másodperc tört része alatt egy hatalmas villám csapott a gömbbe, persze az ijedségen kívül semmi baja sem történt, de a vakító fény és az a sistergés...

Most nincs vihar - nyugtatta magát.

Megkereste a készüléket, megnyomta a kontaktgombot, a kijelző azonban sötét maradt. Várt egy kicsit, majd többször egymás után próbálkozott, semmi. Ugyanaz.

Megint ki kell menni a bejövő elosztóhoz - gondolta - persze, csak ha muszáj lesz. Lejött a földszintre, és elindult a kezelőbe.

Mielőtt belépett az ajtón belesett az üvegen, látta Dalint, amint az éppen egy műszerrel bajlódott. Háttal állt az ajtónak, a férfi elragadtatással nézte, ahogy a pult fölé hajolt.

 - Mi a helyzet? - kérdezte.

A lány felemelte a kezét mintha csendre intené, és meredten nézte a kijelzőt.

Kis idő múlva megszólalt:

 - Képzeld, mind leállt. Mind a négy báb. Se hő, se sugárzás, mi akar ez lenni?

 - Akkor akár haza is mehetünk, vége, passz - szólt Namroz viccesen.

 - Ez nem olyan humoros - még mindig a pultot nézte - fogalmam nincs mi történhetett, a fenntartó egységek mindegyike működik.

 Mesterséges intelligencia - idézte magában Bedin hangját a férfi.

 - Sikerült beszélned a központtal, működik a távcom? - kérdezte a nő.

 - Nem, lehet, hogy megint ki kell menni.

Ránézett Dalinra, és megfogta mindkét kezét. Lassan egymáshoz simultak.

Most  a lány csókolta meg hosszan, elnyújtva.

 - Ez a válasz a tegnapiakra - suttogta halkan.

 

Délután az ebédlőben ültek, mindenféléről beszélgettek, amikor váratlanul ciripelni kezdett a távcom.

A folyosón Namroz odalépett a monitorhoz, de nem látott szöveget.

 - Akkor miért jelez? - kérdezte a lánytól, aki ott állt mögötte - üzenet nélkül nincs hangjelzés!

Mindketten összerezzentek, amikor a ciripelés ismét felhangzott.

Emlékezett, van valahol egy leírás a távcom működtetéséről.

 - Gyere, nézzük meg, azt hiszem, a szobámban van a többi összehordott könyv között - hívta Dalint.

Széttúrták az egyik sarokba berakott könyvhalmazt, rövidesen megtalálták, amit kerestek.

 - Azon gondolkodom - így a férfi - lehet-e összefüggés a bábok leállása, a kinti jelenség, és a távcom kapcsolat megszakadása között?

 - Miféle kinti jelenség?

Akkor jutott az eszébe, hogy a lányt nem avatta be abba, amit az égbolton észrevett.

Lapozgatta a könyvet, közben azon gondolkodott, elmondja-e.

 - Szóval - kezdte, és egy kis szünetet tartott - mintha több fény lenne az égen...

 - Több fény?

Látta az értetlenséget a nő arcán.

 - Én sem láttam még ilyet - folytatta - de inkább nézzük, mit írnak az okosok.

A könyvnek nem sok hasznát vették, Namroz félredobta.

Tehetetlennek érezte magát. Ha nem tud beszélni a központtal, egy sor kérdés megválaszolatlan marad. Aggasztotta az „izék" leállása is.

Mi a fene történhetett? - rágta magában - és ez a vonulás, vagy mi... nem tudom.

 - Gyere - hallotta a lány hangját - átmegyünk hozzám, úgysem tudunk mit csinálni, várnunk kell a jelentkezésükre.

Éppen a folyosón jártak, amikor a távcom megint pittyegni kezdett.

Lassan, betűről betűre jelent meg a szöveg:

 

Saba Dalinnak üzenet!

Sikerült kezdenie valamit a kezelő egységgel?

Milyen a bábok állapota?

Részletes jelentést kérünk!

Alan Temton

fő biogeológus

 

 - A francért ilyen lassú ez a ketye,  - morogta Namroz - részletes jelentést, de hogyan?

 - Azt mondtad kimegyünk - szólalt meg Dalin.

 - Hát ez az, amit nem akarok.

Bementek a nő szobájába, és ledőltek egymás mellett az ágyra. A férfi a feje alá tette a kezeit, becsukta a szemét. Jó néhány perc telt így el, amikor újra kinyitotta, észrevette, hogy a lány nézi.

 - Mit csinálsz? - kérdezte.

 - Nézlek, közben azon gondolkodom, mikor éreztem ilyen nyugodtságot magam körül.

 - Csak nyugodtságot?

 - Meg boldogságot - Dalin fölé hajolt.

A két test egymásba fonódott, míg odakinn lassan bealkonyodott.

 

Később mindketten az ovális ablak előtt álltak, nézték a sötét égboltot.

 - Most már nem csak több a pontszerű fény - mondta halkan a lánynak - de látod ott - kelet felé mutatott - ott van egy világos folt, eddig nem láttam ekkorának.

 - Biztos vagy benne?

Biztos? - gondolta - hogyan lehetnék biztos...

 - Nem tudom kicsikém - ezt már kimondta, amikor átölelte Dalint.

 - Maradj itt nálam éjszakára - kérte a lány.

 - Gyere át te hozzám, nálam sokkal nagyobb a hely, meg ott a kontrolljelző is. Neked még jelentést kellene küldened, nem? - állt elé Namroz.

 - Még nem írtam meg, de a távcomot azért próbáljuk életre kelteni.

A kísérlet ismét hiábavalónak bizonyult, pedig most próbálkoztak legtovább. Kommunikáció nélkül, ezt jól tudta a férfi, komoly baj lehet. Ha bármi hiba adódik, akár a fenntartó rendszerben, vagy másutt, nem tud segítséget kérni. Az űrjárat nem jön meghatározott időpontokban. Arra gondolni sem mert, mi van vészhelyzetben. Igaz, a tartalékok hosszú időre elégségesek.

Nem marad más, csak a KKM - szaladt át rajta, miközben idegesen nyomkodta a kontroll gombot -  azért több eszközzel is felszerelhették volna ezt a nyomorult bázist.

Visszamentek a szobába, a nő egyenesen az ablakhoz ment, és meredten kifelé bámult.

Kellett nekem rémisztgetnem - ezt majdnem hangosan mondta.

 - Gyere ide kedves - hívta a lányt, aki vonakodva bár, de leült mellé - szeretlek.

 

Folytatása következik.

 

 

Első rész


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#13. 2011. szeptember 28. 19:51
Köszi, tényleg...
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. szeptember 28. 12:27
Eliza Beth
#12. 2011. szeptember 28. 12:27
- Az meg jelent, hogy vonulás? - kérdezett vissza.---------kimaradt a "mit"
Answer
#11. 2011. szeptember 27. 19:29
Köszönöm Ágnes!
előzmény: agnes-senga hozzászólása, 2011. szeptember 24. 19:11
Answer
#10. 2011. szeptember 27. 19:28
Ajjaj...
előzmény: Mara hozzászólása, 2011. szeptember 23. 13:36
agnes-senga
#9. 2011. szeptember 24. 19:11
Olvastam az előzőt is, de írni alá nem volt erőm, de másnak sem. Prdig sokat megnéztem. Ez megint egy jó alkotás, de milyen jó. Alig várom a következő részt. A románc igazán kedves, és bennem felfokozza a kiváncsiság hatását. Naaa, a történet végére gondolok,,?)) szeretettel agnes
Mara
#8. 2011. szeptember 23. 13:36
Drága Amswer, ez a rész jobban tetszett, nert két ember egymásrautaltságából idill kerekedet.
Jaj Neked, ha megölöd őket:):)
Ölellek:Mara
Answer
#7. 2011. szeptember 23. 12:36
Örülök!
Üdvözöllek: answer
előzmény: janos hozzászólása, 2011. szeptember 23. 11:51
Answer
#6. 2011. szeptember 23. 12:35
Köszönöm Ilike!
Szeretettel: answer
előzmény: dezsoili hozzászólása, 2011. szeptember 22. 21:24
janos
#5. 2011. szeptember 23. 11:51
Szia!
answer , ez nagyon jó érdeklődéssel olvastam.
Gratulálok!
János
dezsoili
#4. 2011. szeptember 22. 21:24
Huh! De jó, annyira tetszik, türelmetlenül várom a folytatást! Gratulálok, Ili.
Answer
#3. 2011. szeptember 22. 19:38
Köszönöm, hogy olvastál!
Szeretettel: answer
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2011. szeptember 22. 18:35
Juhász Kató
#2. 2011. szeptember 22. 18:35
A műszaki problémákhoz érdemben nem tudok
hozzászólni, az nekem kicsit bonyolult.
A két ember - úgy látom, - eléggé egymásra lesz utalva
ezen a bolygón.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Régen nem