Answer: Hogyhívják és izé

Eliza Beth "izé" stilusmegjelölése nyomán... Történik 1971-ben.

 

 

Kattanó hangot adva ugrott az ajtó mellett lógó,  morcos kinézetű blokkolóóra nagymutatója egyet, jelezvén, elmúlt reggel hat. A lakatosműhelynek csak a hátsó részében világított egy fénycsöves lámpa  a mennyezeten, alatta hatalmas vaskályha és egy szorgoskodó alak, Goda Jenő a mindenes. Kollégái csak Pipinek nevezték, jellegzetesen kampós orra és hajlott tartása miatt. Mindig korábban érkezett, mint a többiek, hogy a téli hidegen enyhítsen, igyekezett mielőbb tüzet gyújtani, had temperálódjon a helyiség.

Most azonban valahogy nem akart sikerülni a dolog. A fűtőalkalmatosság füstölt orrán-száján, vakarta is Pipi a fejét, hogyan lesz itt meleg hét órára. Talán nagyon megtömtem - gondolta, kiszedte a kályha gyomrából, amit előtte belerakott, és kezdte elölről. Gyarapodott a füst, gyarapodott, de csak nem akart lángralobbanni az égnivaló.

Ráöntök egy kis higítót, attól bebruggyan - elmélkedett magában, és felkapcsolta a többi neont. Morogva állapította meg, hogy egyik-másik villog, vagy nem ég, pedig beszólt a központba már kétszer is, küldjék ki a villanyszerelőt. Az egyik munkaasztal alatt aztán rátalált arra, amit keresett. Nitrohigító - olvasta az üvegen a feliratot. Na ez jó lesz. Addigra a műhelyben már fejmagasságban állt a füst.

Ki kellene nyitnom az ajtót - tette le a vegyszert. Éppen nyitni akarta a kétszárnyas bejáratot, amikor az kinyílott, és ott állt Blum Béla, kezében az elmaradhatatlan fa szerszámosláda. Villanyszerelő volt az istenadta, a maga száz kilójával és teljes százötven centis délceg alakjával. A kezében tartott faláda a szerszámok tárolásán felül a hiányzó magasságát volt hivatott pótolni. Ugyanis, ha valamit nem ért fel, egyszerűen a ládájára állt, és a dolog meg volt oldva. Karbantartó létére mindenhez értett, ezzel nem is volt baj. Hanem a szókincse... hát sok pótlékszót használt, ha az odavágó kifejezés nem jutott eszébe. Egy szót minden mondatában szerepeltetett, ez pedig a „hogy is hívják", vagy ahogy ő mondta hogyishíjják. Rajta is maradt, így lett a gúnyneve.

  - Adjon az ég - üdvözölte Godát - gyüttem a világítás miatt.

Belépett és meglátta a füstöt.

  - Hát itt meg... mi a hogyishíjják?

  - Nem tudom miért, de nem tudok begyújtani, csak füstöl, füstöl... - nézett Blumra a segédmunkás.

  - Mer' mé'? - lesett hátra a szerelő - Na nézzük!

Megálltak a kályha előtt, amely kitartóan füstölgött, mintha pulzált volna, hol jobban, hol kevésbé. A kövér kisember nézte egy darabig, majd elvigyorodott. Látszott rajta elérte a megvilágosodás.

Amit ezután mondott előre leírom a kedves olvasónak, mert kevésbé lesz érthető.

  - Itt  kémény-eltömődés van, ezért egy gázolajos rongyot kell betenni a kéménylyukba, azt meggyújtja, aztán a gázolajos rongy kiégeti a kormot, és lesz huzat.

Így hangzott ez a valóságban:

   - Idehagasson - kezdte a villanyszerelő - Itten a minekhíják fennforgása van, ezé egy hogyhíjákos minekmondjákot köll beletenni a minekhíjákba, azt meggyútsa, aztán a minekmondják át hogyishíjjákolja az egész minekmondjákot, és rögtön lesz hogyhíjják, na!

Goda értetlenkedve nézett rá. Amíg lamentáltak, megérkezett Vadas Imre, aki mindössze néhány hónapja dolgozott a cégnél,  a monológot hallgatva mindjárt meg is kérdezte:

  - És magát hogy híjják?

Az alacsony ember feje teljesen bevörösödött.

  - Ne hogyhíjjákoljon velem... - rikácsolta - az ember itten minekmondjákol, aztán...

  - Hagyd már Béla - csitítgatta a mindenes - gyere, csináljuk, mert sose lesz meleg.

És valóban a kémény megreparálása elhozta a sikert, rövidesen vidáman nyaldosták a lángok a kályha belsejét.

 

Volt a cégnek egy másik karbantartója is, a magas, vékony, nyugdíjas vízszerelő, Mucza Sándor. Egy dongó* biciklivel járta a telephelyeket, nagy szétnyitható fémkazettáját, benne a szereléshez szükséges szerszámokkal, a kerékpár csomagtartójára eszkábálva hordta magával. Ő sem volt egy Cicero, azonban ellentétben Hogyishíjják barátunkkal, egyetlen pótlékszót használt, ez pedig az izé. Vagy ahogy ő mondta, mert foghíjas volt a lelkem: isszé. Nem is hívták másképp, csak Isszé bácsinak. Ha a két szónok összetalálkozott, az mindig érdekesnek számított  mindenki számára, ugyanis egy szót sem lehetett felfogni sajátos értekezésükből.

Egy alkalommal Muczát behívatták a központba, ugyanis elromlott az elnöki irodához tartozó wécé. Vendégeket várt a diri, ugye mégsem lehetett vödör vízzel öblítgetni, jöjjön hát vízdoktor, és sürgősen csinálja meg. Meg is érkezett Isszé úr pöfögő masináján, nosza elő a vasládát, aztán irány a toalett.

Az öreg nagy Rodolfo hírében állt (bocsánatot kérek az egykori kiváló bűvésztől), a bolhából elefántot tudott csinálni körülményeskedésével, de ez igaz volt fordítva is. Pár perces munkával elpepecselt akár egy napot, az igényes feladatokat pedig olykor percek alatt összecsapta.

Ott állt a kagyló mellett, még nem tudta mi a baj, de már a fejét ingatta. Feltette gatyagumival hátul rögzített okuláréját, és felállt a csészére. Belenézett a tartályba, aztán fél kézzel matatni kezdett benne. Semmit sem látok - morogta, miközben lekászálódott, kapcsolgatni kezdte a villanyt, de az nem akart világítani. Kinézett a folyosóra, meglátta Blumot, aki a ládáján állva egy valószínűtlenül hosszú csavarhúzóval az ott lévő konnektorban matatott.

  - Szia Béla - szólította meg - gyere már, nem ég ez az isszé... - és a wc felé mutatott.

A villanyász lelépett a magaslesről és krákogott egyet.

  - Sanyi, te mi a fenét szöszmötősz itt? - kérdezte, de nem várta meg a választ, szerszámostól bevonult a toalett előterébe.

  - Köne egy hogyhíjják - létrára gondolt - nem érek föl.

Mucza a folyosó végéről hozott egyet. Béla felmászott, letekerte a gömb formájú búrát, és felderült az arca.

  - Kiégett, biztosan a minekhijják miatt, adj mán egy égőt onnan... - ránézett a ládájára.

Betekerte, ettől aztán szerfelett fényessé vált a homályos helyiség.

  - Gond van az isszével - mondta Mucza - nem folyik a víz, biztosan a jakabszelep**  isszél...

  - Mutasd! - Blum közben lemászott a létráról - eztet te fölééred? - kérdezte nyögve, miközben lábujjhegyen nyújtózkodott a csésze szélén.

Odatámasztotta a létrát, felevickélt, aztán vizslatva nézegette a tartály belsejét.

  - Rosseb - dünnyögte - nem a hogyishíjják az, - tekert valamit - ez itt e..., a minekmondják, na várjá' csak...

Észre sem vették a poléma kellős közepén, hogy egy harmadik szempár is figyeli őket.

  - De nem, hidd el - lesett felfelé alulról a csőszerelő - ha az isszét kitekered, majd nézd meg, biztosan az isszé...

  - Uraim, uraim - szólt közbe az elnök, merthogy ő hallgatta a számára érthetetlen eszmecserét - nekem mindegy, hogy a minekmondják romlott el, vagy az isszé, csipkedjék magukat, egy óra múlva itt lesznek a vendégek, a lényeg az, hogy addigra isszélni lehessen ebbe az átkozott wécébe...

 

 

  * dongó bicikli: benzinüzemű dörzsmotorral meghajtott kerékpár

** jakabszelep:   wc öblítőtartály automata vízelzáró csapja


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#19. 2011. augusztus 1. 17:21
Nem rólad, hanem az általad leírt "izé" szóról...
De régrn hallottam ezt a szót: muris.
Régi rokonaimat idézi.
Szia: answer
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. augusztus 1. 13:20
Answer
#18. 2011. augusztus 1. 17:19
Örülök, hogy felvidítottalak!
Szeretettel: answer
előzmény: dezsoili hozzászólása, 2011. július 31. 20:40
Eliza Beth
#17. 2011. augusztus 1. 13:20
Muris! És ez "rólam" jutott eszedbe? :-)))))))))))))
dezsoili
#16. 2011. július 31. 20:40
Ha már csak ezért jöttem ma erre, megérte. Gratulálok, remek írás. Valamikor iskolás koromban jártam gyakorlatra rövid ideig egy gyárban. Azóta sem, de akkor ott ehhez hasonló szakik voltak a karbantartók. Isteni helyzetkép, jó humorral, ötletesen megoldva. Elég rossz volt a napom, itt kellett volna kezdeni? Azt hiszem, igen. Köszönöm, hogy olvashattam. Ili.
Answer
#15. 2011. július 31. 11:03
Köszönöm Zsuzsa!
Szeretettel: answer
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2011. július 30. 20:35
Döme Zsuzsa
#14. 2011. július 30. 20:35
Szellemes, vidám, jó kis írás. Gratulálok.
Answer
#13. 2011. július 30. 19:24
Mongyad akárhogy ishíjják...
answer
előzmény: Bedő Csaba hozzászólása, 2011. július 30. 14:43
Answer
#12. 2011. július 30. 19:23
Tényleg, a régi időkben divatszó volt...
Szeretettel: answer
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2011. július 30. 19:18
Answer
#11. 2011. július 30. 19:22
Örülök, hogy itt jártál, kedves Mara!
Szeretettel: answer
előzmény: Mara hozzászólása, 2011. július 30. 17:33
Answer
#10. 2011. július 30. 19:21
Olyan hogyhíjjákos...
Szeretettel: answer
előzmény: katuska hozzászólása, 2011. július 30. 17:13
Answer
#9. 2011. július 30. 19:20
Köszi!
Szeretettel: answer
előzmény: agnes-senga hozzászólása, 2011. július 30. 16:19
Answer
#8. 2011. július 30. 19:19
Örülök, hogy tetszett!
Szeretettel: Answer
előzmény: janos hozzászólása, 2011. július 30. 12:36
Juhász Kató
#7. 2011. július 30. 19:18
Kedves Answer!
Jópofa írásodhoz gratulálok!
Megmondom őszintén, a rosseb se kutya.
Gyerekkoromban, Apukám használta gyakran
ezt a szót, - azóta se hallottam.
Örülök, hogy olvashattalak.
Mara
#6. 2011. július 30. 17:33
Kedves Answer, élvezettel olvastam írásodat, és szeretettel ölellek: Mila
katuska
#5. 2011. július 30. 17:13
Izé, olyan ízes, na. Vagy minekmondják :))
agnes-senga
#4. 2011. július 30. 16:19
Mosolyogtam rendesen, mert nagyon jól sikerült ez az írás. szeretette lagnes
Bedő Csaba
#3. 2011. július 30. 14:43
Hát...hogyismongyam,... hogy ne legyek... ízé?
Szórakoztató, jó írás.
janos
#2. 2011. július 30. 12:36
Izé meg ízélte, izét az izéjével.
Hogyishívjják, meghogyhivjákolta, minekmondjákot és a végén lehetett izélni a wécébe.
Ez jól síkerűlt írás.
Gratulálok! János
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek